Ao mestre de canto, segundo a melodia "A morte para o filho". Salmo de Davi

1 Eu te louvarei, Senhor,

com todo o meu coração;

contarei todas as tuas maravilhas.

2 Em ti me alegrarei

e saltarei de prazer;

cantarei louvores ao teu nome,

ó Altíssimo.

3 Porquanto os meus inimigos

voltaram atrás,

caíram e pereceram

diante da tua face.

4 Pois tu tens sustentado

o meu direito e a minha causa;

tu te assentaste no tribunal,

julgando justamente;

5 Repreendeste as nações,

destruíste os ímpios;

apagaste o seu nome

para sempre e eternamente.

6 Oh! Inimigo!

Acabaram-se para sempre

as assolações;

e tu arrasaste as cidades,

e a sua memória pereceu com elas.

7 Mas o Senhor está assentado

perpetuamente;

já preparou o seu tribunal para julgar.

8 Ele mesmo julgará o mundo

com justiça;

exercerá juízo sobre povos

com retidão.

9 O Senhor será também

um alto refúgio para o oprimido;

um alto refúgio

em tempos de angústia.

10 Em ti confiarão

os que conhecem o teu nome;

porque tu, Senhor,

nunca desamparaste

os que te buscam.

11 Cantai louvores ao Senhor,

que habita em Sião;

anunciai entre os povos

os seus feitos.

12 Pois quando inquire

do derramamento de sangue,

lembra-se deles:

não se esquece

do clamor dos aflitos.

13 Tem misericórdia de mim, Senhor;

olha para a minha aflição,

causada por aqueles

que me odeiam;

tu que me levantas

das portas da morte;

14 Para que eu conte

todos os teus louvores

nas portas da filha de Sião,

e me alegre na tua salvação.

15 Os gentios enterraram-se

na cova que fizeram;

na rede que ocultaram

ficou preso o seu pé.

16 O Senhor é conhecido

pelo juízo que fez;

enlaçado foi o ímpio

nas obras de suas mãos.

(Higaiom; Selá.)

17 Os ímpios serão lançados

no inferno,

e todas as nações

que se esquecem de Deus.

18 Porque o necessitado não será

esquecido para sempre,

nem a expectação dos pobres

perecerá perpetuamente.

19 Levanta-te, Senhor;

não prevaleça o homem;

sejam julgados os gentios

diante da tua face.

20 Põe-os em medo, Senhor;

para que saibam as nações

que são formadas por meros homens. (Selá.)

1 Az éneklőmesternek a múthlabbén szerint; Dávid zsoltára. 2 Dicsérlek Uram teljes szívemmel, hirdetem minden csudatételedet. 3 Örülök és örvendezek tebenned, zengedezem, oh Magasságos, a te nevedet; 4 Hogy az én ellenségeim meghátráltak, elbuktak és elvesztek a te orczád előtt; 5 Hogy véghezvitted ítéletemet és ügyemet: az ítélő-székben ültél, mint igaz bíró. 6 Megdorgáltad a pogányokat, elvesztetted a gonoszt: nevöket mindörökre kitörölted. 7 Az ellenség megszünt, elpusztult örökre; és a városoknak, a miket feldúltál még az emlékezetök is elveszett. 8 Az Úr pedig örökké trónol, ítéletre készítette el az ő székét. 9 És ő megítéli a világot igazsággal, törvényt tesz a népeknek méltányosan. 10 És lesz az Úr nyomorultak kővára, kővár a szükség idején. 11 Azért te benned bíznak, a kik ismerik a te nevedet; mert nem hagytad el, Uram, a kik keresnek téged. 12 Zengjetek az Úrnak, a ki Sionban lakik; hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit. 13 Mert számon kéri a kiontott vért, megemlékezik rólok, nem feledkezik el a szegények kiáltásáról. 14 Könyörülj rajtam, Uram! lásd meg az én nyomorúságomat, a mely gyűlölőim miatt van, a ki felemelsz engem a halál kapuiból; 15 Hogy hirdessem minden dicséretedet Sion leányának kapuiban; hadd örvendjek a te szabadításodban. 16 Besülyedtek a pogányok a verembe, a melyet ástak; a hálóban, a melyet elrejtettek, megakadt a lábok. 17 Megismertetett az Úr, ítéletet hozott; a gonoszt annak kezemunkájával ejtette el. Higgajon. Szela. 18 Seolba jutnak a gonoszok, oda minden nép, a mely elfeledkezik Istenről. 19 Mert a szegény nem lesz végképen elfelejtve, a nyomorultak reménye sem vész el örökre. 20 Kelj fel Uram, ne hatalmasodjék el a halandó; ítéltessenek meg a pogányok te előtted! 21 Rettentsd meg, Uram, őket; tudják meg a pogányok, hogy halandók ők! Szela.