1 Quem deu crédito à nossa pregação?

E a quem se manifestou o braço

do Senhor?

2 Porque foi subindo

como renovo perante ele,

e como raiz de uma terra seca;

não tinha beleza

nem formosura e,

olhando nós para ele,

não havia boa aparência nele,

para que o desejássemos.

3 Era desprezado,

e o mais rejeitado entre os homens,

homem de dores,

e experimentado nos sofrimentos;

e, como um

de quem os homens escondiam o rosto,

era desprezado,

e não fizemos dele caso algum.

4 Verdadeiramente ele tomou

sobre si as nossas enfermidades,

e as nossas dores levou

sobre si;

e nós o reputávamos por aflito,

ferido de Deus, e oprimido.

5 Mas ele foi ferido por causa

das nossas transgressões,

e moído por causa

das nossas iniquidades;

o castigo que

nos traz a paz estava

sobre ele,

e pelas suas pisaduras fomos sarados.

6 Todos nós andávamos desgarrados

como ovelhas;

cada um se desviava pelo seu caminho;

mas o Senhor fez cair

sobre ele a iniquidade

de nós todos.

7 Ele foi oprimido e afligido,

mas não abriu a sua boca;

como um cordeiro foi levado

ao matadouro,

e como a ovelha muda perante os seus tosquiadores,

assim ele

não abriu a sua boca.

8 Da opressão e do juízo foi tirado;

e quem contará o tempo

da sua vida? Porquanto foi cortado

da terra dos viventes;

pela transgressão

do meu povo

ele foi

atingido.

9 E puseram a sua sepultura

com os ímpios,

e com o rico na sua morte;

ainda

que nunca cometeu injustiça,

nem houve engano

na sua boca.

10 Todavia, ao Senhor agradou moê-lo,

fazendo-o enfermar;

quando a sua alma se puser por expiação

do pecado,

verá a sua posteridade,

prolongará os seus dias;

e o bom prazer

do Senhor prosperará

na sua mão.

11 Ele verá o fruto

do trabalho da sua alma,

e ficará satisfeito;

com o seu conhecimento o meu servo,

o justo, justificará a muitos;

porque as

iniquidades deles levará

sobre si.

12 Por isso lhe darei a parte

de muitos,

e com os poderosos repartirá ele o despojo;

porquanto derramou a sua alma

na morte,

e foi contado com os transgressores;

mas ele levou

sobre si o pecado

de muitos,

e intercedeu

pelos transgressores.

1 Ki hitt a mi tanításunknak, és az Úr karja kinek jelentetett meg? 2 Felnőtt, mint egy vesszőszál Ő előtte, és mint gyökér a száraz földből, nem volt néki alakja és ékessége, és néztünk reá, de nem vala ábrázata kivánatos! 3 Útált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője! mint a ki elől orczánkat elrejtjük, útált volt; és nem gondoltunk vele. 4 Pedig betegséginket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől! 5 És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg. 6 Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, kiki az ő útára tértünk; de az Úr mindnyájunk vétkét ő reá veté. 7 Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírők előtt; és száját nem nyitotta meg! 8 A fogságból és ítéletből ragadtatott el, és kortársainál ki gondolt arra, hogy kivágatott az élők földéből, hogy népem bűnéért lőn rajta vereség?! 9 És a gonoszok közt adtak sírt néki, és a gazdagok mellé jutott kínos halál után: pedig nem cselekedett hamisságot, és álnokság sem találtatott szájában. 10 És az Úr akarta őt megrontani betegség által; hogyha önlelkét áldozatul adja, magot lát, és napjait meghosszabbítja, és az Úr akarata az ő keze által jó szerencsés lesz. 11 Mert lelke szenvedése folytán látni fog, és megelégszik, ismeretével igaz szolgám sokakat megigazít, és vétkeiket ő viseli. 12 Azért részt osztok néki a nagyokkal, és zsákmányt a hatalmasokkal oszt, mivelhogy életét halálra adta, és a bűnösök közé számláltatott; pedig ő sokak bűnét hordozá, és a bűnösökért imádkozott!