1 Eis que a mão do Senhor

não está encolhida, para

que não possa salvar;

nem agravado o seu ouvido,

para não poder ouvir.

2 Mas as vossas iniquidades fazem separação entre vós

e o vosso Deus;

e os vossos pecados encobrem o seu rosto

de vós,

para que

não vos

ouça.

3 Porque as vossas mãos estão contaminadas

de sangue, e os vossos dedos

de iniquidade;

os vossos lábios falam falsidade,

a vossa língua pronuncia perversidade.

4 Ninguém há que clame

pela justiça,

nem ninguém que compareça

em juízo pela verdade;

confiam na vaidade,

e falam mentiras;

concebem o mal,

e dão à luz a iniquidade.

5 Chocam ovos de basilisco,

e tecem teias de aranha;

o que comer dos ovos deles,

morrerá; e, quebrando-os,

sairá uma víbora.

6 As suas teias

não prestam para vestes

nem se poderão cobrir

com as suas obras;

as suas obras são obras

de iniquidade,

e obra de violência há

nas suas mãos.

7 Os seus pés correm para o mal,

e se apressam

para derramarem o sangue inocente;

os seus pensamentos são pensamentos

de iniquidade;

destruição e quebrantamento há

nas suas estradas.

8 Não conhecem o caminho da paz,

nem há justiça nos seus passos;

fizeram para si veredas tortuosas;

todo aquele que anda por elas

não tem conhecimento da paz.

9 Por isso o juízo está longe

de nós, e a justiça

não nos alcança;

esperamos pela luz, e

eis que só há trevas;

pelo resplendor,

mas andamos em escuridão.

10 Apalpamos as paredes

como cegos, e como os

que não têm olhos andamos apalpando;

tropeçamos ao meio-dia

como nas trevas,

e nos lugares escuros

como mortos.

11 Todos nós bramamos como ursos,

e continuamente gememos

como pombas;

esperamos pelo juízo,

e não o há; pela salvação,

e está longe de nós.

12 Porque as nossas transgressões se multiplicaram perante ti,

e os nossos pecados testificam

contra nós;

porque as nossas transgressões estão conosco,

e conhecemos

as nossas

iniquidades;

13 Como o prevaricar,

e mentir contra o Senhor,

e o desviarmo-nos do nosso Deus,

o falar de opressão

e rebelião, o conceber

e proferir do coração palavras

de falsidade.

14 Por isso o direito se tornou atrás,

e a justiça se pôs de longe;

porque a verdade anda tropeçando

pelas ruas, e a equidade

não pode entrar.

15 Sim, a verdade desfalece,

e quem se desvia

do mal arrisca-se a ser despojado;

e o Senhor viu,

e pareceu mal aos seus olhos

que não houvesse justiça.

16 E vendo que ninguém havia,

maravilhou-se de que

não houvesse um intercessor;

por isso o seu próprio braço lhe trouxe a salvação,

e a sua própria

justiça o

susteve.

17 Pois vestiu-se de justiça,

como de uma couraça,

e pôs o capacete da salvação

na sua cabeça,

e por vestidura pôs sobre si vestes

de vingança, e cobriu-se de zelo,

como de um manto.

18 Conforme forem as obras deles,

assim será a sua retribuição,

furor aos seus adversários,

e recompensa aos seus inimigos;

às ilhas dará ele

a sua recompensa.

19 Então temerão o nome

do Senhor desde o poente,

e a sua glória desde o nascente do sol;

vindo o inimigo

como uma corrente de águas,

o Espírito do Senhor arvorará

contra ele a sua bandeira.

20 E virá um Redentor a Sião e aos

que em Jacó se converterem

da transgressão, diz o Senhor.

21 Quanto a mim, esta é a minha aliança com eles, diz o Senhor: o meu espírito, que está sobre ti, e as minhas palavras, que pus na tua boca, não se desviarão da tua boca nem da boca da tua descendência, nem da boca da descendência da tua descendência, diz o Senhor, desde agora e para todo o sempre.

1 Ímé, nem oly rövid az Úr keze, hogy meg ne szabadíthatna, és nem oly süket az ő füle, hogy meg nem hallgathatna; 2 Hanem a ti vétkeitek választanak el titeket Istenetektől, és bűneitek fedezték el orczáját ti előttetek, hogy meg nem hallgatott. 3 Mert kezeitek bemocskolvák vérrel, és ujjaitok vétekkel, ajkaitok hazugságot szólnak, nyelvetek gonoszt suttog. 4 Nincsen, a ki az igazság mellett szólna, és nincsen, a ki igazságosan perelne, haszontalanban bíznak és hazugságot beszélnek, gonoszt fogadnak és vétket szűlnek. 5 Vipera tojásait költik ki, és pókhálót szőnek; a ki tojásaikból eszik, meghal, és ha egyre rátapodsz, vipera kél ki. 6 Pókhálójukból nem lesz ruha, csinálmányok nem felvehető; cselekedeteik hamisságnak cselekedetei, és erőszak tette van kezeikben. 7 Lábaik a gonoszra futnak; és sietnek, hogy ártatlan vért ontsanak; gondolataik hamisságnak gondolatai, pusztítás és romlás ösvényeiken. 8 A békesség útját nem ismerik, és nincsen jogosság kerékvágásukban, ösvényeiket elgörbítik, a ki azon jár, nem ismeri a békességet. 9 Ezért van távol tőlünk az ítélet, és nem ér el minket az igazság, várunk világosságra, és ímé, sötétség, és fényességre, és ímé, homályban járunk! 10 Tapogatjuk, mint vakok a falat, és tapogatunk, mint a kiknek szemök nincs, megütközünk délben, mint alkonyatkor, és olyanok vagyunk, mint a halottak az egészségesek közt. 11 Morgunk, mint a medvék mindnyájan, és nyögvén nyögünk, mint a galambok, várjuk az ítéletet és nem jő, a szabadulást és távol van tőlünk. 12 Mert sokak előtted gonoszságaink, és bűneink bizonyságot tesznek mi ellenünk, mert gonoszságaink velünk vannak, és vétkeinket ismerjük: 13 Elpártoltunk és megtagadtuk az Urat, és eltávozánk a mi Istenünktől, szóltunk nyomorgatásról és elszakadásról, gondoltunk és szóltunk szívünkből hazug beszédeket. 14 És eltávozott a jogosság, és az igazság messze áll, mivel elesett a hűség az utczán, és az egyenesség nem juthat be. 15 És a hűség hiányzik, és a ki a gonoszt kerüli, prédává lesz. És látta ezt az Úr és nem tetszék szemeinek, hogy jogosság nincsen.

16 És látá, hogy nincsen senki, és álmélkodott, hogy nincsen közbenjáró; ezért karja segít néki, és igazsága gyámolítja őt. 17 És felölté az igazságot, mint pánczélt, és a szabadítás sisakja van fején; felölté a bosszúállás ruháit, mint köpenyt, és búsulással vevé magát körül, mint egy palásttal. 18 A cselekedetek szerint fog megfizetni: haraggal ellenségeinek, büntetéssel szorongatóinak, büntetéssel fizet a szigeteknek. 19 És félik napnyugottól fogva az Úrnak nevét, és naptámadattól az ő dicsőségét, mikor eljő, mint egy sebes folyóvíz, a melyet az Úr szele hajt. 20 És eljő Sionnak a megváltó, és azoknak, a kik Jákóbban megtérnek hamisságokból, szól az Úr. 21 És én ő velök ily szövetséget szerzek, szól az Úr: lelkem, a mely rajtad nyugoszik, és beszédeim, a melyeket szádba adtam, el nem távoznak szádból, és magodnak szájából, és magod magvának szájából, így szól az Úr, mostantól mind örökké!