1 Mas agora,

assim diz o Senhor

que te criou, ó Jacó,

e que te formou, ó Israel:

Não temas, porque eu te remi;

chamei-te pelo teu nome,

tu és meu.

2 Quando passares

pelas águas estarei contigo,

e quando pelos rios,

eles não te submergirão;

quando passares pelo fogo,

não te queimarás,

nem a chama arderá em ti.

3 Porque eu sou o Senhor teu Deus,

o Santo de Israel,

o teu Salvador;

dei o Egito por teu resgate,

a Etiópia e a Seba

em teu lugar.

4 Visto que foste precioso aos meus olhos,

também foste honrado,

e eu te amei,

assim dei os homens por ti,

e os povos

pela tua vida.

5 Não temas, pois, porque estou contigo;

trarei a tua descendência desde o oriente, e te ajuntarei desde o ocidente.

6 Direi ao norte: Dá;

e ao sul: Não retenhas;

trazei meus filhos de longe

e minhas filhas

das extremidades da terra,

7 A todos os que são chamados

pelo meu nome, e os que criei

para a minha glória:

eu os formei, e também eu os fiz.

8 Trazei o povo cego,

que tem olhos;

e os surdos,

que têm ouvidos.

9 Todas as nações se congreguem,

e os povos se reúnam;

quem dentre eles pode anunciar isto,

e fazer-nos ouvir as coisas antigas? Apresentem as suas testemunhas,

para que se justifiquem,

e se ouça, e se diga: Verdade é.

10 Vós sois as minhas testemunhas,

diz o Senhor,

e meu servo, a quem escolhi;

para que o saibais,

e me creiais,

e entendais que eu sou o mesmo,

e que antes

de mim deus nenhum se formou,

e depois

de mim nenhum

haverá.

11 Eu, eu sou o Senhor, e fora

de mim não há Salvador.

12 Eu anunciei,

e eu salvei,

e eu o fiz ouvir,

e deus estranho

não houve entre vós,

pois vós sois as minhas testemunhas,

diz o Senhor;

eu sou Deus.

13 Ainda antes que houvesse dia,

eu sou; e ninguém há

que possa fazer escapar

das minhas mãos;

agindo eu, quem o impedirá?

14 Assim diz o Senhor,

vosso Redentor,

o Santo de Israel:

Por amor de vós enviei a Babilônia,

e a todos fiz descer

como fugitivos,

os caldeus,

nos navios com

que se vangloriavam.

15 Eu sou o Senhor,

vosso Santo, o Criador

de Israel, vosso Rei.

16 Assim diz o Senhor,

o que preparou no mar um caminho,

e nas águas impetuosas

uma vereda;

17 O que fez sair o carro

e o cavalo, o exército

e a força;

eles juntamente se deitaram,

e nunca se levantarão;

estão extintos;

como um pavio se apagaram.

18 Não vos lembreis

das coisas passadas,

nem considereis as antigas.

19 Eis que faço uma coisa nova,

agora sairá à luz;

porventura não a percebeis?

Eis que porei um caminho

no deserto,

e rios no ermo.

20 Os animais do campo me honrarão,

os chacais,

e os avestruzes;

porque porei águas

no deserto, e rios

no ermo, para dar

de beber ao meu povo,

ao meu eleito.

21 A esse povo que formei

para mim;

o meu louvor relatarão.

22 Contudo tu não me invocaste a mim,

ó Jacó, mas te cansaste

de mim, ó Israel.

23 Não me trouxeste o gado miúdo

dos teus holocaustos,

nem me honraste

com os teus sacrifícios;

não te fiz servir

com ofertas,

nem te fatiguei com incenso.

24 Não me compraste por dinheiro cana aromática,

nem com a gordura

dos teus sacrifícios me satisfizeste,

mas me deste trabalho

com os teus pecados,

e me cansaste

com as tuas

iniquidades.

25 Eu, eu mesmo, sou o

que apago as tuas transgressões por amor

de mim,

e dos teus pecados

não me lembro.

26 Faze-me lembrar;

entremos juntos em juízo;

conta tu as tuas razões,

para que te possas justificar.

27 Teu primeiro pai pecou,

e os teus intérpretes prevaricaram

contra mim.

28 Por isso profanei os príncipes

do santuário;

e entreguei Jacó ao anátema,

e Israel ao opróbrio.

1 És most, oh Jákób, így szól az Úr, a te Teremtőd, és a te alkotód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy! 2 Mikor vizen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítnak, ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng meg nem perzsel téged. 3 Mert én vagyok az Úr, a te Istened, Izráelnek Szentje, a te megtartód, adtam váltságodba Égyiptomot, Kúst és Sebát helyetted. 4 Mivel kedves vagy az én szemeimben, becses vagy és én szeretlek: embereket adok helyetted, és népeket a te életedért: 5 Ne félj, mert én veled vagyok, napkeletről meghozom magodat, és napnyugotról egybegyűjtelek. 6 Mondom északnak: add meg; és délnek: ne tartsd vissza, hozd meg az én fiaimat messzünnen, és leányimat a földnek végéről, 7 Mindent, a ki csak az én nevemről neveztetik, a kit dicsőségemre teremtettem, a kit alkottam és készítettem! 8 Hozd ki a vak népet, a melynek szemei vannak, és a süketeket, a kiknek füleik vannak! 9 Minden népek gyűljenek egybe, és seregeljenek össze a népségek: ki hirdethet közülök ilyet? Vagy a régieket tudassák velünk, állítsák elő tanuikat, hogy igazuk legyen, hogy ezek hallván, ezt mondják: Igaz. 10 Ti vagytok az én tanuim, így szól az Úr; és szolgám, a kit elválasztottam, hogy megtudjátok és higyjetek nékem és megértsétek, hogy én vagyok az, előttem Isten nem alkottatott, és utánam nem lesz! 11 Én, én vagyok az Úr, és rajtam kivül nincsen szabadító! 12 Én hirdettem, és megtartottam, és megjelentettem, és nem volt idegen isten köztetek, és ti vagytok az én tanuim, így szól az Úr, hogy én Isten vagyok. 13 Mostantól fogva is én az leszek, és nincs, a ki az én kezemből kimentsen; cselekszem, és ki változtatja azt meg? 14 Így szól az Úr, a ti megváltótok, Izráel Szentje. Ti értetek küldöttem el Bábelbe, és leszállítom mindnyájokat, mint menekülőket a Káldeusokkal együtt vídámságuk hajóiba. 15 Én az Úr vagyok, szent Istenetek, Izráelnek teremtője, királyotok. 16 Így szól az Úr, a ki a tengeren utat csinál, és a hatalmas vizeken ösvényt, 17 A ki kihozott szekeret és lovat, sereget és vitézt; együtt hevernek ottan, nem kelnek föl, kialudtak, mint gyertyabél elhamvadának! 18 Ne emlékezzetek a régiekről, és az előbbiekről ne gondolkodjatok! 19 Ímé, újat cselekszem; most készül, avagy nem tudjátok még? Igen, a pusztában utat szerzek, és a kietlenben folyóvizeket. 20 Dicsőítni fog engem a mező vada, a sakálok és struczok, hogy vizet szereztem a pusztában; a kietlenben folyóvizeket, hogy választott népemnek inni adjak. 21 A nép, a melyet magamnak alkoték, hirdesse dicséretemet! 22 És még sem engem hívtál segítségül Jákób, hanem megfáradtál én bennem Izráel! 23 Nem adtad nékem égőáldozatul bárányaidat, és áldozataiddal nem dicsőítettél engem; nem terheltelek ételáldozattal, és tömjénnel nem fárasztottalak. 24 Nem vettél pénzen nékem jóillatú nádat, és áldozataid kövérével jól nem tartottál, csak bűneiddel terhelél, vétkeiddel fárasztál engemet. 25 Én, én vagyok, a ki eltörlöm álnokságaidat enmagamért, és bűneidről nem emlékezem meg! 26 Juttasd eszembe, no pereljünk együtt, beszéld el, hogy igaznak találtassál! 27 Az első atyád vétkezett, és tanítóid elpártoltak tőlem! 28 Ezért én is megfertőztettem a szent fejedelmeket, és veszedelemre adám Jákóbot, és gyalázatra Izráelt!