Ao mestre de canto. Salmo didático dos filhos de Corá

1 Assim como o cervo brama pelas correntes das águas,

assim suspira a minha alma

por ti,

ó Deus!

2 A minha alma tem sede de Deus, do Deus vivo;

quando entrarei

e me apresentarei ante a face

de Deus?

3 As minhas lágrimas servem-me de mantimento de dia e de noite,

enquanto me dizem

constantemente:

Onde está o

teu Deus?

4 Quando me lembro disto, dentro de mim derramo a minha alma;

pois eu havia ido

com a multidão.

Fui com eles à casa de Deus,

com voz

de alegria

e louvor,

com a multidão

que festejava.

5 Por que estás abatida, ó minha alma,

e por que te perturbas

em mim? Espera

em Deus,

pois ainda o

louvarei pela

salvação da sua

face.

6 Ó meu Deus, dentro de mim a minha alma está abatida;

por isso lembro-me de ti desde a terra do Jordão,

e desde os hermonitas,

desde o pequeno

monte.

7 Um abismo chama outro abismo,

ao ruído das tuas cachoeiras;

todas as tuas ondas

e as tuas vagas têm passado sobre mim.

8 Contudo o Senhor mandará a sua misericórdia de dia,

e de noite

a sua canção estará comigo,

uma oração

ao Deus

da minha vida.

9 Direi a Deus, minha rocha:

Por que te esqueceste

de mim? Por

que ando lamentando

por causa da opressão

do inimigo?

10 Com ferida mortal em meus ossos me afrontam os meus adversários,

quando todo dia

me dizem:

Onde está o

teu Deus?

11 Por que estás abatida, ó minha alma,

e por que te perturbas dentro de mim? Espera em Deus,

pois ainda o louvarei,

o qual é

a salvação

da minha face,

e o meu

Deus.

MÁSODIK KÖNYV

1 Az éneklőmesternek; Kóráh fiainak tanítása. 2 Mint a szarvas kivánkozik a folyóvizekre, úgy kivánkozik az én lelkem hozzád, oh Isten! 3 Szomjuhozik lelkem Istenhez, az élő Istenhez; mikor mehetek el és jelenhetek meg Isten előtt? 4 Könyhullatásom volt kenyerem éjjel és nappal, mikor mindennap azt mondták nékem: „Hol van a te Istened?" 5 Mikor ezekről emlékezem, megkeseredem lelkemben; mert nagy csoportban vonultam ezelőtt és ujjongó örömmel és hálaadással vezettem őket, az ünneplő sokaságot, az Isten házáig. 6 Miért csüggedsz el lelkem és nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki az ő orczájának szabadításáért. 7 Istenem! elcsügged bennem az én lelkem; azért emlékezem reád a Jordán és Hermon földjéről, a Miczár hegyéről. 8 Örvény örvényt hív elő zuhatagjaid hangjára; minden vízáradásod és hullámod összecsap fölöttem! 9 Nappal kiküldte kegyelmét az Úr, éjjel éneke volt velem, imádság az én életem Istenéhez. 10 Hadd mondjam Istennek, az én kőszálamnak: Miért felejtkeztél el rólam? Miért kell gyászban járnom ellenség háborgatása miatt? 11 Mintha zúzódás volna csontjaimban, mikor gyaláznak engem az én szorongatóim, naponként ezt mondván nékem: Hol van a te Istened? 12 Miért csüggedsz el lelkem, és miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek.