Ao mestre de canto. Salmo de Davi, servo do Senhor, o qual dirigiu ao Senhor as palavras deste cântico, no dia em que o Senhor o livrou de todos os seus inimigos e das mãos de Saul. Ele disse:

1 Eu te amarei, ó Senhor,

fortaleza minha.

2 O Senhor é o meu rochedo,

e o meu lugar forte,

e o meu libertador;

o meu Deus, a minha fortaleza,

em quem confio;

o meu escudo,

a força da minha salvação,

e o meu alto refúgio.

3 Invocarei o nome do Senhor,

que é digno de louvor,

e ficarei livre dos meus inimigos.

4 Tristezas de morte me cercaram,

e torrentes de impiedade

me assombraram.

5 Tristezas do inferno me cingiram,

laços de morte

me surpreenderam.

6 Na angústia invoquei

ao Senhor,

e clamei ao meu Deus;

desde o seu templo ouviu

a minha voz,

aos seus ouvidos chegou o meu clamor

perante a sua face.

7 Então a terra se abalou e tremeu;

e os fundamentos dos montes

também se moveram e se abalaram,

porquanto se indignou.

8 Das suas narinas subiu fumaça,

e da sua boca saiu fogo

que consumia;

carvões se acenderam dele.

9 Abaixou os céus, e desceu,

e a escuridão estava

debaixo de seus pés.

10 E montou num querubim, e voou;

sim, voou sobre as asas

do vento.

11 Fez das trevas

o seu lugar oculto;

o pavilhão que o cercava

era a escuridão das águas

e as nuvens dos céus.

12 Ao resplendor da sua presença

as nuvens se espalharam,

e a saraiva e as brasas de fogo.

13 E o Senhor trovejou nos céus;

o Altíssimo levantou a sua voz;

e houve saraiva e brasas de fogo.

14 Mandou as suas setas,

e as espalhou;

multiplicou raios,

e os desbaratou.

15 Então foram vistas

as profundezas das águas,

e foram descobertos

os fundamentos do mundo,

pela tua repreensão, Senhor,

ao sopro das tuas narinas.

16 Enviou desde o alto,

e me tomou;

tirou-me das muitas águas.

17 Livrou-me do meu inimigo forte

e dos que me odiavam,

pois eram mais poderosos do que eu.

18 Surpreenderam-me no dia

da minha calamidade;

mas o Senhor foi

o meu amparo.

19 Trouxe-me

para um lugar espaçoso;

livrou-me,

porque tinha prazer em mim.

20 Recompensou-me o Senhor

conforme a minha justiça,

retribuiu-me conforme a pureza

das minhas mãos.

21 Porque guardei os caminhos

do Senhor,

e não me apartei impiamente

do meu Deus.

22 Porque todos os seus juízos

estavam diante de mim,

e não rejeitei os seus estatutos.

23 Também fui sincero perante ele,

e me guardei da minha iniquidade.

24 Assim que retribuiu-me o Senhor

conforme a minha justiça,

conforme a pureza

de minhas mãos

perante os seus olhos.

25 Com o benigno

te mostrarás benigno;

e com o homem sincero

te mostrarás sincero;

26 Com o puro te mostrarás puro;

e com o perverso

te mostrarás indomável.

27 Porque tu livrarás o povo aflito,

e abaterás

os olhos altivos.

28 Porque tu acenderás

a minha candeia;

o Senhor meu Deus

iluminará as minhas trevas.

29 Porque contigo entrei

pelo meio de uma tropa,

com o meu Deus saltei uma muralha.

30 O caminho de Deus é perfeito;

a palavra do Senhor

é provada;

é um escudo para todos

os que nele confiam.

31 Porque quem é Deus

senão o Senhor?

E quem é rochedo

senão o nosso Deus?

32 Deus é o que me cinge de força

e aperfeiçoa o meu caminho.

33 Faz os meus pés

como os das cervas,

e põe-me nas minhas alturas.

34 Ensina as minhas mãos

para a guerra,

de sorte que os meus braços

quebraram um arco de cobre.

35 Também me deste

o escudo da tua salvação;

a tua mão direita me susteve,

e a tua mansidão

me engrandeceu.

36 Alargaste os meus passos

debaixo de mim,

de maneira que os meus pés

não vacilaram.

37 Persegui os meus inimigos,

e os alcancei;

não voltei senão depois

de os ter consumido.

38 Atravessei-os de sorte

que não se puderam levantar;

caíram debaixo dos meus pés.

39 Pois me cingiste de força

para a peleja;

fizeste abater debaixo de mim

aqueles que contra mim

se levantaram.

40 Deste-me também o pescoço

dos meus inimigos

para que eu pudesse destruir

os que me odeiam.

41 Clamaram, mas não houve

quem os livrasse;

até ao Senhor,

mas ele não lhes respondeu.

42 Então os esmiucei

como o pó diante do vento;

deitei-os fora

como a lama das ruas.

43 Livraste-me das contendas

do povo,

e me fizeste cabeça dos gentios;

um povo que não conheci

me servirá.

44 Em ouvindo a minha voz,

me obedecerão;

os estranhos se mostram

submissos a mim.

45 Os estranhos descairão,

e terão medo

nos seus esconderijos.

46 O Senhor vive;

e bendito seja o meu rochedo,

e exaltado seja o Deus

da minha salvação.

47 É Deus que me vinga

inteiramente,

e sujeita os povos debaixo de mim;

48 O que me livra

de meus inimigos;

sim, tu me exaltas sobre os que

se levantam contra mim,

tu me livras

do homem violento.

49 Assim que, ó Senhor,

te louvarei entre os gentios,

e cantarei louvores ao teu nome,

50 Pois engrandece a salvação

do seu rei,

e usa de benignidade

com o seu ungido,

com Davi, e com a sua semente

para sempre.

1 Az éneklőmesternek, az Úr szolgájától, Dávidtól, a ki az Úrhoz ez ének szavait azon a napon mondotta, a melyen az Úr megszabadította őt minden ellenségének kezéből, és a Saul kezéből. 2 És monda: Szeretlek Uram, én erősségem! 3 Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kősziklám, ő benne bízom: az én paizsom, idvességem szarva, menedékem. 4 Az Úrhoz kiáltok, a ki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől. 5 Halál kötelei vettek körül, s az istentelenség árjai rettentettek engem. 6 A Seol kötelei vettek körül; a halál tőrei fogtak meg engem. 7 Szükségemben az Urat hívtam, és az én Istenemhez kiáltottam; szavamat meghallá templomából, és kiáltásom eljutott füleibe. 8 Megindult, megrendült a föld, s a hegyek fundamentomai inogtak; és megindultak, mert haragra gyúlt. 9 Füst szállt fel orrából, és szájából emésztő tűz; izzó szén gerjedt belőle. 10 Lehajtotta az eget és leszállt, és homály volt lábai alatt. 11 Kérubon haladt és röpült, és a szelek szárnyain suhant. 12 A sötétséget tette rejtekhelyévé; sátora körülötte a sötét felhők és sűrű fellegek. 13 Az előtte lévő fényességből felhőin jégeső tört át és eleven szén. 14 És dörgött az Úr a mennyekben, és a Magasságos zengett; és jégeső hullt és eleven szén. 15 És kibocsátá nyilait és elszéleszté azokat, villámokat szórt és megháborította azokat. 16 És meglátszottak a vizek medrei s megmutatkoztak a világ fundamentomai; a te feddésedtől, Uram, a te orrod leheletének fuvásától. 17 Lenyúlt a magasból és felvett engem; kivont engem nagy vizekből. 18 Megszabadított engem az én erős ellenségemtől, s az én gyűlölőimtől, a kik hatalmasabbak voltak nálamnál. 19 Rám jöttek veszedelmem napján; de az Úr volt az én támaszom. 20 És kivitt engem tágas helyre; kiragadt engem, mert kedvét leli bennem. 21 Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem; 22 Mert megőriztem az Úrnak útait, és gonoszul nem távoztam el az én Istenemtől. 23 Mert minden ítélete előttem, és rendeléseit nem hánytam el magamtól. 24 És tökéletes voltam előtte, őrizkedtem az én vétkemtől. 25 És megfizetett nékem az Úr az én igazságom szerint; kezeim tisztasága szerint, a mi szemei előtt van. 26 Az irgalmashoz irgalmas vagy: a tökéleteshez tökéletes vagy. 27 A tisztával tiszta vagy; s a visszáshoz visszás vagy. 28 Mert te megtartod a nyomorult népet, és a kevély szemeket megalázod; 29 Mert te gyujtod meg az én szövétnekemet; az Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet. 30 Mert általad táboron is átfutok, és az én Istenem által kőfalon is átugrom. 31 Az Istennek útja tökéletes; az Úrnak beszéde tiszta; paizsuk ő mindazoknak, a kik bíznak benne. 32 Mert kicsoda Isten az Úron kivül? És kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül? 33 Az Isten, a ki felövez engem erővel, és tökéletessé teszi útamat: 34 Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasé, és az én magas helyeimre állít engem. 35 Ő tanítja kezemet a harczra, karjaim meghajlítják az érczíjat. 36 És adtad nékem a te idvességednek paizsát, és a te jobbod megszilárdított engem, és a te jóvoltod felmagasztalt engem. 37 Kiszélesítetted lépésemet alattam, és nem tántorogtak lábaim. 38 Üldözöm ellenségeimet és elérem őket, és nem térek vissza, míg meg nem semmisültek. 39 Összetöröm őket, hogy fel sem kelhetnek; lábaim alá hullanak. 40 Mert te öveztél fel engem erővel a harczra, alám görbeszted az ellenem felkelőket. 41 És megadtad, hogy ellenségeim meghátráltak, és az én gyűlölőimet elpusztíthattam. 42 Kiáltottak, de nem volt szabadító, az Úrhoz és nem felelt nékik. 43 És apróra törtem őket, a milyen a szél elé való por, és megtapodtam őket mint utcza sarát. 44 Megmentettél engem a nép pártoskodásaitól; nemzetek fejévé tettél engem; oly nép szolgál nékem, a melyet nem ismertem. 45 A mint hall a fülök, engedelmeskednek, és idegenek is hizelegnek nékem. 46 Az idegenek elepedtek, és reszketve jőnek elő zárt helyeikből. 47 Él az Úr és áldott az én kősziklám, magasztaltassék hát az én idvességemnek Istene! 48 Az Isten, a ki bosszút áll értem, és népeket hajlít alám; 49 A ki megment engem ellenségeimtől. Még az ellenem felkelők fölött is felmagasztalsz engem, az erőszakos embertől megszabadítasz engem. 50 Azért dicsérlek téged, Uram, a nemzetek között, és éneket zengek a te nevednek. 51 Nagy segítséget ád az ő királyának és irgalmasságot cselekszik az ő felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké.