1 Ouvi isto, casa de Jacó,

que vos chamais do nome

de Israel, e saístes

das águas de Judá,

que jurais pelo nome

do Senhor,

e fazeis menção do Deus

de Israel, mas não em verdade

nem em justiça.

2 E até da santa cidade tomam o nome

e se firmam sobre o Deus de Israel;

o Senhor dos Exércitos é o seu nome.

3 As primeiras coisas desde a antiguidade as anunciei;

da minha boca saíram,

e eu as fiz ouvir;

apressadamente as fiz,

e aconteceram.

4 Porque eu sabia

que eras duro,

e a tua cerviz um nervo

de ferro,

e a tua testa de bronze.

5 Por isso te anunciei desde então,

e te fiz ouvir antes

que acontecesse,

para que não dissesses:

O meu ídolo fez estas coisas,

e a minha imagem

de escultura,

e a minha imagem

de fundição as mandou.

6 Já o tens ouvido;

olha bem para tudo isto;

porventura

não o anunciareis? Desde agora te faço ouvir coisas novas

e ocultas,

e que nunca

conheceste.

7 Agora são criadas,

e não de há muito,

e antes deste dia

não as ouviste, para

que porventura não digas:

Eis que eu já as sabia.

8 Nem tu as ouviste,

nem tu as conheceste,

nem tampouco há muito foi aberto o teu ouvido,

porque eu sabia

que procederias muito perfidamente,

e que eras chamado

transgressor desde o ventre.

9 Por amor

do meu nome retardarei a minha ira,

e por amor

do meu louvor me refrearei

para contigo, para que te

não venha a cortar.

10 Eis que já te purifiquei,

mas não como a prata;

escolhi-te na fornalha da aflição.

11 Por amor de mim,

por amor de mim o farei,

porque,

como seria profanado o meu nome?

E a minha glória

não a darei

a outro.

12 Dá-me ouvidos, ó Jacó,

e tu, ó Israel,

a quem chamei;

eu sou o mesmo, eu o primeiro,

eu também o último.

13 Também a minha mão fundou a terra,

e a minha destra mediu os céus a palmos;

eu os chamarei,

e aparecerão juntos.

14 Ajuntai-vos todos vós, e ouvi: Quem, dentre eles, tem anunciado estas coisas? O Senhor o amou, e executará a sua vontade contra Babilônia, e o seu braço será contra os caldeus.

15 Eu, eu o tenho falado;

também já o chamei,

e o trarei,

e farei próspero o seu caminho.

16 Chegai-vos a mim, ouvi isto:

Não falei em segredo desde o princípio;

desde o tempo em

que aquilo se fez eu estava ali,

e agora o Senhor Deus me enviou a mim,

e o seu

Espírito.

17 Assim diz o Senhor,

o teu Redentor,

o Santo de Israel:

Eu sou o Senhor teu Deus,

que te ensina o que é útil,

e te guia pelo caminho

em que deves andar.

18 Ah! Se tivesses dado ouvidos aos meus mandamentos,

então seria a tua paz

como o rio,

e a tua justiça

como as ondas do mar!

19 Também a tua descendência seria

como a areia, e os que procedem

das tuas entranhas como os seus grãos;

o seu nome nunca seria cortado

nem destruído

de diante de mim.

20 Saí de Babilônia,

fugi de entre os caldeus.

E anunciai com voz

de júbilo, fazei ouvir isso,

e levai-o até ao fim da terra;

dizei:

O Senhor remiu a

seu servo Jacó.

21 E não tinham sede,

quando os levava pelos desertos;

fez-lhes correr água da rocha;

fendeu a rocha,

e as águas correram.

22 Mas os ímpios

não têm paz,

diz o Senhor.

1 Halljátok ezt Jákób háza, a kik Izráel nevéről neveztettek, és Júda forrásából származának, a kik az Úr nevére esküsznek, és Izráel Istenét emlegetik; de nem híven és nem igazán. 2 Mert a szent várostól nevezik magokat, és Izráel Istenéhez támaszkodnak, a kinek neve seregeknek Ura! 3 Mik eddig történtek, előre megjelentém, szám hirdeté és tudatá azokat, gyorsan véghez vivém, és bekövetkezének, 4 Mert tudtam, hogy te kemény vagy, és vasinakból van nyakad és homlokod ércz: 5 Tehát előre megjelentém néked, mielőtt bekövetkezett, tudtodra adtam, hogy ezt ne mondd: Faragott képem mívelé ezeket, bálványom és öntött képem parancsolá ezeket. 6 Hallottad volt, és most lásd mindezt; avagy ti nem tesztek-é erről bizonyságot? Mostantól fogva újakat tudatok veled: titkoltakat, a melyeket nem tudtál; 7 Mostan rendeltettek el és nem régen, és ezelőtt nem hallottál felőlök, hogy ezt ne mondd: Ímé, tudtam én azokat. 8 Nem is hallottad, nem is tudtad, füled sem vala nyitva régen, mivel tudtam, hogy nagyon hűtelen vagy, és pártütőnek hívatál anyád méhétől fogva. 9 Nevemért elhalasztom haragomat, és dicséretemért fékezem magamat veled szemben, hogy ki ne vágjalak. 10 Ímé, megtisztítottalak, de nem úgy, mint ezüstöt, megpróbáltalak a nyomor kemenczéjében. 11 Enmagamért, enmagamért cselekszem; mert hogyan szentségteleníttetnék meg nevem?! És dicsőségemet másnak nem adom. 12 Hallgass rám Jákób és Izráel, én elhívottam, én vagyok az első és én az utolsó. 13 Hiszen kezem veté e föld alapját, és jobbom terjeszté ki az egeket, ha én szólítom őket, mind itt állnak. 14 Gyűljetek egybe mind, és halljátok meg: ki jelenté meg közülök ezeket? az, kit az Úr szeret, elvégzi akaratját Bábelen, és karja lészen a Káldeusokon. 15 Én, én szóltam, és őt el is hívtam, elhoztam őt, és szerencsés lesz útja. 16 Közelgjetek hozzám, halljátok ezt, nem szóltam eleitől fogva titkon! mióta ez történik, ott vagyok! És most az Úr Isten engem küldött, és az ő lelkét. 17 Így szól az Úr, Megváltód, Izráelnek Szentje: Én vagyok az Úr, Istened, ki tanítlak hasznosra, és vezetlek oly úton, a melyen járnod kell. 18 Vajha figyelmeztél volna parancsolataimra! olyan volna békességed, mint a folyóvíz, és igazságod, mint a tenger habjai; 19 És olyan volna magod, mint a tengernek fövénye, és méhednek gyümölcsei, mint annak kövecskéi; nem vágatnék ki és nem pusztulna el neve orczám elől. 20 Menjetek ki Bábelből, fussatok el Káldeából ujjongásnak szavával! jelentsétek meg, tudassátok ezt, terjesszétek a föld végső határáig; mondjátok: Megváltotta az Úr szolgáját, Jákóbot. 21 Nem szomjaznak, bárha pusztaságon vezeti is őket: kősziklából vizet fakaszt nékik, és meghasítja a sziklát és víz ömöl belőle. 22 Nincs békesség, így szól az Úr, az istenteleneknek!