Oração de Davi

1 Ouve, Senhor, a justiça;

atende ao meu clamor;

dá ouvidos à minha oração,

que não é feita

com lábios enganosos.

2 Saia a minha sentença

de diante do teu rosto;

atendam os teus olhos à razão.

3 Provaste o meu coração;

visitaste-me de noite;

examinaste-me,

e nada achaste;

propus que a minha boca

não transgredirá.

4 Quanto ao trato dos homens,

pela palavra dos teus lábios

me guardei das veredas

do destruidor.

5 Dirige os meus passos

nos teus caminhos,

para que as minhas pegadas

não vacilem.

6 Eu te invoquei, ó Deus,

pois me queres ouvir;

inclina para mim os teus ouvidos,

e escuta as minhas palavras.

7 Faze maravilhosas

as tuas beneficências,

ó tu que livras aqueles

que em ti confiam

dos que se levantam

contra a tua destra.

8 Guarda-me como

à menina do olho;

esconde-me debaixo da sombra

das tuas asas,

9 Dos ímpios que me oprimem,

dos meus inimigos mortais

que me andam cercando.

10 Na sua gordura se encerram,

com a boca falam soberbamente.

11 Têm-nos cercado agora

nossos passos;

e baixaram os seus olhos

para a terra;

12 Parecem-se com o leão

que deseja arrebatar a sua presa,

e com o leãozinho que se põe

em esconderijos.

13 Levanta-te, Senhor,

detém-no, derriba-o,

livra a minha alma do ímpio,

com a tua espada;

14 Dos homens com a tua mão,

Senhor,

dos homens do mundo,

cuja porção está nesta vida,

e cujo ventre enches

do teu tesouro oculto.

Estão fartos de filhos

e dão os seus sobejos

às suas crianças.

15 Quanto a mim,

contemplarei a tua face na justiça;

eu me satisfarei da tua semelhança

quando acordar.

1 Dávid imádsága.

Hallgasd meg, Uram, az igazságot, vedd észre könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra, mely nem jő csalárd ajakról. 2 A te orczádtól jőjjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak igazat. 3 Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál semmi rosszat; ha tán gondoltam is, nem jött ki a számon. 4 Az emberek cselekedeteinél a te ajkad igéjével vigyáztam az erőszakosnak ösvényeire. 5 Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim. 6 Hívtalak én, mert te felelhetsz nékem, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg az én beszédemet. 7 Mutasd meg csudálatosan a te kegyelmedet, a ki megszabadítod jobboddal a te benned bízókat a támadóktól. 8 Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet. 9 A gonoszok elől, a kik pusztítanak engem; ellenségeim elől, a kik lelkendezve vesznek körül engem. 10 Megkövéredett szívöket elzárták, szájokkal kevélyen szólanak. 11 Körülvettek most minket mentünkben; szemeiket ránk szegzik, hogy földre terítsenek. 12 Hasonlók az oroszlánhoz, a mely zsákmányra szomjaz, és a rejtekhelyen ülő oroszlánkölyökhöz. 13 Kelj fel, oh Uram! Szállj vele szembe, terítsd le őt, szabadítsd meg lelkemet a gonosztól fegyvereddel; 14 Az emberektől, oh Uram, kezeddel, a világ embereitől! Az ő osztályrészük az életben van; megtöltötted hasukat javaiddal, bővölködnek fiakkal, a miök pedig marad, gyermekeikre hagyják. 15 Én igazságban nézem a te orczádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midőn felserkenek.