1 Porque, eis que o Senhor,

o Senhor dos Exércitos,

tirará de Jerusalém

e de Judá o sustento e o apoio;

a todo o sustento de pão

e a todo o sustento de água;

2 O poderoso, e o homem de guerra,

o juiz, e o profeta,

e o adivinho, e o ancião,

3 O capitão de cinquenta, e o homem respeitável,

e o conselheiro, e o sábio entre os artífices,

e o eloquente orador.

4 E dar-lhes-ei meninos

por príncipes,

e crianças governarão sobre eles.

5 E o povo será oprimido;

um será contra o outro,

e cada um contra

o seu próximo;

o menino se atreverá

contra o ancião,

e o vil contra o nobre.

6 Quando alguém pegar

de seu irmão na casa de seu pai, dizendo:

Tu tens roupa,

sê nosso governador,

e toma sob a tua

mão esta ruína;

7 Naquele dia levantará este a sua voz,

dizendo: Não posso ser médico,

nem tampouco há em minha casa pão,

ou roupa alguma;

não me haveis de constituir governador

sobre o povo.

8 Porque Jerusalém está

arruinada, e Judá caída;

porque a sua língua

e as suas obras são

contra o Senhor,

para provocarem os

olhos da sua glória.

9 O aspecto do seu rosto

testifica contra eles;

e publicam os seus pecados,

como Sodoma;

não os dissimulam. Ai

da sua alma! Porque

fazem mal a si mesmos.

10 Dizei ao justo

que bem lhe irá;

porque comerão do

fruto das suas obras.

11 Ai do ímpio! Mal lhe irá;

porque se lhe fará o

que as suas mãos fizeram.

12 Os opressores do

meu povo são crianças,

e mulheres dominam

sobre ele;

ah, povo meu! Os

que te guiam te enganam,

e destroem o caminho

das tuas veredas.

13 O Senhor se levanta

para pleitear,

e põe-se de pé

para julgar os povos.

14 O Senhor entrará em juízo

contra os anciãos do seu povo,

e contra os seus príncipes;

é que fostes vós

que consumistes esta vinha;

o espólio do pobre

está em vossas casas.

15 Que tendes vós,

que esmagais o meu povo

e moeis as faces dos

pobres? Diz o Senhor Deus

dos Exércitos.

16 Diz ainda mais o Senhor:

Porquanto as filhas de

Sião se exaltam,

e andam com o pescoço erguido,

lançando olhares impudentes;

e quando andam,

caminham saltitando,

fazendo um tilintar com os seus pés;

17 Portanto o Senhor fará

tinhoso o alto da

cabeça das filhas de Sião,

e o Senhor porá a

descoberto a sua nudez,

18 Naquele dia tirará o Senhor os ornamentos dos pés, e as toucas, e adornos em forma de lua,

19 Os pendentes, e os braceletes, as estolas,

20 Os gorros, e os ornamentos das pernas, e os cintos e as caixinhas de perfumes, e os brincos,

21 Os anéis, e as joias do nariz,

22 Os vestidos de festa, e os mantos, e os xales, e as bolsas.

23 Os espelhos, e o linho finíssimo, e os turbantes, e os véus.

24 E será que em lugar de

perfume haverá mau cheiro;

e por cinto uma corda;

e em lugar de encrespadura

de cabelos, calvície;

e em lugar de veste

luxuosa, pano de saco;

e queimadura em

lugar de formosura.

25 Teus homens

cairão à espada

e teus poderosos

na peleja.

26 E as suas portas gemerão

e prantearão;

e ela, desolada,

se assentará no chão.

1 Oh szünjetek meg hát az emberben bízni, a kinek egy lehellet van orrában, mert hát ugyan mire becsülhető ő? 2 Mert ímé az Úr, a seregeknek Ura elveszi Jeruzsálemből és Júdából a támaszt és a táplálót, a kenyérnek minden erejét és a víznek minden erejét; 3 Az erőst és hadakozót, birót és prófétát, jóst és öreget; 4 Az ötvenedes hadnagyot, a tisztes embert, a tanácsost, az ügyes mestert és a varázsláshoz értőt; 5 És adok nékik gyerkőczöket fejedelmekül, és gyermekek uralkodnak rajtok. 6 És nyomorba jut a nép; egyik a másik ellen, ki-ki az ő társa ellen támad, a gyermek az öreg ellen, becstelen a tisztes ellen; 7 És ha valaki megragadja atyja nemzetségéből való rokonát, mondván: Néked ruhád van, légy fejedelmünk és e romlás kezed alatt legyen: 8 Ez ama napon így fog felkiáltani: Nem leszek sebkötöző, házamban is nincsen kenyér és nincs ruha; ne tegyetek engem e nép fejedelmévé! 9 Mert megromlott Jeruzsálem, és Júda elesett, mert nyelvök és cselekedeteik az Úr ellen vannak, hogy az Ő dicsőséges szemeit ingereljék. 10 Arczuk tekintete tesz ellenök bizonyságot, bűneikkel Sodoma módjára kérkednek, nemhogy eltitkolnák; jaj lelköknek! mert magok szereztek magoknak gonoszt. 11 Mondjátok az igaznak, hogy jól lészen dolga, mert cselekedeteik gyümölcsével élnek. 12 Jaj a gonosznak, gonoszul lesz dolga, mert kezeinek cselekedete szerint fizetnek néki. 13 Népem nyomorgatói gyermekek, és asszonyok uralkodnak rajta; népem! a te vezéreid hitetők, és ösvényidnek útját elrejtik előled. 14 Előálla perelni az Úr, és itt áll ítélni népeket. 15 Az Úr törvénybe megy népe véneivel és fejedelmivel: Hiszen ti lelegeltétek a szőlőt, szegénytől rablott marha van házaitokban: 16 Mi dolog, hogy népemet összezúzzátok, és a szegények orczáját összetöritek? ezt mondja az Úr, a seregeknek Ura. 17 És szól az Úr: Mivel Sion leányai felfuvalkodtak, és felemelt nyakkal járnak, szemeikkel pillognak, és aprókat lépve járnak, és lábokkal nagy zengést bongást szereznek: 18 Megkopaszítja az Úr Sion leányainak fejtetőjét, és az ő szemérmöket megmezteleníti. 19 Ama napon eltávolítja az Úr az ő lábaik zengő ékességét, a napocskákat és holdacskákat, 20 A fülönfüggőket, a karpereczeket és a fátyolokat, 21 A pártákat, a láblánczokat, az öveket, a jóillattartókat és az ereklyéket, 22 A gyűrűket és az orrpereczeket, 23 Az ünneplő ruhákat, a palástokat, a nagy kendőket és az erszényeket, 24 A tükröket, a gyolcsingeket, a főkötőket és a keczeléket: 25 És lesz a balzsamillat helyén büdösség, az öv helyén kötél, és a felfodrozott haj helyén kopaszság, a szép köpenynek helyén zsákruha, és a szépség helyén homlokra sütött bélyeg. 26 Férfiaid fegyver által hullnak el, és vitézeid harczban: 27 És sírnak és gyászolnak kapui, és ő elpusztíttatván, a földön ül; 28 És megragad hét asszony egy férfit ama napon, mondván: A magunk kenyerét eszszük és a mi ruhánkba öltözködünk, csak hadd neveztessünk a te nevedről, és vedd le rólunk gyalázatunkat!