Salmo didático de Etã, ezraíta

1 As benignidades

do Senhor cantarei perpetuamente;

com

a minha boca manifestarei

a tua fidelidade

de geração em geração.

2 Pois disse eu:

A tua benignidade será edificada para sempre;

tu confirmarás a tua fidelidade

até nos céus, dizendo:

3 Fiz uma aliança com

o meu escolhido,

e jurei ao meu servo Davi, dizendo:

4 A tua semente estabelecerei para sempre,

e edificarei

o teu trono

de geração em geração. (Selá.)

5 E os céus louvarão

as tuas maravilhas,

ó Senhor,

a tua fidelidade também

na congregação dos santos.

6 Pois quem no céu

se pode igualar ao Senhor?

Quem entre os filhos

dos poderosos pode ser semelhante ao Senhor?

7 Deus é muito formidável

na assembleia dos santos,

e para ser reverenciado

por todos os que o cercam.

8 Ó Senhor Deus dos Exércitos,

quem é poderoso

como tu, Senhor,

com a tua fidelidade

ao redor de ti?

9 Tu dominas o ímpeto do mar;

quando as suas ondas se levantam,

tu as fazes aquietar.

10 Tu quebraste a Raabe

como se fora ferida de morte;

espalhaste os teus inimigos

com o teu braço forte.

11 Teus são os céus, e tua é a terra;

o mundo e

a sua plenitude tu os fundaste.

12 O norte e o sul tu os criaste;

Tabor

e Hermom jubilam em teu nome.

13 Tu tens um braço poderoso;

forte é a tua mão,

e alta está a tua destra.

14 Justiça e juízo são

a base do teu trono;

misericórdia

e verdade irão adiante do teu rosto.

15 Bem-aventurado o povo

que conhece o som alegre;

andará, ó Senhor,

na luz

da tua face.

16 Em teu nome se alegrará todo o dia,

e na tua justiça se exaltará.

17 Pois tu és

a glória da sua força;

e no teu favor será exaltado

o nosso poder.

18 Porque o Senhor é a nossa defesa,

e o Santo

de Israel o nosso Rei.

19 Então falaste

em visão ao teu santo,

e disseste:

Pus o socorro sobre um que é poderoso;

exaltei

a um eleito do povo.

20 Achei a Davi, meu servo;

com santo óleo o ungi,

21 Com o qual

a minha mão ficará firme,

e o meu braço o fortalecerá.

22 O inimigo não o importunará,

nem o filho

da perversidade o afligirá.

23 E eu derrubarei

os seus inimigos perante a sua face,

e ferirei aos que o odeiam.

24 E a minha fidelidade

e a minha benignidade estarão

com ele;

e em meu nome será exaltado

o seu poder.

25 Porei também a sua mão no mar,

e a sua direita nos rios.

26 Ele me chamará, dizendo:

Tu és meu pai, meu Deus,

e

a rocha da minha salvação.

27 Também

o farei meu primogênito mais elevado

do que

os reis da terra.

28 A minha benignidade lhe conservarei eu para sempre,

e

a minha aliança lhe será firme,

29 E conservarei para sempre

a sua semente,

e o seu trono como

os dias do céu.

30 Se os seus filhos deixarem

a minha lei,

e não andarem nos meus juízos,

31 Se profanarem os meus preceitos,

e

não guardarem os meus mandamentos,

32 Então visitarei a sua transgressão

com a vara,

e a sua iniquidade com açoites.

33 Mas

não retirarei totalmente dele a minha benignidade,

nem faltarei

à minha fidelidade.

34 Não quebrarei a minha aliança,

não alterarei o

que saiu dos meus lábios.

35 Uma vez jurei

pela minha santidade que

não mentirei a Davi.

36 A sua semente durará para sempre,

e o seu trono,

como

o sol diante de mim.

37 Será estabelecido

para sempre como

a lua e como uma testemunha fiel

no céu. (Selá.)

38 Mas tu rejeitaste e aborreceste;

tu te indignaste contra

o teu ungido.

39 Abominaste a aliança

do teu servo;

profanaste a sua coroa,

lançando-a por terra.

40 Derrubaste todos

os seus muros;

arruinaste

as suas fortificações.

41 Todos os

que passam pelo caminho o despojam;

é um opróbrio

para os seus vizinhos.

42 Exaltaste a destra

dos seus adversários;

fizeste com que todos

os seus inimigos se regozijassem.

43 Também embotaste o fio da sua espada,

e não o sustentaste na peleja.

44 Fizeste cessar a sua glória,

e deitaste por terra o seu trono.

45 Abreviaste os dias

da sua mocidade;

cobriste-o de vergonha. (Selá.)

46 Até quando, Senhor?

Acaso te esconderás para sempre?

Arderá

a tua ira como fogo?

47 Lembra-te de quão breves são

os meus dias;

por que criarias em vão todos

os filhos dos homens?

48 Que homem há, que viva,

e não veja a morte?

Livrará ele a sua alma

do poder da sepultura? (Selá.)

49 Senhor, onde estão

as tuas antigas benignidades que juraste

a Davi pela tua verdade?

50 Lembra-te, Senhor,

do opróbrio dos teus servos;

como eu trago no meu peito

o opróbrio de todos os povos poderosos,

51 Com o qual, Senhor,

os teus inimigos têm difamado,

com o qual têm difamado

as pisadas do teu ungido.

52 Bendito seja o Senhor para sempre.

Amém, e Amém.

1 Az Ezrahita Ethán tanítása. 2 Az Úrnak kegyelmességét hadd énekeljem örökké! Nemzetségről nemzetségre hirdetem a te hűséges voltodat az én számmal! 3 Mert azt mondom: Örökké megáll a te kegyelmességed, és megerősíted a te hűséges voltodat az egekben, mondván:4 Szövetséget kötöttem az én választottammal, megesküdtem Dávidnak, az én szolgámnak: 5 Mindörökké megerősítem a te magodat, és nemzetségről nemzetségre megépítem a te királyi székedet. Szela. 6 És az egek dicsérik a te csodadolgodat Uram; a te hűséges voltodat is a szentek gyülekezetében. 7 Mert a felhőkben kicsoda hasonlatos az Úrhoz, s ki olyan, mint az Úr, az istenek fiai között? 8 Igen rettenetes Isten ő a szentek gyűlésében, és félelmetes mindazokra, a kik körülte vannak. 9 Uram, Seregeknek Istene! Kicsoda olyan erős, mint te vagy Uram? És a te hűséges voltod körülvesz téged. 10 Te uralkodol a tengernek kevélységén; mikor az ő habjai felemelkednek, te csendesíted le azokat. 11 Te rontád meg Égyiptomot mintegy átdöföttet; erős karoddal elszélesztetted ellenségeidet. 12 Tieid az egek, a föld is a tied: e világot minden benne valóval te fundáltad. 13 Az északot és a délt te teremtetted, a Thábor és a Hermon a te nevednek örvendeznek. 14 A te karod hatalommal teljes, a te kezed erős, a te jobbod méltóságos. 15 Igazság és jogosság a te királyi székednek alapja; kegyelem és hűség jár a te orczád előtt. 16 Boldog nép az, a mely megérti a kürt szavát; a te orczádnak világosságánál jár ez, oh Uram! 17 A te nevedben örvendeznek egész nap; és a te igazságodban felmagasztaltatnak. 18 Mert az ő erejöknek ékessége te vagy; a te jóakaratoddal emeled fel a mi szarvunkat is. 19 Mert az Úr a mi paizsunk, és Izráelnek Szentje a mi királyunk. 20 Akkor látásban szóltál a te kegyeltednek, és mondád: Segítséget adtam a vitéznek, felmagasztaltam a népből választottat; 21 Megtaláltam Dávidot, az én szolgámat; szent olajommal kentem fel őt, 22 A kivel állandóan vele lesz az én kezem, sőt az én karom erősíti meg őt. 23 Nem nyomhatja őt el az ellenség, és a gonosz ember sem nyomorgatja meg őt; 24 Mert ő előtte rontom meg az ő szorongatóit, és verem meg az ő gyűlölőit. 25 És vele lesz az én hűségem és kegyelmem, és az én nevemmel magasztaltatik fel az ő szarva. 26 És rávetem az ő kezét a tengerre, és az ő jobbját a folyóvizekre. 27 Ő így szólít engem: Atyám vagy te; én Istenem és szabadításom kősziklája! 28 Én meg elsőszülöttemmé teszem őt és felebbvalóvá a föld királyainál. 29 Örökké megtartom néki az én kegyelmemet, és az én szövetségem bizonyos marad ő vele. 30 És az ő magvát örökkévalóvá teszem, és az ő királyi székét, mint az egeknek napjait. 31 Ha az ő fiai elhagyják az én törvényemet, és nem járnak az én végzéseim szerint; 32 Ha az én rendeléseimet megtörik, és meg nem tartják az én parancsolatimat: 33 Akkor vesszővel látogatom meg az ő bűnöket, és vereségekkel az ő álnokságukat; 34 De az én kegyelmemet nem vonom meg tőle, és az én hűséges voltomban nem hazudom. 35 Nem töröm meg az én szövetségemet, és a mi kijött az én számból, el nem változtatom. 36 Megesküdtem egyszer az én szentségemre: vajjon megcsalhatnám-é Dávidot? 37 Az ő magva örökké megmarad, és az ő királyi széke olyan előttem, mint a nap. 38 Megáll örökké, mint a hold, és bizonyos, mint a felhőben lévő bizonyság. Szela. 39 De te mégis elvetetted és megútáltad őt, és megharagudtál a te felkentedre. 40 Felbontottad a te szolgáddal kötött szövetséget, földre tiportad az ő koronáját. 41 Lerontottad az ő kőfalait mind; romokká tetted erősségeit. 42 Zsákmányolták őt mind az úton járók; gyalázattá lőn az ő szomszédai előtt. 43 Felmagasztaltad az ő szorongatóinak jobbját, és megvidámítottad minden ellenségét. 44 Még fegyverének élét is elvetted, és nem segítetted őt a harczban. 45 Eltörlötted az ő fényességét, és az ő királyi székét a földre vetetted. 46 Az ő ifjúságának napjait megrövidítetted, gyalázatot borítottál reá. Szela. 47 Meddig rejtegeted még magad, oh Uram, szüntelen, és ég a te haragod, mint a tűz? 48 Emlékezzél meg rólam: mily rövid az élet! Mily semmire teremtetted te mind az embernek fiait! 49 Kicsoda oly erős, hogy éljen és ne lásson halált s megszabadítsa magát a Seolnak kezéből? Szela. 50 Hol van a te előbbi kegyelmességed, Uram? Megesküdtél Dávidnak a te hűséges voltodra! 51 Emlékezzél meg Uram a te szolgáidnak gyalázatjokról! hogy sok népnek gyalázatját hordozom keblemben, 52 A melyekkel gyaláztak a te ellenségeid Uram, a melyekkel gyalázták a te felkentednek lépéseit. 53 Áldott legyen az Úr mindörökké! Ámen és Ámen.