1 Canta alegremente,

ó estéril, que não deste à luz;

rompe em cântico,

e exclama com alegria,

tu que não tiveste dores de parto;

porque mais são os filhos

da mulher solitária,

do que os filhos

da casada,

diz o Senhor.

2 Amplia o lugar da tua tenda,

e estendam-se as cortinas

das tuas habitações; não o impeças;

alonga as tuas cordas,

e fixa bem as tuas estacas.

3 Porque transbordarás

para a direita e

para a esquerda;

e a tua descendência possuirá os gentios

e fará

que sejam habitadas

as cidades assoladas.

4 Não temas, porque

não serás envergonhada;

e não te envergonhes,

porque não serás humilhada;

antes te esquecerás

da vergonha da tua mocidade,

e não te lembrarás mais

do opróbrio

da tua

viuvez.

5 Porque o teu Criador é o teu marido;

o Senhor dos Exércitos é o seu nome;

e o Santo

de Israel é o teu Redentor;

que é chamado o Deus

de toda

a terra.

6 Porque o Senhor te chamou

como a mulher desamparada

e triste de espírito;

como a mulher

da mocidade,

que fora desprezada,

diz o teu

Deus.

7 Por um breve momento te deixei,

mas com grandes

misericórdias

te recolherei;

8 Com um pouco

de ira escondi a minha face

de ti por um momento;

mas com benignidade eterna me compadecerei

de ti, diz o Senhor,

o teu Redentor.

9 Porque isto será para mim

como as águas de Noé;

pois jurei que as águas de Noé

não passariam mais sobre a terra;

assim jurei que

não me irarei mais contra ti,

nem te repreenderei.

10 Porque os montes se retirarão,

e os outeiros serão abalados;

porém a minha benignidade

não se apartará de ti,

e a aliança

da minha paz

não mudará,

diz o Senhor

que se compadece de ti.

11 Tu, oprimida,

arrojada com a tormenta

e desconsolada,

eis que eu assentarei as tuas pedras

com todo o ornamento,

e te fundarei

sobre as

safiras.

12 E farei os teus vitrais

de rubis, e as tuas portas

de carbúnculos,

e todos os teus termos

de pedras aprazíveis.

13 E todos os teus filhos serão ensinados

do Senhor; e a paz

de teus filhos será abundante.

14 Com justiça serás estabelecida;

estarás longe

da opressão,

porque já não temerás;

e também do terror,

porque

não chegará a ti.

15 Eis que seguramente poderão vir a juntar-se

contra ti, mas não será por mim;

quem se ajuntar

contra ti cairá por causa de ti.

16 Eis que eu criei o ferreiro,

que assopra as brasas no fogo,

e que produz a ferramenta

para a sua obra;

também criei o assolador,

para destruir.

17 Toda a ferramenta preparada

contra ti não prosperará,

e toda a língua

que se levantar contra ti

em juízo tu a condenarás;

esta é a herança dos servos

do Senhor,

e a sua justiça que de mim procede,

diz o Senhor.

1 Ujjongj te meddő, ki nem szűltél, ujjongva énekelj és kiálts, ki nem vajudtál, mert többek az elhagyottnak fiai a férjnél való fiainál, azt mondja az Úr. 2 Szélesítsd ki a sátorod helyét, és hajlékidnak kárpitjait terjeszszék ki; ne tiltsd meg; nyújtsd meg köteleidet, és erősítsd meg szegeidet. 3 Mert mind jobb-, mind balkézre kiterjedsz, és magod népeket vesz örökségbe, és puszta városokat megnépesítnek. 4 Ne félj, mert meg nem szégyenülsz, és ne pirulj, mert meg nem gyaláztatol, mert ifjúságod szégyenéről elfeledkezel, és özvegységednek gyalázatáról többé meg nem emlékezel. 5 Mert férjed a te Teremtőd, seregeknek Ura az Ő neve, és megváltód Izráelnek Szentje, az egész föld Istenének hívattatik. 6 Mert mint elhagyott és fájó lelkű asszonyt hív téged az Úr, és mint megvetett ifjú asszonyt; ezt mondja Istened: 7 Egy rövid szempillantásig elhagytalak, és nagy irgalmassággal egybegyűjtlek; 8 Búsulásom felbuzdultában elrejtém orczámat egy pillantásig előled, és örök irgalmassággal könyörülök rajtad; ezt mondja megváltó Urad. 9 Mert úgy lesz ez nékem, mint a Noé özönvize; miként megesküvém, hogy nem megy át többé Noé özönvize e földön, úgy esküszöm meg, hogy rád többé nem haragszom, és téged meg nem feddelek. 10 Mert a hegyek eltávoznak, és a halmok megrendülnek; de az én irgalmasságom tőled el nem távozik, és békességem szövetsége meg nem rendül, így szól könyörülő Urad. 11 Oh te szegény, szélvésztől hányt, vígasztalás nélkül való! Ímé, ólomporba rakom köveidet, és zafirokra alapítalak. 12 Rubinból csinálom falad párkányzatát, és kapuidat gránátkövekből, és egész határodat drágakövekből; 13 És minden fiaid az Úr tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid békessége. 14 Igazság által leszel erős, ne gondolj a nyomorral, mert nincsen mit félned, és a rettegéssel, mert nem közelg hozzád. 15 És ha összegyűlvén összegyűlnek, ez nem én tőlem lesz! A ki ellened összegyűl, elesik általad. 16 Ímé, én teremtettem a kovácsot, a ki a parazsat éleszti és fegyvert készít mestersége szerint: és én teremtém a pusztítót is a vesztésre! 17 Egy ellened készült fegyver sem lesz jó szerencsés, és minden nyelvet, mely ellened perbe száll, kárhoztatsz: ez az Úr szolgáinak öröksége, és az ő igazságuk, mely tőlem van, így szól az Úr.