1 Peso do deserto do mar. Como os tufões de vento do sul, que tudo assolam, ele virá do deserto, de uma terra horrível.

2 Dura visão me foi anunciada:

o pérfido trata perfidamente,

e o destruidor anda

destruindo. Sobe,

ó Elão, sitia, ó Média, que já

fiz cessar todo

o seu gemido.

3 Por isso os meus lombos

estão cheios de angústia;

dores se apoderam de mim

como as dores daquela

que dá à luz;

fiquei abatido quando ouvi,

e desanimado vendo isso.

4 O meu coração se agita,

o horror apavora-me;

a noite que desejava,

se me tornou em temor.

5 Põem-se a mesa,

estão de atalaia,

comem, bebem;

levantai-vos, príncipes,

e untai o escudo.

6 Porque assim me disse

o Senhor: Vai,

põe uma sentinela, e

ela que diga o que vir.

7 E quando vir um carro

com um par de cavaleiros,

um carro com jumentos, e

um carro com camelos,

ela que observe

atentamente com

grande cuidado.

8 E clamou: Um leão,

meu Senhor! Sobre a

torre de vigia estou

em pé continuamente de dia,

e de guarda me

ponho noites inteiras.

9 E eis agora vem um

carro com homens, e

um par de cavaleiros.

Então respondeu e disse:

Caída é Babilônia,

caída é! E todas as imagens

de escultura dos seus

deuses quebraram-se no chão.

10 Ah, malhada minha,

e trigo da minha eira! O

que ouvi do Senhor dos

Exércitos, Deus de Israel,

isso vos anunciei.

11 Peso de Dumá. Gritam-me de Seir: Guarda, que houve de noite? Guarda, que houve de noite?

12 E disse o guarda:

Vem a manhã, e também a noite;

se quereis perguntar, perguntai;

voltai, vinde.

13 Peso contra Arábia. Nos bosques da Arábia passareis a noite, ó viandantes de Dedanim.

14 Saí com água ao encontro dos sedentos;

moradores da terra de Tema,

saí com pão ao encontro dos fugitivos.

15 Porque fogem de diante das espadas,

de diante da espada desembainhada,

e de diante do arco armado,

e de diante do peso da guerra.

16 Porque assim me disse o Senhor: Dentro de um ano, como os anos do assalariado, desaparecerá toda a glória de Quedar.

17 E os restantes do número dos flecheiros, os poderosos dos filhos de Quedar, serão diminuídos, porque assim disse o Senhor Deus de Israel.

1 Jövendölés a tenger pusztasága ellen.

Mint szélvészek, délen tombolók, úgy jő a pusztából, rettenetes földről. 2 Kemény látás jelentetett meg nékem: a csalárd csal, a pusztító pusztít. Jőjj fel Élám, szálld meg Madai, minden ő fohászkodásának véget vetek. 3 Ezért ágyékim telvék fájdalommal, és kínok fogtak el, mint a szűlő asszony kínjai; gyötrődöm hallása miatt, és megrémültem látása miatt. 4 Reszket szívem, iszonyúság rettent, a kedves éjszakát remegéssé tevé nékem. 5 Teríts asztalt, vigyázzon a vigyázó, egyetek, igyatok; föl fejedelmek, kenjétek a paizst! 6 Mert így szólott hozzám az Úr: Menj és állass őrállót, a mit lát, mondja meg. 7 És látott lovas csapatot, páros lovagokat, szamaras csapatot, tevés csapatot, és nagy figyelmesen hallgatott. 8 És kiálta, mint oroszlán: Uram, az őrtoronyban állok szüntelen napestig, és őrhelyemen állok egész éjszakákon. 9 És ímé, lovas csapat jött, páros lovagok, és szólott és mondá: Elesett, elesett Babilon, s isteneinek minden faragott képeit a földre zúzták le. 10 Oh én cséplésem és szérűmnek fia, a mit hallottam a seregek Urától, Izráel Istenétől, azt jelentém meg néktek!

11 Jövendölés Dúma ellen: Seirből így kiáltnak hozzám: Vigyázó! meddig még az éjszaka, meddig még ez éj? 12 Szólt a vigyázó: Eljött a reggel, az éjszaka is; ha kérdeni akartok, kérdjetek, forduljatok vissza és jertek el!

13 Jövendölés Arábia ellen: Az erdőben háltok Arábiában, Dédán utazó seregei. 14 A szomjazó elé hozzatok vizet! Témá földének lakosi kenyerökkel jönnek a bujdosó elébe. 15 Mert az ellenség fegyvere előtt bujdosnak, a kivont fegyver előtt és a felvont kézívek előtt és a nehéz harcz előtt. 16 Mert így szólott hozzám az Úr: Még egy esztendő, mely mint a béresnek esztendeje, és elvész Kédárnak minden dicsősége; 17 És Kédár vitéz fiainak kézíve számának maradéka megkevesedik; mert az Úr, Izráel Istene mondá.