1 Ai de Ariel, Ariel,

a cidade onde Davi

acampou! Acrescentai

ano a ano,

e sucedam-se as festas.

2 Contudo porei a Ariel em aperto,

e haverá pranto e tristeza;

e ela será para mim como Ariel.

3 Porque te cercarei com o meu

arraial, e te sitiarei

com baluartes,

e levantarei trincheiras contra ti.

4 Então serás abatida,

falarás de debaixo da terra,

e a tua fala desde o pó sairá fraca,

e será a tua voz debaixo da terra,

como a de um

que tem espírito familiar,

e a tua fala assobiará desde o pó.

5 E a multidão dos teus inimigos será

como o pó miúdo,

e a multidão dos tiranos

como a pragana que passa,

e num momento repentino

isso acontecerá.

6 Do Senhor dos Exércitos

serás visitada com trovões,

e com terremotos,

e grande ruído com tufão de vento,

e tempestade,

e labareda de fogo consumidor.

7 E como o sonho

e uma visão de noite será

a multidão de todas as nações

que hão de pelejar contra Ariel,

como também todos os

que pelejarem contra ela

e contra a sua fortaleza,

e a puserem em aperto.

8 Será também como o faminto que sonha,

que está a comer, porém,

acordando, sente-se vazio;

ou como o sedento que sonha

que está a beber, porém,

acordando, eis que

ainda desfalecido se acha,

e a sua alma com sede;

assim será toda a multidão das nações,

que pelejarem contra o monte Sião.

9 Tardai, e

maravilhai-vos,

folgai, e clamai;

bêbados estão,

mas não de vinho,

andam cambaleando,

mas não de bebida forte.

10 Porque o Senhor derramou

sobre vós um espírito

de profundo sono,

e fechou os vossos olhos,

vendou os profetas,

e os vossos

principais videntes.

11 Por isso toda a visão vos é como as palavras de um livro selado que se dá ao que sabe ler, dizendo: Lê isto, peço-te; e ele dirá: Não posso, porque está selado.

12 Ou dá-se o livro ao que não sabe ler, dizendo: Lê isto, peço-te; e ele dirá: Não sei ler.

13 Porque o Senhor disse:

Pois que este povo se

aproxima de mim,

e com a sua boca,

e com os seus lábios me honra,

mas o seu coração se afasta

para longe de mim

e o seu temor

para comigo consiste só em mandamentos de homens,

em que foi instruído;

14 Portanto eis

que continuarei a fazer

uma obra maravilhosa no

meio deste povo,

uma obra maravilhosa e um assombro;

porque a sabedoria dos

seus sábios perecerá,

e o entendimento dos seus

prudentes se esconderá.

15 Ai dos que querem

esconder profundamente

o seu propósito

do Senhor,

e fazem as suas

obras às escuras, e dizem:

Quem nos vê? E

quem nos conhece?

16 Vós tudo perverteis,

como se o oleiro fosse

igual ao barro,

e a obra dissesse do seu artífice:

Não me fez;

e o vaso formado dissesse

do seu oleiro: Nada sabe.

17 Porventura não se converterá o Líbano,

num breve momento,

em campo fértil? E o campo fértil

não se reputará por um bosque?

18 E naquele dia os surdos ouvirão

as palavras do livro,

e dentre a escuridão

e dentre as trevas os olhos dos cegos as verão.

19 E os mansos terão gozo

sobre gozo no Senhor;

e os necessitados entre os homens

se alegrarão no Santo de Israel.

20 Porque o tirano é reduzido a nada,

e se consome o escarnecedor,

e todos os que se dão à

iniquidade são desarraigados;

21 Os que fazem culpado

ao homem por uma palavra,

e armam laços ao

que repreende na porta,

e os que sem motivo

põem de parte o justo.

22 Portanto assim diz o Senhor, que remiu a Abraão, acerca da casa de Jacó: Jacó não será agora envergonhado, nem agora se descorará a sua face.

23 Mas quando ele vir seus filhos,

obra das minhas mãos no meio dele,

santificarão o meu nome;

sim, santificarão ao

Santo de Jacó,

e temerão ao Deus de Israel.

24 E os errados de espírito

virão a ter entendimento,

e os murmuradores

aprenderão doutrina.

1 Jaj Árielnek, Árielnek, a városnak, a hol Dávid lakott! Esztendőt esztendőhöz adjatok, és forogjanak az ünnepek! 2 És én megszorítom Árielt, és lesz fájdalom és siralom, és lesz nékem, mint Áriel. 3 Körülveszlek táborral, és bezárlak tornyokkal, és erősségeket állatok ellened. 4 És megaláztatván, a földből szólsz és porból morog beszéded, szavad olyan lesz, mint halottidézőé, a földből, és porból sipog beszéded. 5 Ellenségidnek sokasága olyan lesz, mint az apró por, és mint a repülő polyva az erőszakosok sokasága, és lesz hamar és hirtelen. 6 A seregek Urától látogattatik meg, mennydörgéssel, földindulással, nagy zúgással, forgószéllel, viharral és emésztő tűzi lánggal; 7 Mint éjjeli álomlátás, olyan lesz minden pogányoknak sokasága, a kik hadakoznak Áriel ellen, s a kik hadakoznak ellene és vára ellen, és őt megszorítják. 8 És lesz, mint mikor álmodik az éhező, és ímé eszik, és midőn fölserken, üres a hasa, és mint mikor álmodik a szomjazó, és ímé iszik, és midőn fölserken, ímé szomjas és lelke eped: így lesz minden pogányoknak sokasága, a kik hadakoznak Sion hegye ellen.

9 Ámuljatok és bámuljatok, vakítsátok magatokat és megvakultok! részegek, de nem bortól, tántorognak, de nem részegítő italtól. 10 Mert rátok önté az Úr a mély álomnak lelkét, és bezárta szemeiteket, a prófétákat, és fejeiteket, a nézőket befedezte; 11 És lesz mind e látás néktek, mintegy bepecsételtetett írás beszédei, a melyet oda adnak egy írástudónak, mondván: Olvasd, kérlek, és ő szól: Nem tudom, mert bepecsételtetett. 12 És ha e levelet annak adják, a ki nem tud írást, mondván: Olvasd el, kérlek! ő így szól: Nem tudok írást. 13 És szólt az Úr: Mivel e nép szájjal közelget hozzám, és csak ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem, úgy hogy irántam való félelmök betanított emberi parancsolat lőn: 14 Ezért én is csodásan cselekszem ismét e néppel, nagyon csodálatosan, és bölcseinek bölcsesége elvész, és értelmeseinek értelme eltűnik. 15 Jaj azoknak, a kik az Úrtól mélységesen elrejtik tanácsukat, és a kik a sötétségben szoktak cselekedni, mondván: Ki lát minket és ki ismer minket? 16 Mily együgyűek vagytok! Avagy a fazekas olyan, mint az agyag, hogy így szóljon a csinálmány csinálójának: Nem csinált engem! és az alkotmány ezt mondja alkotójának: Értelmetlen!

17 Nemde kevés idő multán a Libánon termőfölddé lesz, és a termőföld erdőnek tartatik? 18 És meghallják ama napon a siketek az írás beszédeit, és a homályból és sötétből a vakoknak szemei látni fognak. 19 És nagy örömük lesz a szenvedőknek az Úrban, és a szegény emberek vígadnak Izráel Szentjében. 20 Mert a kegyetlen elveszett, és a csúfoló elpusztult, és kivágattak a hamisságnak minden őrei, 21 Kik az embert elítélik egy szóért, és tőrt vetnek annak, a ki őket a kapuban megfeddi, és elejtik csalárdul az igazat. 22 Ezért így szól az Úr Jákób házáról, Ő, a ki megváltá Ábrahámot: Nem szégyenül meg többé Jákób, és nem sáppad meg többé az ő orczája. 23 Ha látni fogják gyermekei kezeim munkáját közöttük, megszentelik nevemet, megszentelik Jákób Szentjét, és félik Izráel Istenét. 24 És megismerik a tévelygő lelkűek az értelmet, és a kik zúgolódnak, tanulságot tanulnak.