Oração de Moisés, homem de Deus

1 Senhor,

tu tens sido o nosso refúgio,

de geração em geração.

2 Antes que os montes nascessem,

ou que tu formasses a terra e o mundo,

mesmo de eternidade a eternidade,

tu és Deus.

3 Tu reduzes o homem à destruição;

e dizes:

Tornai-vos, filhos dos homens.

4 Porque mil anos são aos teus olhos

como o dia de ontem que passou,

e como a vigília da noite.

5 Tu os levas

como uma corrente de água; são como um sono;

de manhã são

como a erva que cresce.

6 De madrugada floresce e cresce;

à tarde corta-se e seca.

7 Pois somos consumidos pela tua ira,

e pelo

teu furor somos angustiados.

8 Diante de ti puseste

as nossas iniquidades,

os nossos pecados ocultos,

à luz do teu rosto.

9 Pois todos os nossos dias vão passando

na tua indignação;

passamos os nossos anos

como um conto que se conta.

10 Os dias

da nossa vida chegam a setenta anos,

e se alguns, pela sua robustez,

chegam a oitenta anos,

o orgulho deles é canseira

e enfado,

pois cedo se corta e vamos voando.

11 Quem conhece

o poder da tua ira?

Segundo és tremendo,

assim é o teu furor.

12 Ensina-nos a contar

os nossos dias,

de tal maneira

que alcancemos corações sábios.

13 Volta-te para nós, Senhor;

até quando?

Aplaca-te para com os teus servos.

14 Farta-nos de madrugada

com a tua benignidade,

para que nos regozijemos,

e nos alegremos todos

os nossos dias.

15 Alegra-nos pelos dias em que

nos afligiste,

e

pelos anos em que vimos

o mal.

16 Apareça a tua obra

aos teus servos,

e a tua glória sobre seus filhos.

17 E seja sobre nós

a formosura do Senhor nosso Deus,

e confirma sobre nós

a obra das nossas mãos;

sim, confirma a obra das nossas mãos.

NEGYEDIK KÖNYV

1 Mózesnek, az Isten emberének imádsága.

Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre! 2 Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten. 3 Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai! 4 Mert ezer esztendő annyi előtted, mint a tegnapi nap, a mely elmúlt, és mint egy őrjárási idő éjjel. 5 Elragadod őket; olyanokká lesznek, mint az álom; mint a fű, a mely reggel sarjad; 6 Reggel virágzik és sarjad, és estvére elhervad és megszárad. 7 Bizony megemésztetünk a te haragod által, és a te búsulásod miatt megromlunk! 8 Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bűneinket a te orczádnak világa elé. 9 Bizony elmúlik minden mi napunk a te bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet. 10 A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolczvan esztendő, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság, a mely gyorsan tovatünik, mintha repülnénk. 11 Ki tudhatja a te haragodnak erejét, és a te félelmetességed szerint való bosszúállásodat? 12 Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk. 13 Térj vissza Uram! meddig késel? és könyörülj a te szolgáidon. 14 Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vígadjunk minden mi időnkben. 15 Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendőkhöz képest, a melyekben gonoszt láttunk. 16 Láttassék meg a te műved a te szolgáidon, és a te dicsőséged azoknak fiain. 17 És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!