1 Clama em alta voz,

não te detenhas,

levanta a tua voz como a trombeta

e anuncia ao meu povo a sua transgressão,

e à casa

de Jacó os seus pecados.

2 Todavia me procuram cada dia,

tomam prazer

em saber os meus caminhos,

como um povo que pratica justiça,

e não deixa o direito do seu Deus;

perguntam-me

pelos direitos

da justiça,

e têm prazer

em se chegarem a Deus,

3 Dizendo: Por que jejuamos nós,

e tu não atentas

para isso? Por que afligimos as nossas almas,

e tu não o sabes?

Eis que no dia em

que jejuais achais o vosso próprio contentamento,

e requereis

todo o vosso

trabalho.

4 Eis que para contendas

e debates jejuais,

e para ferirdes com punho iníquo;

não jejueis como hoje,

para fazer ouvir a vossa voz

no alto.

5 Seria este o jejum que eu escolheria,

que o homem um dia aflija a sua alma,

que incline a sua cabeça

como o junco,

e estenda debaixo de si saco

e cinza? Chamarias tu a isto jejum

e dia aprazível

ao Senhor?

6 Porventura não é este o jejum

que escolhi,

que soltes as ligaduras

da impiedade,

que desfaças as ataduras

do jugo e que deixes livres os oprimidos,

e despedaces

todo o jugo?

7 Porventura não é também

que repartas o teu pão

com o faminto,

e recolhas em casa os pobres abandonados;

e, quando vires o nu,

o cubras,

e não te escondas

da tua carne?

8 Então romperá a tua luz

como a alva,

e a tua cura apressadamente brotará,

e a tua justiça irá adiante

de ti, e a glória

do Senhor será a tua retaguarda.

9 Então clamarás, e o Senhor te responderá;

gritarás, e ele dirá:

Eis-me aqui. Se tirares do meio de ti o jugo,

o estender do dedo, e o falar iniquamente;

10 E se abrires a tua alma

ao faminto,

e fartares a alma aflita;

então a tua luz nascerá

nas trevas,

e a tua escuridão será

como o

meio-dia.

11 E o Senhor te guiará continuamente,

e fartará a tua alma

em lugares áridos,

e fortificará os teus ossos;

e serás

como um jardim regado,

e como um manancial,

cujas águas

nunca faltam.

12 E os que

de ti procederem edificarão as antigas ruínas;

e levantarás os fundamentos

de geração em geração;

e chamar-te-ão reparador

das roturas,

e restaurador

de veredas

para morar.

13 Se desviares o teu pé do sábado,

de fazeres a tua vontade

no meu santo dia,

e chamares ao sábado deleitoso,

e o santo dia do Senhor,

digno de honra,

e o honrares

não seguindo os teus caminhos,

nem pretendendo fazer a tua própria vontade,

nem falares

as tuas próprias palavras,

14 Então te deleitarás no Senhor,

e te farei cavalgar

sobre as alturas da terra,

e te sustentarei

com a herança de teu pai Jacó;

porque a boca

do Senhor o disse.

1 Kiálts teljes torokkal, ne kiméld; mint trombita emeld fel hangodat, és hirdesd népemnek bűneiket, és Jákób házának vétkeit. 2 Holott ők engem mindennap keresnek, és tudni kivánják útaimat, mint oly nép, a mely igazságot cselekedett és Istene törvényét el nem hagyta; kérik tőlem az igazságnak ítéleteit, és Istennek elközelgését kivánják. 3 Mért bőjtölünk és Te nem nézed, gyötörjük lelkünket és Te nem tudod? Ímé, bőjtöléstek napján kedvtelésteket űzitek, és minden robotosaitokat szorongatjátok. 4 Ímé perrel és versengéssel bőjtöltök, és sújtotok a gazságnak öklével; nem úgy bőjtöltök mostan, hogy meghallassék szavatok a magasságban. 5 Hát ilyen a bőjt, a melyet én kedvelek, és olyan a nap, a melyen az ember lelkét gyötri? Avagy ha mint káka lehajtja fejét, és zsákot és hamvat terít maga alá: ezt nevezed-é bőjtnek és az Úr előtt kedves napnak?

6 Hát nem ez-é a bőjt, a mit én kedvelek: hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek? 7 Nem az-é, hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és tested előtt el ne rejtsd magadat? 8 Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, és igazságod előtted jár; az Úr dicsősége követ. 9 Akkor kiáltasz, és az Úr meghallgat, jajgatsz, és ő azt mondja: Ímé, itt vagyok. Ha elvetended közüled az igát, és megszünsz ujjal mutogatni és hamisságot beszélni; 10 Ha odaadod utolsó falatodat az éhezőnek, és az elepedt lelkűt megelégíted: feltámad a setétségben világosságod, és homályosságod olyan lesz, mint a dél. 11 És vezérel téged az Úr szüntelen, megelégíti lelkedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, a melynek vize el nem fogy. 12 És megépítik fiaid a régi romokat, az emberöltők alapzatait felrakod, és neveztetel romlás építőjének, ösvények megújítójának, hogy ott lakhassanak. 13 Ha megtartóztatod szombaton lábadat, és nem űzöd kedvtelésedet szent napomon, és a szombatot gyönyörűségnek hívod, az Úr szent és dicsőséges napjának, és megszenteled azt, dolgaidat nem tevén, foglalkozást sem találván, hamis beszédet sem szólván: 14 Akkor gyönyörűséged lesz az Úrban; és én hordozlak a föld magaslatain, és azt mívelem, hogy Jákóbnak, atyádnak örökségével élj; mert az Úr szája szólt!