1 Ai dos filhos rebeldes,

diz o Senhor,

que tomam conselho,

mas não de mim;

e que se cobrem,

com uma cobertura,

mas não do meu espírito,

para acrescentarem pecado sobre pecado;

2 Que descem ao Egito,

sem pedirem o meu conselho;

para se fortificarem com a força de Faraó,

e para confiarem na sombra do Egito.

3 Porque a força de

Faraó se vos tornará

em vergonha,

e a confiança na sombra

do Egito em confusão.

4 Porque os seus príncipes

já estão em Zoã,

e os seus embaixadores

já chegaram a Hanes.

5 Todos se envergonharão

de um povo que

de nada lhes servirá

nem de ajuda,

nem de proveito,

porém de vergonha, e de opróbrio.

6 Peso dos animais do

sul. Para a terra

de aflição

e de angústia (de

onde vêm a leoa e o leão,

a víbora,

e a serpente ardente,

voadora) levarão às

costas de jumentinhos

as suas riquezas,

e sobre as corcovas de

camelos os seus tesouros,

a um povo que

de nada lhes aproveitará.

7 Porque o Egito os ajudará em vão,

e para nenhum fim;

por isso clamei acerca disto:

No estarem quietos será a sua força.

8 Vai, pois, agora,

escreve isto numa tábua

perante eles

e registra-o num livro;

para que fique até ao último dia,

para sempre e perpetuamente.

9 Porque este é um povo rebelde,

filhos mentirosos,

filhos que não querem

ouvir a lei do Senhor.

10 Que dizem aos videntes:

Não vejais; e aos profetas:

Não profetizeis para nós o

que é reto;

dizei-nos coisas aprazíveis,

e vede para nós enganos.

11 Desviai-vos do caminho,

apartai-vos da vereda;

fazei que o Santo de Israel

cesse de estar perante nós.

12 Por isso, assim diz o Santo de Israel:

Porquanto rejeitais esta palavra,

e confiais na opressão

e perversidade,

e sobre isso vos estribais,

13 Por isso esta maldade

vos será como a

brecha de um alto muro que,

formando uma barriga,

está prestes a cair

e cuja quebra

virá subitamente.

14 E ele o quebrará

como se quebra o vaso do oleiro e,

quebrando-o, não se compadecerá;

de modo que não se achará

entre os seus pedaços um caco

para tomar fogo do lar,

ou tirar água da poça.

15 Porque assim diz o Senhor Deus,

o Santo de Israel:

Voltando e descansando

sereis salvos;

no sossego

e na confiança estaria a vossa força,

mas não quisestes.

16 Mas dizeis: Não;

antes sobre cavalos

fugiremos;

portanto fugireis;

e, sobre cavalos

ligeiros cavalgaremos;

por isso os vossos

perseguidores também

serão ligeiros.

17 Mil homens fugirão

ao grito de um,

e ao grito de

cinco todos vós fugireis,

até que sejais deixados

como o mastro

no cume do monte,

e como a bandeira

no outeiro.

18 Por isso, o Senhor esperará,

para ter misericórdia de vós;

e por isso se levantará,

para se compadecer de vós,

porque o Senhor é um Deus de equidade;

bem-aventurados todos os que nele esperam.

19 Porque o povo habitará em Sião, em Jerusalém; não chorarás mais; certamente se compadecerá de ti, à voz do teu clamor e, ouvindo-a, te responderá.

20 Bem vos dará o Senhor pão de angústia e água de aperto, mas os teus mestres nunca mais fugirão de ti, como voando com asas; antes os teus olhos verão a todos os teus mestres.

21 E os teus ouvidos ouvirão a palavra do que está por detrás de ti, dizendo: Este é o caminho, andai nele, sem vos desviardes nem para a direita nem para a esquerda.

22 E terás por contaminadas as coberturas de tuas esculturas de prata, e o revestimento das tuas esculturas fundidas de ouro; e as lançarás fora como um pano imundo, e dirás a cada uma delas: Fora daqui.

23 Então te dará chuva sobre a tua semente, com que semeares a terra, como também pão da novidade da terra; e esta será fértil e cheia; naquele dia o teu gado pastará em largos pastos.

24 E os bois e os jumentinhos, que lavram a terra, comerão grão puro, que for padejado com a pá, e cirandado com a ciranda.

25 E em todo o monte alto, e em todo o outeiro levantado, haverá ribeiros e correntes de águas, no dia da grande matança, quando caírem as torres.

26 E a luz da lua será como a luz do sol, e a luz do sol sete vezes maior, como a luz de sete dias, no dia em que o Senhor ligar a quebradura do seu povo, e curar a chaga da sua ferida.

27 Eis que o nome do Senhor

vem de longe,

ardendo a sua ira,

sendo pesada a sua carga;

os seus lábios estão

cheios de indignação,

e a sua língua é

como um fogo consumidor.

28 E a sua respiração

como o ribeiro transbordante, que

chega até ao pescoço,

para peneirar as

nações com peneira de

destruição,

e um freio de fazer errar

nas queixadas dos povos.

29 Um cântico haverá entre vós,

como na noite em

que se celebra uma festa santa;

e alegria de coração,

como a daquele

que vai com flauta,

para entrar no monte do Senhor,

à Rocha de Israel.

30 E o Senhor fará ouvir a

sua voz majestosa

e fará ver o abaixamento

do seu braço, com indignação de ira,

e labareda de fogo consumidor,

raios e dilúvio

e pedras de saraiva.

31 Porque com a voz do Senhor

será desfeita em

pedaços a Assíria, que

feriu com a vara.

32 E a cada pancada do cajado do juízo

que o Senhor lhe der,

haverá tamboris e harpas;

e com combates de agitação

combaterá contra eles.

33 Porque Tofete já há muito

está preparada;

sim, está preparada para o rei;

ele a fez profunda e larga;

a sua pilha é de fogo,

e tem muita lenha;

o assopro do Senhor

como torrente de enxofre a acenderá.

1 Jaj a pártos fiaknak, így szól az Úr, a kik tervet visznek véghez nélkülem, és szövetséget kötnek, de nem lelkem által, hogy bűnre bűnt halmozzanak! 2 A kik Égyiptomba szállanak alá, és számat nem kérdezik meg, hogy meneküljenek a Faraónak oltalmába, és Égyiptom árnyékába rejtőzködjenek. 3 És lesz néktek a Faraó oltalma szégyentekre, és az elrejtőzködés Égyiptom árnyékában gyalázatotokra. 4 Mert már Zoánban voltak fejedelmei, és követei Hánesig érkezének. 5 Megszégyenülnek mind a nép miatt, a mely nem használ nékik, a mely nem segít és nem használ, sőt szégyenökre és gyalázatukra lesz! 6 Jövendölés dél barma ellen: A nyomor és szorongatás földén keresztül, a honnan nőstény és hím oroszlán és viperák és szárnyas sárkányok jőnek ki; viszik szamárcsikók hátán gazdagságukat, és a tevéknek púpján kincsöket a népnek, a mely pedig nem használ. 7 Hitvány és üres Égyiptom segítsége, ezért nevezem őt nagyszájúnak, a ki veszteg ül, 8 Most menj, írd ezt táblára nálok, és jegyezd föl könyvbe ezt, hogy megmaradjon az utolsó napra bizonyságul örökre. 9 Mert pártütő nép ez, apát megtagadó fiak, fiak, kik nem akarják hallani az Úr törvényét; 10 Kik ezt mondják a látóknak: Ne lássatok; és a prófétáknak: Ne prófétáljatok nékünk igazat, beszéljetek kedvünk szerint valókat, prófétáljatok csalárdságokat! 11 Hagyjátok el az útat, térjetek le már ez ösvényről, vigyétek el előlünk Izráelnek Szentjét! 12 Azért így szól Izráel Szentje: Mivel megútáltátok e beszédet, és bíztok a nyomorgatásban és a hamisságban, és ezekre támaszkodtok: 13 Azért e bűn olyan lesz tinéktek, mint a leesendő falhasadék, a mely már kiáll a magas kőfalon, a melynek aztán nagy hirtelen jő el romlása; 14 És romlása olyan lesz, mint a fazekasok edényének romlása, a mely kimélés nélkül eltöretik, és nem találni töredéki közt oly cserepet, a melyen tűzhelyről tüzet lehetne vinni, avagy vizet meríteni a tócsából. 15 Mert így szól az Úr Isten, Izráelnek Szentje: Megtérve és megnyugodva megmaradhattatok volna; csöndességben és reménységben erősségtek lett volna; de ti nem akarátok; 16 Hanem ezt mondátok: Nem, sőt lóra ülvén, futunk; ezért futnotok kell; és gyors paripán elvágtatunk; ezért gyorsak lesznek üldözőitek. 17 Ezer fut egynek riasztására, ötnek riasztására mind elfuttok, mígnem úgy maradtok, mint egy szál fenyő a hegytetőn, mint egy zászló a halmon.

18 S azért vár az Úr, hogy könyörüljön rajtatok, és azért felséges ő, hogy megkegyelmezzen néktek, mert az ítélet Istene az Úr; boldogok mindazok, a kik Őt szolgálják. 19 Mert te nép, mely Sionon Jeruzsálemben lakol, nem fogsz te sírni többé, bizton könyörül rajtad Ő kiáltásod szavára, mihelyt meghallja, megfelel néked; 20 És ad néktek az Úr kenyeret a keserűségben, és a nyomorban vizet, és nem kell többé elrejtőzködniök tanítóidnak, hanem szemeid tanítóidra néznek! 21 És füleid meghallják a kiáltó szót mögötted: ez az út, ezen járjatok; ha jobbra és ha balra elhajoltok. 22 És megútáljátok megezüstözött bálványaitokat és megaranyozott képeiteket; kiszórod őket, mint az undokságot: ki innen! szólsz nékik. 23 És ad esőt a magra, a melylyel a földet beveted, és a kenyér, a föld termése, bő és tápláló lesz, és széles mezőn legelnek nyájaid ama napon. 24 A barmok és a szamarak, a melyek a földet szántják, sózott abrakkal élnek, a melyet megszórtak lapáttal és villával. 25 És lesznek minden magas hegyen és emelkedettebb halmon patakok, folyamok a nagy öldöklés napján, mikor a tornyok leomlanak. 26 És a holdnak fénye olyan lesz, mint a napnak fénye, és a napnak fénye hétszer nagyobb lesz, olyan, mint hét napnak napfénye; ama napon, a melyen az Úr beköti népe romlását, és vereségének sebét meggyógyítja!

27 Ímé, az Úr neve jő messziről, haragja ég és sötét gomolygó füstje; ajkai rakvák haraggal, és nyelve, mint emésztő tűz! 28 Lehellete, mint megáradott patak, a mely torkig ér, hogy megrostálja a népeket pusztulás rostájában, és tévelygés zabláját vesse a népségek szájába. 29 És fölzendül éneketek, mint a szent ünnepnek éjszakáján, és örvendez szívetek, mint azé, a ki sípolva megy az Úr hegyére, Izráel kőszálához. 30 És megzendíti az Úr dicsőséges szavát, karjának lesujtását megmutatja megbúsult haragjában és emésztő tűz lángjában, vízáradással, zivatarral és jégeső kövével. 31 Mert az Úrnak szavától megretten Assiria, veri azt akkor vesszővel; 32 És a büntető vessző minden sujtását, a melyet az Úr mérend reá, dobokkal és cziterákkal fogjátok kisérni, és Ő kezét fel-felemelvén, harczol ellene. 33 Mert készen van a szörnyű tűzhely régen, készen áll az már a királynak is, mélyen és szélesen csinálta azt, máglyájában tűz és fa bőven; az Úr fuvallata gyújtja meg azt, mint kénköves patak.