Salmo de Asafe

1 O Deus poderoso, o Senhor,

falou e chamou a terra

desde o nascimento do sol até ao seu ocaso.

2 Desde Sião,

a perfeição da formosura,

resplandeceu Deus.

3 Virá o nosso Deus, e não se calará;

um fogo

se irá consumindo diante dele,

e haverá grande

tormenta ao redor

dele.

4 Chamará os céus lá do alto,

e a terra,

para julgar o seu povo.

5 Ajuntai-me os meus santos,

aqueles que fizeram comigo

uma aliança

com sacrifícios.

6 E os céus anunciarão a sua justiça;

pois Deus mesmo é o Juiz. (Selá.)

7 Ouve, povo meu, e eu falarei;

ó Israel, e eu protestarei contra ti:

Sou Deus,

sou o teu Deus.

8 Não te repreenderei pelos teus sacrifícios,

ou holocaustos,

que estão

continuamente perante mim.

9 Da tua casa não tirarei bezerro,

nem bodes

dos teus currais.

10 Porque meu é todo animal da selva,

e o gado

sobre milhares

de montanhas.

11 Conheço todas as aves dos montes;

e minhas

são todas as feras

do campo.

12 Se eu tivesse fome,

não to diria,

pois meu é o mundo

e toda a

sua plenitude.

13 Comerei eu carne

de touros? Ou beberei sangue de bodes?

14 Oferece a Deus sacrifício de louvor,

e paga

ao Altíssimo os

teus votos.

15 E invoca-me no dia da angústia;

eu te livrarei,

e tu me glorificarás.

16 Mas ao ímpio diz Deus:

Que fazes tu em recitar os meus estatutos,

e em tomar a minha aliança

na tua boca?

17 Visto que odeias a correção,

e lanças as minhas palavras para detrás de ti.

18 Quando vês o ladrão, consentes com ele,

e tens a tua parte

com adúlteros.

19 Soltas a tua boca para o mal,

e a tua língua compõe o engano.

20 Assentas-te a falar contra teu irmão;

falas mal

contra o filho de tua mãe.

21 Estas coisas tens feito, e eu me calei;

pensavas que era tal como tu,

mas eu te

repreenderei,

e as porei

por ordem diante dos teus olhos:

22 Ouvi pois isto, vós que vos esqueceis de Deus;

para que

eu vos não faça em pedaços,

sem haver

quem vos livre.

23 Aquele que oferece o sacrifício de louvor me glorificará;

e àquele

que bem ordena

o seu caminho

eu mostrarei a salvação

de Deus.

1 Asáf zsoltára.

Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig. 2 A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten. 3 Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél. 4 Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét: 5 Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet! 6 És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. Szela. 7 Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened. 8 Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak. 9 De nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból; 10 Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken. 11 Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam. 12 Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene. 13 Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é? 14 Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat! 15 És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem. 16 A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet? 17 Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet! 18 Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök. 19 A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző. 20 Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod. 21 Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat. 22 Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül: 23 A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.