1 Desperta, desperta, veste-te

da tua fortaleza, ó Sião;

veste-te das tuas roupas formosas,

ó Jerusalém, cidade santa,

porque nunca mais entrará em ti

nem incircunciso nem imundo.

2 Sacode-te do pó, levanta-te,

e assenta-te, ó Jerusalém:

solta-te das cadeias

de teu pescoço,

ó cativa filha de Sião.

3 Porque assim diz o Senhor: Por nada fostes vendidos; também sem dinheiro sereis resgatados.

4 Porque assim diz o Senhor Deus: O meu povo em tempos passados desceu ao Egito, para peregrinar lá, e a Assíria sem razão o oprimiu. 5 E agora, que tenho eu que fazer aqui, diz o Senhor, pois o meu povo foi tomado sem nenhuma razão? Os que dominam sobre ele dão uivos, diz o Senhor; e o meu nome é blasfemado incessantemente o dia todo. 6 Portanto o meu povo saberá o meu nome; pois, naquele dia, saberá que sou eu mesmo o que falo: Eis-me aqui.

7 Quão formosos são,

sobre os montes,

os pés do que anuncia as boas novas,

que faz ouvir a paz,

do que anuncia o bem,

que faz ouvir a salvação,

do que diz a Sião:

O teu Deus reina!

8 Eis a voz dos teus atalaias! Eles alçam a voz,

juntamente exultam;

porque olho a olho verão,

quando o Senhor

fizer Sião voltar.

9 Clamai cantando,

exultai juntamente,

desertos de Jerusalém;

porque o Senhor consolou o seu povo,

remiu a

Jerusalém.

10 O Senhor desnudou o seu santo braço perante os olhos

de todas as nações;

e todos os confins

da terra verão a salvação

do nosso Deus.

11 Retirai-vos, retirai-vos,

saí daí, não toqueis coisa imunda;

saí do meio dela,

purificai-vos,

os que levais os vasos do Senhor.

12 Porque vós

não saireis apressadamente,

nem ireis fugindo;

porque o Senhor irá diante

de vós, e o Deus

de Israel será a

vossa retaguarda.

13 Eis que o meu servo procederá

com prudência;

será exaltado, e elevado,

e mui sublime.

14 Como pasmaram muitos

à vista dele,

pois o seu parecer estava tão desfigurado,

mais do que o

de outro qualquer,

e a sua figura mais

do que a dos outros filhos

dos homens.

15 Assim borrifará muitas nações,

e os reis fecharão as suas bocas por causa dele;

porque aquilo que

não lhes foi anunciado verão,

e aquilo

que eles

não ouviram

entenderão.

1 Serkenj föl, serkenj föl, öltözd fel erősségedet, Sion, öltözzél fel ékességed ruháiba, Jeruzsálem, szent város, mert nem lép te beléd többé körülmetéletlen, tisztátalan! 2 Rázd ki magad a porból, kelj fel, ülj fel Jeruzsálem, oldd ki magadat nyakad bilincseiből, Sion fogoly leánya! 3 Mert így szól az Úr Isten: Ingyen adattatok el, és nem pénzen váltattok meg! 4 Mert így szól az Úr Isten: Égyiptomba ment alá népem először, hogy ott bujdossék, és azután Assiria nyomorgatá őt ok nélkül. 5 És most mit tegyek itt? szól az Úr, hiszen népem elvitetett ok nélkül, és a rajta uralkodók ujjonganak, szól az Úr, és nevem szüntelen mindennap gúnyoltatik. 6 Ezért hadd ismerje meg népem az én nevemet, ezért ama napon! Hogy én vagyok, a ki mondom: Ímé, itt vagyok! 7 Mily szépek a hegyeken az örömmondónak lábai, a ki békességet hirdet, jót mond, szabadulást hirdet, a ki ezt mondja Sionnak: Uralkodik a te Istened! 8 Halld őrállóidat! felemelik szavokat, ujjonganak egyetemben, mert szemtől-szembe látják, hogy mint hozza vissza Siont az Úr! 9 Ujjongva énekeljetek mindnyájan, Jeruzsálem romjai, mert megvígasztalá az Úr népét, megváltá Jeruzsálemet. 10 Feltűrte az Úr szent karját minden népeknek szemei előtt, hogy lássák a föld minden határai Istenünk szabadítását! 11 Távozzatok, távozzatok, jertek ki, onnan, tisztátalant ne illessetek, jertek ki közülök, tisztítsátok meg magatokat, a kik az Úr edényeit hordozzátok. 12 Mert ne sietséggel jertek ki, és ne futással menjetek; mert előttetek megy az Úr, és követni fog Izráel Istene! 13 Ímé, jó szerencsés lesz szolgám, magasságos, felséges és dicső lesz nagyon. 14 Miképen eliszonyodtak tőled sokan, oly rút, nem emberi volt ábrázatja, és alakja sem ember fiaié volt: 15 Akképen ejt ámulatba sok népeket; fölötte a királyok befogják szájokat, mert a mit nékik nem beszéltek volt, azt látják, és mit nem hallottak volt, arra figyelnek.