1 Peso de Tiro. Uivai, navios de Társis, porque está assolada, a ponto de não haver nela casa nenhuma, e de ninguém mais entrar nela; desde a terra de Quitim lhes foi isto revelado.

2 Calai-vos, moradores da ilha,

vós a quem encheram

os mercadores de Sidom,

navegando pelo mar.

3 E a sua provisão era

a semente de Sior, que vinha

com as muitas águas,

a ceifa do Nilo,

e ela era a

feira das nações.

4 Envergonha-te, ó Sidom,

porque o mar,

a fortaleza do mar, fala, dizendo:

Eu não tive dores de parto,

nem dei à luz,

nem ainda criei jovens, nem

eduquei virgens.

5 Como quando se ouvirem as novas do Egito,

assim haverá dores quando

se ouvirem as novas de Tiro.

6 Passai a Társis;

clamai, moradores da ilha.

7 É esta, porventura,

a vossa cidade exultante,

cuja origem é dos dias antigos,

cujos pés a levaram

para longe a peregrinar?

8 Quem formou este desígnio contra Tiro,

distribuidora de coroas,

cujos mercadores são príncipes e

cujos negociantes são

os mais nobres da terra?

9 O Senhor dos Exércitos formou este desígnio

para denegrir a soberba de

toda a glória, e

envilecer os mais nobres da terra.

10 Passa como o Nilo

pela tua terra,

ó filha de Társis;

já não há quem te restrinja.

11 Ele estendeu a sua mão

sobre o mar, e turbou os reinos;

o Senhor deu ordens

contra Canaã,

para que se destruíssem

as suas fortalezas.

12 E disse: Nunca mais exultarás

de alegria, ó oprimida virgem,

filha de Sidom;

levanta-te, passa a Quitim,

e ainda ali não terás descanso.

13 Vede a terra dos caldeus, ainda este povo não era povo; a Assíria a fundou para os que moravam no deserto; levantaram as suas fortalezas, e edificaram os seus palácios; porém converteu-a em ruína.

14 Uivai, navios de

Társis,

porque está destruída

a vossa fortaleza.

15 Naquele dia Tiro será posta em esquecimento por setenta anos, conforme os dias de um rei; porém no fim de setenta anos Tiro cantará como uma prostituta.

16 Toma a harpa, rodeia a cidade,

ó prostituta entregue ao esquecimento;

faça doces melodias, canta muitas canções,

para que haja memória de ti.

17 Porque será no fim de setenta anos que o Senhor visitará a Tiro, e ela tornará à sua ganância de prostituta, e prostituir-se-á com todos os reinos do mundo sobre a face da terra.

18 E o seu comércio e a sua ganância de prostituta serão consagrados ao Senhor; não se entesourará, nem se fechará; mas o seu comércio será para os que habitam perante o Senhor, para que comam até se saciarem, e tenham vestimenta durável.

1 Jövendölés Tírus ellen.

Jajgassatok Tarsis hajói, mert elpusztíttatott, úgy hogy nincs benne ház és abba bemenet! A Kitteusok földéről jelentetett meg nékik. 2 Némuljatok meg lakosi e partvidéknek, a melyet Sidon kalmárai, a kik tengeren járnak, töltöttek be egykor. 3 Melynek sok vizeken át a Sihór veteménye és a Nilus aratása vala jövedelme, úgy hogy népek vására volt! 4 Pirulj Sidon, mert szól a tenger és a tenger erőssége, mondván: Nem vajudtam, nem is szültem, és nem tápláltam ifjakat, és nem neveltem szűzeket. 5 Mihelyt e hír Égyiptomba eljut, Tírus e híre miatt szenvednek ott is. 6 Menjetek át Tarsisba, és jajgassatok ti partvidék lakói! 7 Ez-é a ti örvendező várostok? melynek eredete ősidőkből való; és most lábai viszik őt, bujdosni messzire! 8 Ki végezé ezt a koronás Tírus felől? melynek kereskedői fejedelmek, és kalmárai a földnek tiszteletesei. 9 A seregeknek Ura végezé ezt, hogy meggyalázza minden dicsőségnek kevélységét, és hogy megalázza a föld minden tiszteleteseit. 10 Terülj el földeden, mint a folyóvíz, Tarsis leánya, nincs többé megszorító öv! 11 Kezét kinyujtá a tenger fölé, országokat rettentett meg, az Úr parancsolt Kanaán felől, hogy elpusztítsák erősségeit; 12 És szólt: Nem fogsz többé örvendezni, te megszeplősített szűz, Sidon leánya; kelj és menj át Kittimbe, de ott sem lészen nyugodalmad! 13 Ímé, a Káldeusok földe; a nép, mely eddig nem vala; Assiria adá azt a puszta lakosainak; felállítá őrtornyait, lerombolá Tírus palotáit, rommá tevé azt. 14 Jajgassatok Tarsis hajói, mert erősségtek elpusztíttatott! 15 És lesz ama napon, hogy Tírus elfelejtetik hetven esztendeig egy király napjai szerint; hetven esztendő multán Tírus sorsa a parázna nő éneke szerint lészen: 16 Végy cziterát, járd be a várost, elfeledett parázna nő; pengesd szépen, dalolj sokat, hogy így emlékezetbe jőjj! 17 És lesz hetven esztendő multán, meglátogatja az Úr Tírust, és az ismét megkapja a maga keresetét, és paráználkodik a föld minden országaival a földnek színén! 18 S lészen az ő nyeresége és keresete szent az Úrnak, mely nem halmoztatik fel, sem el nem rejtetik, mert az Úr előtt lakozóké lészen az ő nyeresége, hogy egyenek eleget, és szép ruházatuk legyen.