1 Eis que o Senhor esvazia a terra,

e a desola,

e transtorna a sua superfície,

e dispersa os seus moradores.

2 E o que suceder ao povo,

assim sucederá ao sacerdote;

ao servo, como ao seu senhor;

à serva, como à sua senhora;

ao comprador, como ao vendedor;

ao que empresta,

como ao que toma emprestado;

ao que dá usura,

como ao que paga usura.

3 De todo se esvaziará

a terra,

e de todo será saqueada,

porque o Senhor

pronunciou esta palavra.

4 A terra pranteia e se murcha;

o mundo enfraquece e se murcha;

enfraquecem os mais

altos do povo da terra.

5 Na verdade a terra está

contaminada por causa dos seus moradores;

porquanto têm transgredido as leis,

mudado os estatutos, e

quebrado a aliança eterna.

6 Por isso a maldição

tem consumido a terra;

e os que habitam nela

são desolados;

por isso são queimados

os moradores da terra,

e poucos homens restam.

7 Pranteia o mosto,

enfraquece a vide; e

suspiram todos os

alegres de coração.

8 Cessa o folguedo dos tamboris,

acaba o ruído dos

que exultam, e

cessa a alegria da harpa.

9 Com canções não

beberão vinho;

a bebida forte será amarga

para os que a beberem.

10 Demolida está a cidade vazia,

todas as casas fecharam,

ninguém pode entrar.

11 Há lastimoso clamor nas ruas por falta do vinho;

toda a alegria se escureceu,

desterrou-se o gozo da terra.

12 Na cidade só ficou a desolação,

a porta ficou reduzida a ruínas.

13 Porque assim será no

interior da terra, e

no meio destes povos,

como a sacudidura da oliveira, e

como os rabiscos,

quando está acabada a vindima.

14 Estes alçarão a sua voz, e

cantarão com alegria;

e por causa da glória do Senhor

exultarão desde o mar.

15 Por isso glorificai

ao Senhor no oriente, e

nas ilhas do mar,

ao nome do Senhor

Deus de Israel.

16 Dos confins da terra

ouvimos cantar:

Glória ao justo. Mas eu disse:

Emagreço, emagreço,

ai de mim! Os pérfidos

têm tratado perfidamente;

sim, os pérfidos têm

tratado perfidamente.

17 O temor, e a cova,

e o laço vêm sobre ti,

ó morador da terra.

18 E será que aquele

que fugir da voz de temor

cairá na cova,

e o que subir da cova o laço o prenderá;

porque as janelas do alto

estão abertas,

e os fundamentos da terra tremem.

19 De todo está quebrantada

a terra, de todo está

rompida a terra, e

de todo é movida a terra.

20 De todo cambaleará a terra como o ébrio,

e será movida e removida

como a choça de noite;

e a sua transgressão se agravará sobre ela,

e cairá, e nunca mais se levantará.

21 E será que naquele dia o Senhor

castigará os exércitos do alto nas alturas,

e os reis da terra sobre a terra.

22 E serão ajuntados como

presos numa masmorra,

e serão encerrados num cárcere;

e outra vez serão castigados

depois de muitos dias.

23 E a lua se envergonhará,

e o sol se confundirá

quando o Senhor dos

Exércitos reinar no monte Sião

e em Jerusalém,

e perante os seus

anciãos gloriosamente.

1 Ímé az Úr megüresíti a földet és elpusztítja azt, és elfordítja színét és elszéleszti lakóit! 2 S olyan lesz a nép, mint a pap; a szolga, mint az ő ura; a szolgáló, mint asszonya; a vevő, mint az eladó; a kölcsönadó, mint a kölcsönkérő; a hitelező, mint az, a kinek hitelez; 3 Megüresíttetvén megüresíttetik a föld, és elpusztíttatván elpusztíttatik; mert az Úr szólá e beszédet. 4 Gyászol és megromol a föld, elhervad és megromol a földnek kereksége, elhervadnak a föld népének nagyjai. 5 A föld megfertőztetett lakosai alatt, mert áthágták a törvényeket, a rendelést megszegték, megtörték az örök szövetséget. 6 Ezért átok emészti meg a földet, és lakolnak a rajta lakók; ezért megégnek a földnek lakói, és kevés ember marad meg. 7 Gyászol a must, elhervad a szőlő, és sóhajtnak minden vidám szívűek. 8 Megszünt a dobok vidámsága, elcsöndesült az örvendők zajgása, a cziterának vídámsága megszünt. 9 Énekléssel nem isznak bort; keserű a részegítő ital az ívónak; 10 Rommá lőn az álnokság városa, bezároltatott minden ház, senki be nem mehet! 11 Az utczákon panaszkodás hallik a bor miatt; minden öröm alkonyra szállt, a föld vígassága elköltözött. 12 A városban csak pusztaság maradt és rommá zúzatott a kapu. 13 Mert így lesz a föld közepette, a népek között, mint az olajfa megrázásakor, mint mezgérléskor, midőn a szüret elmult. 14 Ők felemelik szavokat, ujjongnak, az Úr nagyságáért rivalgnak a tenger felől. 15 Ezért dícsérjétek az Urat keleten, a tenger szigetein az Úrnak, Izráel Istenének nevét. 16 A föld széléről énekeket hallánk: dicsőség az igaznak! S én mondék: végem van, végem van, jaj nékem! A hitetlenek hitetlenül cselekesznek és hitetlenséggel a hitetlenek hitetlenséget cselekesznek. 17 Rettegés, verem és tőr vár rád földnek lakója! 18 És lesz, hogy a ki fut a rettegésnek szavától, verembe esik, és a ki kijő a veremből, megfogatik a tőrben, mert az egek csatornái megnyílnak, és megrendülnek a föld oszlopai. 19 Romlással megromol a föld, töréssel összetörik a föld, rengéssel megrendül a föld; 20 Inogva meging a föld, miként a részeg, és meglódul, mint a kaliba, és reá nehezedik bűne és elesik; és nem kél fel többé!

21 És lesz ama napon: meglátogatja az Úr a magasság seregét a magasságban, és a föld királyait a földön: 22 És összegyűjtve összegyűjtetnek gödörbe, mint a foglyok, és bezáratnak tömlöczbe, és sok napok után meglátogattatnak. 23 És elpirul a hold, és megszégyenül a nap, mikor a seregek Ura uralkodik Sion hegyén és Jeruzsálemben: s vénei előtt dicsőség lészen.