1 Assim diz o Senhor:

O céu é o meu trono,

e a terra o escabelo dos meus pés;

que casa me edificaríeis vós?

E qual seria o lugar

do meu descanso?

2 Porque a minha mão fez todas estas coisas,

e assim todas elas foram feitas,

diz o Senhor;

mas para esse olharei,

para o pobre

e abatido de espírito,

e que treme

da minha palavra.

3 Quem mata um boi é como o que tira a vida de um homem;

quem sacrifica um cordeiro é como o que degola um cão;

quem oferece uma oblação é como o que oferece sangue de porco;

quem queima incenso

em memorial é como o que bendiz a um ídolo;

também estes escolhem os seus próprios caminhos,

e a sua

alma se deleita nas suas abominações.

4 Também eu escolherei as suas calamidades,

farei vir sobre eles os seus temores;

porquanto clamei

e ninguém respondeu,

falei e não escutaram;

mas fizeram o que era mau aos meus olhos,

e escolheram aquilo

em que eu

não tinha

prazer.

5 Ouvi a palavra do Senhor,

os que tremeis

da sua palavra. Vossos irmãos,

que vos odeiam

e que

para longe vos lançam por amor

do meu nome, dizem:

Seja glorificado o Senhor,

para que vejamos a vossa alegria;

mas eles

serão

confundidos.

6 Uma voz de grande rumor virá

da cidade, uma voz

do templo, a voz do Senhor,

que dá o pago aos

seus inimigos.

7 Antes que estivesse de parto,

deu à luz; antes

que lhe viessem as dores,

deu à luz um menino.

8 Quem jamais ouviu tal

coisa? Quem viu coisas

semelhantes? Poder-se-ia fazer nascer uma terra num só dia? Nasceria uma nação

de uma só vez?

Mas Sião esteve

de parto

e já deu

à luz seus

filhos.

9 Abriria eu a madre,

e não geraria? diz o Senhor;

geraria eu,

e fecharia

a madre?

diz o teu Deus.

10 Regozijai-vos com Jerusalém,

e alegrai-vos por ela,

vós todos os que a amais;

enchei-vos por ela de alegria,

todos os

que por ela pranteastes;

11 Para que mameis,

e vos farteis dos peitos

das suas consolações;

para que sugueis,

e vos deleiteis

com a abundância da sua glória.

12 Porque assim diz o Senhor:

Eis que estenderei

sobre ela a paz

como um rio,

e a glória dos gentios

como um ribeiro que transborda;

então mamareis,

ao colo vos trarão,

e sobre os joelhos

vos afagarão.

13 Como alguém a quem consola sua mãe,

assim eu vos consolarei;

e em Jerusalém vós

sereis consolados.

14 E vós vereis

e alegrar-se-á o vosso coração,

e os vossos ossos reverdecerão

como a erva tenra;

então a mão

do Senhor será notória aos seus servos,

e ele se indignará

contra os seus

inimigos.

15 Porque, eis que o Senhor virá

com fogo;

e os seus carros

como um torvelinho;

para tornar a sua ira

em furor, e a sua repreensão

em chamas de fogo.

16 Porque com fogo e

com a sua espada entrará o Senhor

em juízo com toda a carne;

e os mortos

do Senhor serão

multiplicados.

17 Os que se santificam, e se purificam, nos jardins uns após outros; os que comem carne de porco, e a abominação, e o rato, juntamente serão consumidos, diz o Senhor.

18 Porque conheço as suas obras e os seus pensamentos; vem o dia em que ajuntarei todas as nações e línguas; e virão e verão a minha glória. 19 E porei entre eles um sinal, e os que deles escaparem enviarei às nações, a Társis, Pul, e Lude, flecheiros, a Tubal e Javã, até às ilhas de mais longe, que não ouviram a minha fama, nem viram a minha glória; e anunciarão a minha glória entre os gentios. 20 E trarão a todos os vossos irmãos, dentre todas as nações, por oferta ao Senhor, sobre cavalos, e em carros, e em liteiras, e sobre mulas, e sobre dromedários, trarão ao meu santo monte, a Jerusalém, diz o Senhor; como quando os filhos de Israel trazem as suas ofertas em vasos limpos à casa do Senhor. 21 E também deles tomarei a alguns para sacerdotes e para levitas, diz o Senhor.

22 Porque, como os novos céus,

e a nova terra,

que hei de fazer,

estarão diante da minha face,

diz o Senhor,

assim também há

de estar a vossa posteridade

e o vosso nome.

23 E será que desde uma lua nova até

à outra,

e desde um sábado até

ao outro,

virá toda a carne a adorar perante mim,

diz o Senhor.

24 E sairão, e verão os cadáveres dos homens que prevaricaram contra mim; porque o seu verme nunca morrerá, nem o seu fogo se apagará; e serão um horror a toda a carne.

1 Így szól az Úr: Az egek nékem ülőszékem, és a föld lábaimnak zsámolya: minő ház az, a melyet nékem építeni akartok, és minő az én nyugalmamnak helye? 2 Hiszen mindezeket kezem csinálta, így álltak elő mindezek; így szól az Úr. Hanem erre tekintek én, a ki szegény és megtörött lelkű, és a ki beszédemet rettegi. 3 A ki bikát öl, embert üt agyon; a ki juhval áldozik, az ebet öl; a ki ételáldozattal jő, disznóvért hoz elém; a ki tömjént gyújt, bálványt imád! Miként ők így választák útaikat, és lelkök útálatosságaikban gyönyörködött: 4 Akképen választom én is az ő megcsúfolásukat, és rájok hozom, a mitől félnek; mivel hívtam és senki nem felelt, szóltam és nem hallották, és a gonoszt cselekedték szemeim előtt, s a mit nem szerettem, azt választák.

5 Halljátok az Úrnak beszédét, a kik rettegtek az ő beszédére: így szólnak testvéreitek, a kik titeket gyűlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek. 6 Halld! zúgás a város felől, hah! a templom felől, hah! az Úr, a ki megfizet ellenségeinek. 7 Mielőtt vajudott volna, szült, mielőtt fájdalom jött rá, fiút hozott világra. 8 Ki hallott olyat, mint ez, ki látott hasonló dolgokat? Hát egy ország egy nap jön-é világra, és egy nép egyszerre születik-é? mert vajudott és meg is szűlé Sion az ő fiait! 9 Hát én csak megindítsam és ne vigyem véghez a szűlést? szól az Úr, vagy én, a ki szűletek, bezárjam-é a méhet? így szól Istened. 10 Örüljetek Jeruzsálemmel, és örvendjetek fölötte mind, a kik őt szeretitek; vígadjatok vele örvendezéssel mindnyájan, a kik gyászoltatok miatta! 11 Hogy szopjatok és megelégedjetek megvígasztaltatásának emlőjén, hogy igyatok és örvendjetek dicsőségének bőségén. 12 Mivel így szól az Úr: Ímé kiterjesztem rá a békességet, mint egy folyóvizet, és mint kiáradott patakot a népek dicsőségét, hogy szopjátok; ölben fognak hordozni, és térdeiken czirógatnak titeket. 13 Mint férfit, a kit anyja vígasztal, akként vígasztallak titeket én, és Jeruzsálemben vesztek vígasztalást! 14 Meglátjátok és örül szívetek, csontjaitok, mint a zöld fű, virágoznak, és megösmerik az Úr kezét az Ő szolgáin, és haragját ellenségei fölött. 15 Mert ímé, az Úr eljő tűzben, s mint forgószél az ő szekerei, hogy megfizesse búsulásában az Ő haragját, és megfeddését sebesen égő lánggal. 16 Mert az Úr tűzzel ítél és kardjával minden testet, és sokan lesznek az Úrtól megöltek. 17 A kik magokat megszentelik és mossák a bálvány kertekért, egy pap megett, a középen; a kik disznóhúst esznek és férget és egeret, együtt pusztulnak el mind, mondja az Úr. 18 És én cselekedeteiteket és gondolataitokat megbüntetem! Eljő az idő, hogy minden népeket és nyelveket egybegyűjtsek, hogy eljövén, meglássák az én dicsőségemet. 19 És teszek köztök jelt, és küldök közülök megszabadultakat a népekhez, Tarsisba, Pulba és Ludba, az íjjászokhoz, Tubálhoz és Jávánhoz; a messze szigetekbe, a melyek rólam nem hallottak, és nem látták dicsőségemet, és hirdetik dicsőségemet a népek között. 20 És elhozzák minden testvéreiteket minden népek közül ajándékul az Úrnak, lovakon, szekereken, hintókban, öszvéreken és tevéken szentségemnek hegyére Jeruzsálembe, így szól az Úr, a mint hozzák Izráelnek fiai az ajándékot tiszta edényben az Úrnak házába. 21 És ezek közül is választok a papok közé, a Léviták közé, így szól az Úr. 22 Mert mint az új egek és az új föld, a melyeket én teremtek, megállnak én előttem, szól az Úr, azonképen megáll a ti magvatok és nevetek; 23 És lesz, hogy hónapról-hónapra és szombatról-szombatra eljő minden test engem imádni, szól az Úr. 24 És kimenvén, látni fogják azoknak holttesteit, a kik ellenem vétkeztek, mert az ő férgök meg nem hal és tüzök el nem aluszik, és minden test előtt borzadásul lesznek.