1 Mas a terra, que foi angustiada, não será entenebrecida; envileceu nos primeiros tempos, a terra de Zebulom, e a terra de Naftali; mas nos últimos tempos a enobreceu junto ao caminho do mar, além do Jordão, na Galileia das nações.

2 O povo que andava em trevas,

viu uma grande luz, e

sobre os que habitavam

na região da sombra da

morte resplandeceu a luz.

3 Tu multiplicaste a nação,

a alegria lhe aumentaste; todos

se alegrarão

perante ti,

como se alegram na ceifa, e

como exultam

quando se repartem

os despojos.

4 Porque tu quebraste

o jugo da sua carga,

e o cajado do seu ombro, e

a vara do seu opressor,

como no dia

dos midianitas.

5 Porque todo calçado

que levava o guerreiro no

tumulto da batalha,

e todo o manto revolvido em sangue,

serão queimados,

servindo de combustível ao fogo.

6 Porque um menino nos nasceu, um

filho se nos deu,

e o principado estará

sobre os seus ombros,

e se chamará o seu nome:

Maravilhoso, Conselheiro,

Deus Forte, Pai da Eternidade,

Príncipe da Paz.

7 Do aumento deste principado

e da paz não haverá fim,

sobre o trono de Davi

e no seu reino,

para o firmar

e o fortificar com juízo e com justiça,

desde agora e para sempre;

o zelo do Senhor dos

Exércitos fará isto.

8 O Senhor enviou uma

palavra a Jacó,

e ela caiu em Israel.

9 E todo este povo o saberá,

Efraim e os moradores de Samaria,

que em soberba

e altivez de coração, dizem:

10 Os tijolos caíram,

mas com cantaria tornaremos

a edificar;

cortaram-se os sicômoros,

mas em cedros os mudaremos.

11 Portanto o Senhor suscitará,

contra ele,

os adversários de Rezim,

e juntará os seus inimigos.

12 Pela frente virão os sírios,

e por detrás os filisteus,

e devorarão a Israel

à boca escancarada; e

nem com tudo isto cessou

a sua ira, mas

ainda está estendida a sua mão.

13 Todavia este povo não se voltou

para quem o feria,

nem buscou ao Senhor dos Exércitos.

14 Assim o Senhor cortará

de Israel a cabeça e a cauda,

o ramo e o junco,

num mesmo dia

15 (O ancião e o homem de

respeito é a cabeça;

e o profeta

que ensina a falsidade é a cauda).

16 Porque os guias deste

povo são enganadores,

e os que por eles são

guiados são destruídos.

17 Por isso o Senhor não se

regozija nos seus jovens,

e não se compadecerá dos seus órfãos

e das suas viúvas,

porque todos eles são hipócritas

e malfazejos,

e toda a boca profere doidices; e

nem com tudo isto cessou

a sua ira, mas

ainda está estendida a sua mão.

18 Porque a impiedade lavra

como um fogo,

ela devora as sarças

e os espinheiros;

e ela se ateará no emaranhado

da floresta;

e subirão em espessas nuvens de fumaça.

19 Por causa da ira do Senhor

dos Exércitos a terra se escurecerá,

e será o povo como combustível

para o fogo;

ninguém poupará ao seu irmão.

20 Se colher à direita,

ainda terá fome,

e se comer à esquerda,

ainda não se fartará;

cada um comerá a

carne de seu braço.

21 Manassés a Efraim,

e Efraim a Manassés,

e ambos serão contra

Judá. Com tudo isto não

cessou a sua ira,

mas ainda está estendida a sua mão.

1 De nem lesz mindig sötét ott, a hol most szorongatás van; először megalázta Zebulon és Nafthali földjét, de azután megdicsőíti a tenger útját, a Jordán túlsó partját és a pogányok határát.

2 A nép, a mely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot; a kik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel fölöttök! 3 Te megsokasítod e népet, nagy örömöt szerzesz néki, és örvendeznek előtted az aratók örömével, és vígadoznak, mint mikoron zsákmányt osztanak. 4 Mert terhes igáját és háta vesszejét, az őt nyomorgatónak botját összetöröd, mint a Midián napján; 5 Mert a vitézek harczi saruja és a vérbe fertőztetett öltözet megég, és tűznek eledele lészen; 6 Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének! 7 Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké. A seregek Urának buzgó szerelme mívelendi ezt!

8 Beszédet küldött az Úr Jákóbnak, és leesett Izráelben, 9 Hogy megértse az egész nép: Efraim és Samaria lakosa, a kik ezt mondják kevélyen és felfuvalkodva: 10 Téglák omlottak le, és mi faragott kőből építünk; fügefák vágattak ki, és mi czédrusokat ültetünk helyökre! 11 De az Úr ellenök hozza Reczin szorongatóit, és ellenségeiket rájok uszítja; 12 A Sziriabeliek elől, és a Filiszteusok hátul, s falják Izráelt feltátott torokkal. Mindezekkel azonban haragja el nem múlt, és keze még felemelve van. 13 Hiszen e nép nem tért meg az őt verő Istenhez, és a seregeknek Urát nem keresték; 14 Ezért kivágja az Úr Izráelből a főt és farkat, a pálmaágat és a kákát egy napon. 15 A fő: a vén és a főember, a fark pedig a próféta, a ki hazugságot szól. 16 Mert e nép vezérei hitetőkké lettek, és a kiket vezetének, elvesztek. 17 Ezért ifjaiban sem gyönyörködik az Úr, s árváin és özvegyein sem könyörül; mert mindnyájan istentelenek és gonosztevők, és minden száj bolondságot beszél. Mindezekkel haragja el nem múlt, és keze még felemelve van. 18 Mert a gonoszság felgerjedt, mint a tűz, s tövist és gazt emészt, és meggyújtja a sűrű erdőt, és felgomolyg az füst oszlopában. 19 A seregek Urának haragja miatt kiégett a föld, és a nép a tűznek eledele lőn: Senki atyjafián nem könyörül, 20 Jobbkézre vág és megéhezik, eszik balkézre és nem elégszik meg; mindnyájan karjoknak húsát eszik, 21 Manassé Efraimot és Efraim Manassét; s mindketten Júda ellen kelnek. Mindezekkel haragja el nem múlt, és keze még felemelve van.