1 Naquele dia se entoará este cântico na terra de Judá: Temos uma cidade forte, a que Deus pôs a salvação por muros e antemuros.

2 Abri as portas,

para que entre nelas a nação justa,

que observa a verdade.

3 Tu conservarás em

paz aquele cuja mente está

firme em ti;

porque ele confia em ti.

4 Confiai no Senhor perpetuamente;

porque o Senhor Deus

é uma rocha eterna.

5 Porque ele abate os que habitam no alto,

na cidade elevada;

humilha-a, humilha-a até ao chão,

e derruba-a até ao pó.

6 O pé pisá-la-á;

os pés dos aflitos, e os passos dos pobres.

7 O caminho do justo é todo plano;

tu retamente pesas

o andar do justo.

8 Também no caminho dos teus juízos,

Senhor, te esperamos;

no teu nome e na tua memória está o desejo

da nossa alma.

9 Com minha alma te

desejei de noite,

e com o meu espírito, que está

dentro de mim,

madrugarei a buscar-te;

porque, havendo os

teus juízos na terra,

os moradores do

mundo aprendem justiça.

10 Ainda que se mostre favor ao ímpio,

nem por isso aprende a justiça;

até na terra da retidão

ele pratica a iniquidade,

e não atenta

para a majestade do Senhor.

11 Senhor, a tua mão está

exaltada, mas

nem por isso a veem;

vê-la-ão, porém,

e confundir-se-ão por causa do zelo que tens

do teu povo;

e o fogo consumirá

os teus adversários.

12 Senhor, tu nos darás a paz,

porque tu és o

que fizeste em nós todas as nossas obras.

13 Ó Senhor Deus nosso,

já outros senhores têm

tido domínio sobre nós; porém,

por ti só,

nos lembramos de teu nome.

14 Morrendo eles,

não tornarão a viver;

falecendo,

não ressuscitarão;

por isso os visitaste

e destruíste,

e apagaste toda a sua memória.

15 Tu, Senhor, aumentaste a esta nação,

tu aumentaste a esta nação,

fizeste-te glorioso;

alargaste todos os confins da terra.

16 Ó Senhor, na angústia te buscaram; vindo

sobre eles a tua correção,

derramaram a sua oração secreta.

17 Como a mulher grávida,

quando está próxima a sua hora,

tem dores de parto,

e dá gritos nas suas dores,

assim fomos nós

diante de ti, ó Senhor!

18 Bem concebemos nós e

tivemos dores de parto,

porém demos à luz o vento;

livramento não

trouxemos à terra,

nem caíram os

moradores do mundo.

19 Os teus mortos e também

o meu cadáver viverão e

ressuscitarão;

despertai e exultai,

os que habitais no pó,

porque o teu orvalho será

como o orvalho das ervas,

e a terra lançará de si os mortos.

20 Vai, pois, povo meu,

entra nos teus quartos,

e fecha as tuas portas sobre ti;

esconde-te só por um momento,

até que passe a ira.

21 Porque eis

que o Senhor sairá do seu lugar,

para castigar os

moradores da terra,

por causa da sua iniquidade,

e a terra descobrirá o

seu sangue,

e não encobrirá mais os seus mortos.

1 Ama napon ez éneket énekelik Júda földén: Erős városunk van nékünk, szabadítását adta kőfal és bástya gyanánt! 2 Nyissátok fel a kapukat, hogy bevonuljon az igaz nép, a hűség megőrzője. 3 Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel Te benned bízik; 4 Bízzatok az Úrban örökké, mert az Úrban, Jehovában, örök kőszálunk van. 5 Mert meghorgasztá a magasban lakozókat: a magas várost, megalázá azt, megalázá azt a földig, és a porba dobta azt; 6 Láb tapodja azt, a szegény lábai, a gyöngék talpai! 7 Az igaznak ösvénye egyenes, egyenesen készíted az igaznak útját. 8 Mi is vártunk Téged, ítéleted ösvényén, oh Uram! neved és emlékezeted után vágyott a lélek! 9 Szívem utánad vágyott éjszaka, az én lelkem is bensőmben Téged keresett, mivel ha ítéleteid megjelennek a földön, igazságot tanulnak a földnek lakosai. 10 Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot, az igaz földön is hamisságot cselekszik, és nem nézi az Úr méltóságát. 11 Uram! magas a Te kezed, de nem látják! de látni fogják, és megszégyenülnek, néped iránt való buzgó szerelmedet; és tűz emészti meg ellenségeidet. 12 Uram! Te adsz nékünk békességet, hisz minden dolgainkat megcselekedted értünk. 13 Uram! mi Istenünk! urak parancsoltak nékünk kívüled; de általad dicsőítjük neved! 14 A meghaltak nem élnek, az árnyak nem kelnek föl: ezért látogatád meg és vesztéd el őket, és eltörléd emlékezetöket. 15 Megszaporítád e népet, Uram! megszaporítád e népet, magadat megdicsőítéd, kiterjesztetted a földnek minden határait. 16 Oh Uram! a szorongásban kerestek Téged, és halk imádságot mondtanak, mikor rajtuk volt ostorod. 17 Miként a terhes asszony, a ki közel a szűléshez, vajudik, felkiált fájdalmiban, előtted olyanok voltunk, Uram! 18 Mint terhesek vajudtunk, de csak szelet szűltünk: szabadulása nem lőn e földnek, és nem hulltak el a föld kerekségének lakói. 19 Megelevenednek halottaid és holttesteim fölkelnek: serkenjetek föl és énekeljetek, a kik a porban lakoztok, mert harmatod az élet harmata, és visszaadja a föld az árnyakat! 20 Menj be népem, menj be szobáidba, és zárd be ajtóidat utánad, és rejtsd el magad rövid szempillantásig, míg elmúlik a bús harag! 21 Mert ímé az Úr kijő helyéről, hogy meglátogassa a föld lakóinak álnokságát, s felmutatja a föld a vért, és el nem fedi megöletteit többé!