1 Peso de Damasco. Eis que Damasco será tirada, e já não será cidade, antes será um montão de ruínas.

2 As cidades de Aroer serão

abandonadas;

hão de ser para os rebanhos

que se deitarão sem

que alguém os espante.

3 E a fortaleza de Efraim cessará,

como também o reino de Damasco

e o restante da Síria;

serão como a glória dos filhos de Israel,

diz o Senhor dos Exércitos.

4 E naquele dia será

diminuída a glória de Jacó,

e a gordura da sua

carne ficará emagrecida.

5 Porque será como o segador

que colhe a cana do trigo

e com o seu braço sega as espigas; e

será também como o

que colhe espigas no vale de Refaim.

6 Porém ainda ficarão nele alguns rabiscos,

como no sacudir da oliveira:

duas ou três azeitonas na

mais alta ponta dos ramos, e

quatro ou cinco nos seus

ramos mais frutíferos,

diz o Senhor Deus de Israel.

7 Naquele dia atentará o homem para o seu Criador, e os seus olhos olharão para o Santo de Israel.

8 E não atentará para os altares, obra das suas mãos, nem olhará para o que fizeram seus dedos, nem para os bosques, nem para as imagens.

9 Naquele dia as suas cidades fortificadas serão como lugares abandonados, no bosque ou sobre o cume das montanhas, os quais foram abandonados ante os filhos de Israel; e haverá assolação.

10 Porque te esqueceste do

Deus da tua salvação,

e não te lembraste da

rocha da tua fortaleza,

portanto plantarás formosas

plantas, e assentarás

nelas ramos estranhos.

11 E no dia em

que as plantares as

farás crescer,

e pela manhã farás

que a tua semente brote; mas

a colheita voará no dia da angústia

e das dores insofríveis.

12 Ai do bramido dos

grandes povos que bramam

como bramam os mares,

e do rugido das nações

que rugem

como rugem as impetuosas águas.

13 Rugirão as nações,

como rugem as muitas águas,

mas Deus as repreenderá

e elas fugirão para longe;

e serão afugentadas

como a pragana dos montes

diante do vento,

e como o que rola levado pelo tufão.

14 Ao anoitecer eis que há pavor, mas

antes que amanheça já

não existe;

esta é a parte daqueles

que nos despojam,

e a sorte daqueles

que nos saqueiam.

1 Jövendölés Damaskus ellen. Ímé Damaskus városa elpusztíttatik, és romok halmává lesz; 2 Aróer városai elhagyatnak, és barmokéi lesznek, a melyek ott fognak nyugodni háborítatlanul. 3 És vége lesz Efraim erősségének, és Damaskus királyságának; Siria maradéka úgy jár, mint az Izráeliták dicsősége, ezt mondja a seregeknek Ura. 4 És lesz ama napon: megvékonyul a Jákób dicsősége, és húsa kövérsége megösztövéredik. 5 És lészen, mint mikor az arató összefogja a gabonát és a kalászokat kezével learatja, és lészen, mint mikor valaki kalászokat szed össze a Refáim völgyében; 6 És csak mezgérlés marad belőlök, mint az olajfa megrázásakor két-három bogyó az ágak hegyén, négy-öt a gyümölcsfának lombjai közt, így szól az Úr, Izráel Istene. 7 Ama napon Teremtőjére tekint az ember, és szemei Izráel Szentjére néznek; 8 És nem tekint az oltárokra, kezeinek alkotmányára, és a miket ujjai csináltak, nem nézi azokat, a berkeket és a nap-oszlopokat. 9 Erős városai olyanok lesznek ama napon, mint elhagyott erdő és hegytető, a melyeket elhagytak volt Izráel fiai előtt, és pusztasággá lesznek. 10 Mert elfelejtkeztél megszabadító Istenedről, és nem emlékeztél meg erős kőszáladról, ez okért ültetél gyönyörűséges ültetéseket, és idegen vesszőt plántáltál beléjök; 11 A mely napon elültetted, körül sövényezéd és reggelre magodat felvirágoztatád: de nem lészen aratás sebeidnek és nagy fájdalmadnak napján!

12 Jaj a sok nép zúgásának, a kik úgy zúgnak, mint a tenger zúgása, és a népségek háborgásának, a kik háborognak, mint erős vizek! 13 A népségek, mint sok vizek háborgása, úgy háborognak, de megdorgálja azt és elfut messzire, és elragadtatik, mint a hegyek polyvája szél előtt és mint pozdorja a forgószél előtt; 14 Estvének idején rémülés száll reájok és minekelőtte megvirrad, nem lesznek: ez jutalmok pusztítóinknak és sorsok rablóinknak!