1 Levanta-te, resplandece,

porque vem a tua luz,

e a glória do Senhor vai nascendo

sobre ti;

2 Porque eis

que as trevas cobriram a terra,

e a escuridão os povos;

mas sobre ti o Senhor virá surgindo,

e a sua glória

se verá

sobre ti.

3 E os gentios caminharão

à tua luz,

e os reis

ao resplendor

que te nasceu.

4 Levanta em redor os teus olhos,

e vê; todos estes já se ajuntaram,

e vêm a ti; teus filhos virão

de longe,

e tuas filhas serão criadas ao teu lado.

5 Então o verás,

e serás iluminado,

e o teu coração estremecerá

e se alargará;

porque a abundância

do mar se tornará a ti,

e as riquezas

dos gentios virão a ti.

6 A multidão de camelos te cobrirá,

os dromedários de Midiã e Efá;

todos virão de Sabá;

ouro e incenso trarão,

e publicarão os louvores

do Senhor.

7 Todas as ovelhas

de Quedar se congregarão a ti;

os carneiros

de Nebaiote te servirão;

com agrado subirão

ao meu altar,

e eu glorificarei a casa

da minha glória.

8 Quem são estes que vêm voando

como nuvens, e

como pombas às

suas janelas?

9 Certamente as ilhas me aguardarão,

e primeiro os navios

de Társis,

para trazer teus filhos

de longe,

e com eles a sua prata

e o seu ouro, para o nome

do Senhor teu Deus,

e para o Santo de Israel,

porquanto ele te glorificou.

10 E os filhos

dos estrangeiros edificarão os teus muros,

e os seus reis te servirão;

porque no meu furor te feri,

mas na minha

benignidade tive misericórdia

de ti.

11 E as tuas portas estarão abertas

de contínuo, nem de dia

nem de noite se fecharão;

para que tragam a ti as riquezas

dos gentios,

e, conduzidos

com elas,

os seus reis.

12 Porque a nação e o reino

que não te servirem perecerão;

sim, essas nações serão

de todo assoladas.

13 A glória do Líbano virá a ti;

a faia, o pinheiro,

e o álamo conjuntamente,

para ornarem o lugar

do meu santuário,

e glorificarei o lugar

dos meus pés.

14 Também virão a ti, inclinando-se,

os filhos dos que te oprimiram;

e prostrar-se-ão às plantas

dos teus pés todos os que te desprezaram;

e chamar-te-ão a cidade

do Senhor,

a Sião do Santo de Israel.

15 Em lugar de seres deixada,

e odiada, de modo

que ninguém passava por ti,

far-te-ei uma excelência perpétua,

um gozo

de geração

em geração.

16 E mamarás o leite dos gentios,

e alimentar-te-ás ao peito

dos reis; e saberás

que eu sou o Senhor,

o teu Salvador, e o teu Redentor,

o Poderoso de Jacó.

17 Por cobre trarei ouro,

e por ferro trarei prata,

e por madeira,

bronze, e por pedras,

ferro;

e farei pacíficos os teus oficiais

e justos

os teus

exatores.

18 Nunca mais se ouvirá

de violência na tua terra,

desolação nem destruição

nos teus termos;

mas aos teus muros chamarás Salvação,

e às tuas

portas Louvor.

19 Nunca mais te servirá o sol

para luz do dia nem

com o seu resplendor a lua te iluminará;

mas o Senhor será a tua luz perpétua,

e o teu

Deus a tua

glória.

20 Nunca mais se porá o teu sol,

nem a tua lua minguará;

porque o Senhor será a tua luz perpétua,

e os dias

do teu luto

findarão.

21 E todos os do teu povo serão justos,

para sempre herdarão a terra;

serão renovos por mim plantados,

obra das minhas mãos,

para que eu seja

glorificado.

22 O menor virá a ser mil,

e o mínimo uma nação forte;

eu, o Senhor,

ao seu tempo o

farei prontamente.

1 Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt. 2 Mert ímé, sötétség borítja a földet, és éjszaka a népeket, de rajtad feltámad az Úr, és dicsősége rajtad megláttatik. 3 És népek jönnek világosságodhoz, és királyok a néked feltámadt fényességhez. 4 Emeld fel köröskörül szemeidet és lásd meg: mindnyájan egybegyűlnek, hozzád jönnek, fiaid messziről jönnek, és leányaid ölben hozatnak el. 5 Akkor meglátod és ragyogsz örömtől, és remeg és kiterjed szíved, mivel hozzád fordul a tenger kincsözöne, és hozzád jő a népeknek gazdagsága. 6 A tevék sokasága elborít, Midján és Éfa tevecsikói, mind Sebából jönnek, aranyat és tömjént hoznak, és az Úr dicséreteit hirdetik. 7 Kédár minden juhai hozzád gyűlnek, Nebajóth kosai néked szolgálnak, felmennek kedvem szerint oltáromra, és dicsőségem házát megdicsőítem. 8 Kik ezek, kik repülnek, mint a felleg, s mint a galambok dúczaikhoz? 9 Igen, engem várnak a szigetek; és elől jönnek Társis hajói, hogy elhozzák fiaidat messziről, és ezüstjöket és aranyokat azokkal együtt, a te Urad és Istened nevének és Izráel Szentjének, hogy téged megdicsőített. 10 Az idegenek megépítik kőfalaidat, és királyaik szolgálnak néked; mivel haragomban megvertelek, és kegyelmemben megkönyörültem rajtad. 11 És nyitva lesznek kapuid szüntelen, éjjel és nappal be nem zároltatnak, hogy behozzák hozzád a népek gazdagságát, és királyaik is bevitetnek. 12 Mert a nép és az ország, a mely néked nem szolgáland, elvész, és a népek mindenestől elpusztulnak. 13 A Libánon ékessége hozzád jő, cziprus, platán, sudar czédrus, mind együtt szenthelyemnek megékesítésére, hogy lábaim helyét megdicsőítsem. 14 És meghajolva hozzád mennek a téged nyomorgatók fiai, és leborulnak lábad talpainál minden megútálóid, és neveznek téged az Úr városának, Izráel Szentje Sionának. 15 A helyett, hogy elhagyott és gyűlölt valál és senki rajtad át nem ment, örökkévaló ékességgé teszlek, és gyönyörűséggé nemzetségről nemzetségre. 16 És szopod a népek tejét, és a királyok emlőjét szopod, és megtudod, hogy én vagyok az Úr, megtartód és megváltód, Jákóbnak erős Istene. 17 Réz helyett aranyat hozok, vas helyett ezüstöt hozok, és a fák helyett rezet, és a kövek helyett vasat, és teszem fejedelmeiddé a békességet, és előljáróiddá az igazságot. 18 Nem hallatik többé erőszaktétel földeden, pusztítás és romlás határaidban, és a szabadulást hívod kőfalaidnak, és kapuidnak a dicsőséget.

19 Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed, 20 Napod nem megy többé alá, és holdad sem fogy el, mert az Úr lesz néked örök világosságod, és gyászod napjainak vége szakad. 21 És néped mind igaz lesz, és a földet mindörökké bírják, plántálásom vesszőszála ők, kezeim munkája dicsőségemre. 22 A legkisebb ezerre nő, és a legkevesebb hatalmas néppé. Én az Úr, idején, hamar megteszem ezt.