1 Assim diz o Senhor:

Onde está a carta

de divórcio de vossa mãe,

pela qual eu a repudiei?

Ou quem é o meu credor a quem eu vos tenha vendido?

Eis que por vossas maldades fostes vendidos,

e por vossas

transgressões

vossa mãe

foi repudiada.

2 Por que razão vim eu,

e ninguém apareceu? Chamei,

e ninguém respondeu? Porventura tanto se encolheu a minha mão,

que já não possa remir?

Ou não há mais força

em mim para livrar?

Eis que

com a minha repreensão faço secar o mar,

torno os rios em deserto,

até que cheirem mal os seus peixes,

porquanto

não têm

água e

morrem de sede.

3 Eu visto os céus de negridão,

pôr-lhes-ei um saco para a sua cobertura.

4 O Senhor Deus me deu uma língua erudita,

para que eu saiba dizer a seu tempo uma boa palavra

ao que está cansado. Ele desperta-me todas as manhãs,

desperta-me o ouvido

para que ouça,

como aqueles

que aprendem.

5 O Senhor Deus me abriu os ouvidos,

e eu não fui rebelde;

não me retirei para trás.

6 As minhas costas ofereci aos

que me feriam,

e a minha face aos

que me arrancavam os cabelos;

não escondi a minha face

dos que me afrontavam

e me cuspiam.

7 Porque o Senhor Deus me ajuda,

assim não me confundo;

por isso pus o meu rosto

como um seixo, porque sei que

não serei envergonhado.

8 Perto está o que me justifica;

quem contenderá comigo? Compareçamos juntamente;

quem é meu

adversário?

Chegue-se para mim.

9 Eis que o Senhor Deus me ajuda;

quem há que me condene?

Eis que todos eles

como roupas se envelhecerão,

e a traça os comerá.

10 Quem há entre vós que tema

ao Senhor e ouça a voz

do seu servo? Quando andar em trevas,

e não tiver luz nenhuma,

confie no nome do Senhor,

e firme-se sobre o seu Deus.

11 Eis que todos vós,

que acendeis fogo,

e vos cingis com faíscas,

andai entre as labaredas

do vosso fogo,

e entre as faíscas,

que acendestes. Isto vos sobrevirá

da minha mão,

e em tormentos jazereis.

1 Így szól az Úr: Hol van anyátok elválólevele, a melylyel őt elbocsátám? vagy hol van egy kölcsönadóim közül, a kinek titeket eladtalak? Ímé, a ti vétkeitekért adattatok el, és bűneitekért bocsáttatott el anyátok! 2 Miért jöttem, holott nem volt ott senki? hívtam és nem felelt senki sem! vagy olyan rövid már a kezem, hogy meg nem válthat? vagy nincs bennem megszabadításra való erő? Ímé, én dorgálásommal kiszáraztom a tengert, a folyókat pusztává teszem, megbűzhödnek halaik, hogy nincsen víz, és szomjúságtól meghalnak. 3 Felöltöztetem az egeket sötétségbe, és gyászruhával födöm be azokat. 4 Az Úr Isten bölcs nyelvet adott én nékem, hogy tudjam erősítni a megfáradtat beszéddel, fölserkenti minden reggel, fölserkenti fülemet, hogy hallgassak, miként a tanítványok. 5 Az Úr Isten megnyitotta fülemet, és én nem voltam engedetlen, hátra nem fordultam. 6 Hátamat odaadám a verőknek, és orczámat a szaggatóknak, képemet nem födöztem be a gyalázás és köpdösés előtt. 7 És az Úr Isten megsegít engemet, azért nem szégyenülök meg, ezért olyanná tettem képemet, mint a kova, és tudtam, hogy szégyent nem vallok. 8 Közel van, a ki engem megigazít, ki perel én velem? Álljunk együtt elő! Kicsoda peresem? közelegjen hozzám! 9 Ímé, az Úr Isten megsegít engem, kicsoda kárhoztatna engem? Ímé, mindnyájan, mint a ruha megavulnak, moly emészti meg őket! 10 Ki féli közületek az Urat? és ki hallgat az ő szolgája szavára? ő, a ki sötétségben jár és nincs fényesség néki, bízzék az Úr nevében, és támaszkodjék Istenhez! 11 Ímé, ti mind, a kik tüzet gyujtotok, felövezvén magatokat tüzes nyilakkal, vettessetek tüzeteknek lángjába és a tüzes nyilakba, a melyeket meggyújtottatok! Kezemből jő ez rátok; fájdalomban fogtok feküdni!