1 Bel está abatido,

Nebo se encurvou,

os seus ídolos são postos

sobre os animais e

sobre as feras;

as cargas

dos vossos fardos são canseiras

para as feras já cansadas.

2 Juntamente se encurvaram

e se abateram;

não puderam livrar-se

da carga,

mas a sua alma entrou

em cativeiro.

3 Ouvi-me, ó casa de Jacó,

e todo o restante

da casa de Israel;

vós a quem trouxe

nos braços desde o ventre,

e sois levados

desde a madre.

4 E até à velhice eu serei o mesmo,

e ainda até aos cabelos brancos eu vos carregarei;

eu vos fiz,

e eu vos levarei,

e eu vos trarei,

e vos

livrarei.

5 A quem me assemelhareis,

e com quem me igualareis,

e me comparareis,

para que sejamos

semelhantes?

6 Gastam o ouro da bolsa,

e pesam a prata nas balanças;

assalariam o ourives,

e ele faz um deus,

e diante dele se prostram

e se inclinam.

7 Sobre os ombros o tomam,

o levam, e o põem no seu lugar;

ali fica em pé,

do seu lugar não se move;

e, se alguém clama a ele,

resposta nenhuma dá,

nem livra alguém

da sua tribulação.

8 Lembrai-vos disto,

e considerai; trazei-o

à memória, ó prevaricadores.

9 Lembrai-vos

das coisas passadas desde a antiguidade;

que eu sou Deus,

e não há outro Deus,

não há outro semelhante a mim.

10 Que anuncio o fim desde o princípio,

e desde a antiguidade as coisas

que ainda não sucederam;

que digo:

O meu conselho será firme,

e farei toda

a minha

vontade.

11 Que chamo a ave

de rapina desde o oriente,

e de uma terra remota o homem

do meu conselho;

porque assim o disse,

e assim o farei vir;

eu o formei,

e também o farei.

12 Ouvi-me, ó duros

de coração, os

que estais longe da justiça.

13 Faço chegar a minha justiça,

e não estará ao longe,

e a minha salvação não tardará;

mas estabelecerei em Sião a salvação,

e em Israel a minha glória.

1 Ledől Bél, elesik Nebó, oktalan barmokra kerülnek szobraik, és miket ti hordoztatok, felrakatnak, terhéül a megfáradott állatnak; 2 Elesnek, összerogynak együtt, nem menthetik meg a terhet; és ők magok fogságba mennek. 3 Hallgassatok rám, Jákób háza és Izráel házának minden maradéka, a kiket magamra raktam anyátok méhétől fogva, és hordoztalak születésetek óta; 4 Vénségtekig én vagyok az, és megőszüléstekig én visellek; én teremtettem és én hordozom, én viselem és megszabadítom. 5 Kihez hasonlíttok engem, és kivel tesztek egyenlővé? És kivel vettek egybe, hogy hasonlók volnánk? 6 Kitöltik az aranyat az erszényből, és ezüstöt mérnek a mértékkel, és ötvöst fogadnak, hogy abból istent csináljon; meghajolnak, leborulnak előtte. 7 Vállukra veszik azt és hordozzák, majd állványára helyezik és veszteg áll, helyéről meg nem mozdul, ha kiáltasz is hozzá, nem felel, nyomorúságodból nem szabadít meg. 8 Emlékezzetek meg erről, és legyetek erősek, vegyétek eszetekbe, pártütők! 9 Emlékezzetek meg a messze régi dolgokról, hogy én vagyok Isten és nincsen több; Isten vagyok, és nincs hozzám hasonlatos. 10 Ki megjelentem kezdettől fogva a véget, és előre azokat, a mik még meg nem történtek, mondván: tanácsom megáll, és véghez viszem minden akaratomat; 11 Ki elhívom napkeletről a sast, meszsze földről tanácsom férfiát; nem csak szóltam, ki is viszem, elvégezem, meg is cselekszem! 12 Hallgassatok reám, kemény szívűek, a kik távol vagytok az igazságtól. 13 Elhoztam igazságomat, nincs messze, és az én szabadításom nem késik, Sionban lesz szabadításom, és Izráelen dicsőségem.