1 Por amor de Sião não me calarei,

e por amor de Jerusalém

não me aquietarei,

até que saia a sua justiça

como um resplendor,

e a sua salvação

como uma tocha acesa.

2 E os gentios verão a tua justiça,

e todos os reis a tua glória;

e chamar-te-ão por um nome novo,

que a boca

do Senhor

designará.

3 E serás uma coroa

de glória na mão do Senhor,

e um diadema real

na mão do teu Deus.

4 Nunca mais te chamarão:

Desamparada,

nem a tua terra se denominará jamais:

Assolada; mas chamar-te-ão:

O meu prazer está nela,

e à tua terra:

A casada;

porque o Senhor se agrada de ti,

e a tua terra

se casará.

5 Porque,

como o jovem se casa

com a virgem,

assim teus filhos se casarão contigo;

e como o noivo se alegra

da noiva,

assim se alegrará

de ti o teu Deus.

6 Ó Jerusalém,

sobre os teus muros pus guardas,

que todo o dia

e toda a noite jamais se calarão;

ó vós, os que fazeis lembrar

ao Senhor,

não haja descanso em vós,

7 Nem deis a ele descanso,

até que confirme, e até

que ponha a Jerusalém por louvor

na terra.

8 Jurou o Senhor

pela sua mão direita,

e pelo braço da sua força:

Nunca mais darei o teu trigo por comida aos teus inimigos,

nem os

estrangeiros

beberão o teu mosto,

em que

trabalhaste.

9 Mas os

que o ajuntarem o comerão,

e louvarão ao Senhor;

e os que o colherem beberão

nos átrios

do meu

santuário.

10 Passai, passai pelas portas;

preparai o caminho ao povo;

aplainai, aplainai a estrada,

limpai-a das pedras;

arvorai a bandeira

aos povos.

11 Eis que o Senhor fez ouvir até às extremidades

da terra:

Dizei à filha de Sião:

Eis que vem a tua salvação;

eis que com ele vem o seu galardão,

e a sua obra

diante dele.

12 E chamar-lhes-ão:

Povo santo, remidos

do Senhor;

e tu serás chamada:

Procurada, a cidade

não desamparada.

1 Sionért nem hallgatok és Jeruzsálemért nem nyugszom, míg földerül, mint fényesség az Ő igazsága, és szabadulása, mint a fáklya tündököl. 2 És meglátják a népek igazságodat, és minden királyok dicsőségedet, és új nevet adnak néked, a melyet az Úr szája határoz meg. 3 És leszel dicsőség koronája az Úr kezében, és királyi fejdísz Istened kezében. 4 Nem neveznek többé elhagyatottnak, és földedet sem nevezik többé pusztának, hanem így hívnak: én gyönyörűségem, és földedet így: férjhez adott; mert az Úr gyönyörködik benned, és földed férjhez adatik. 5 Mert mint elveszi a legény a szűzet, akként vesznek feleségül téged fiaid, és a mint örül a vőlegény a menyasszonynak, akként fog néked Istened örülni. 6 Kőfalaidra, Jeruzsálem, őrizőket állattam, egész nap és egész éjjel szüntelen nem hallgatnak; ti, kik az Urat emlékeztetitek, ne nyugodjatok! 7 És ne hagyjatok nyugtot néki, míg megújítja és dicsőségessé teszi Jeruzsálemet e földön. 8 Megesküdt az Úr jobbjára s erőssége karjára: nem adom többé gabonádat eleségül ellenségeidnek, s idegenek nem iszszák mustodat, a melyért munkálódtál, 9 Hanem a betakarók egyék azt meg, és dicsérjék az Urat, s a beszűrők igyák meg azt szentségem pitvaraiban. 10 Menjetek át, menjetek át a kapukon, készítsétek a népnek útát, töltsétek, töltsétek az ösvényt, hányjátok el a köveket, emeljetek zászlót a népek fölé. 11 Ímé, az Úr hirdette mind a föld határáig: Mondjátok meg Sion leányának, ímé, eljött szabadulásod, ímé, jutalma vele jő, és megfizetése ő előtte! 12 És hívják őket szent népnek, az Úr megváltottainak, és téged hívnak: keresett és nem elhagyott városnak.