1 Fui buscado dos que

não perguntavam por mim,

fui achado daqueles que

não me buscavam;

a uma nação que

não se chamava do meu nome eu disse:

Eis-me aqui.

Eis-me aqui.

2 Estendi as minhas mãos o dia todo a um povo rebelde,

que anda por caminho,

que não é bom,

após os

seus pensamentos;

3 Povo que de contínuo me irrita diante

da minha face,

sacrificando em jardins

e queimando incenso

sobre altares de tijolos;

4 Que habita entre as sepulturas,

e passa as noites junto aos lugares secretos;

come carne de porco

e tem caldo

de coisas abomináveis

nos seus

vasos;

5 Que dizem:

Fica onde estás,

e não te chegues a mim,

porque sou mais santo

do que tu. Estes são fumaça

no meu nariz,

um fogo

que arde todo o dia.

6 Eis que está escrito diante

de mim: não me calarei;

mas eu pagarei, sim,

pagarei no seu seio,

7 As vossas iniquidades,

e juntamente as iniquidades

de vossos pais,

diz o Senhor,

que queimaram incenso

nos montes,

e me afrontaram nos outeiros;

assim lhes tornarei a medir as suas obras antigas

no seu

seio.

8 Assim diz o Senhor:

Como quando se acha mosto num cacho

de uvas, dizem:

Não o desperdices,

pois há bênção nele,

assim farei por amor

de meus servos, que

não os destrua a todos,

9 E produzirei descendência a Jacó,

e a Judá um herdeiro

que possua os meus montes;

e os meus eleitos herdarão a terra

e os meus servos habitarão ali.

10 E Sarom servirá de curral

de rebanhos, e o vale

de Acor lugar de repouso

de gados, para o meu povo,

que me buscou.

11 Mas a vós,

os que vos apartais do Senhor,

os que vos esqueceis

do meu santo monte,

os que preparais uma mesa

para a Fortuna,

e que misturais a bebida

para o Destino.

12 Também vos destinareis

à espada,

e todos vos encurvareis à matança;

porquanto chamei,

e não respondestes;

falei, e não ouvistes;

mas fizestes o

que era mau aos meus olhos,

e escolhestes aquilo em

que não tinha prazer.

13 Portanto assim diz o Senhor Deus:

Eis que os meus servos comerão,

mas vós padecereis fome;

eis que os meus servos beberão,

porém vós tereis sede;

eis que os meus servos se alegrarão,

mas vós vos

envergonhareis;

14 Eis que os meus servos exultarão

pela alegria de coração,

mas vós gritareis pela tristeza

de coração; e uivareis

pelo quebrantamento de espírito.

15 E deixareis o vosso nome aos meus eleitos por maldição;

e o Senhor Deus vos matará;

e a seus

servos

chamará

por outro

nome.

16 Assim que aquele

que se bendisser na terra,

se bendirá no Deus da verdade;

e aquele que jurar na terra,

jurará pelo Deus da verdade;

porque já estão esquecidas as angústias passadas,

e estão escondidas

dos meus olhos.

17 Porque, eis que eu crio novos céus

e nova terra;

e não haverá mais lembrança

das coisas passadas,

nem mais se recordarão.

18 Mas vós folgareis

e exultareis perpetuamente no

que eu crio; porque eis que crio

para Jerusalém uma alegria,

e para o seu povo gozo.

19 E exultarei em Jerusalém,

e me alegrarei no meu povo;

e nunca mais se ouvirá nela voz

de choro nem voz

de clamor.

20 Não haverá mais nela criança

de poucos dias,

nem velho que

não cumpra os seus dias;

porque o menino morrerá

de cem anos;

porém o pecador

de cem anos será amaldiçoado.

21 E edificarão casas,

e as habitarão;

e plantarão vinhas,

e comerão o seu fruto.

22 Não edificarão para

que outros habitem;

não plantarão para

que outros comam;

porque os dias do meu povo serão

como os dias da árvore,

e os meus eleitos gozarão

das obras

das suas mãos.

23 Não trabalharão em vão,

nem terão filhos

para a perturbação;

porque são a posteridade bendita

do Senhor,

e os seus descendentes estarão

com eles.

24 E será que antes

que clamem eu responderei;

estando eles ainda falando,

eu os ouvirei.

25 O lobo e o cordeiro se apascentarão juntos,

e o leão comerá palha

como o boi;

e pó será a comida da serpente.

Não farão mal nem dano algum

em todo o meu santo monte,

diz o Senhor.

1 Megkeresni hagytam magamat azoktól, a kik nem is kérdeztenek; megtaláltattam magamat azokkal, a kik nem is kerestenek. Ezt mondám: Ímhol vagyok, ímhol vagyok, a népnek, a mely nem nevemről neveztetett. 2 Kiterjesztém kezeimet egész napon a pártos nép után, a mely nem jó úton járt gondolatainak nyomán; 3 A nép után, mely ingerel engem szemtől szembe, szünetlenül, kertekben áldozik, és téglákon szerez jóillatot, 4 Mely a sírokhoz ül, és a barlangokban hál, a disznóhúst eszi, és fertelmes leves van tálaiban, 5 Mely ezt mondja: Maradj otthon, ne jőjj hozzám, mert szent vagyok néked; e nép füst az orromban és szüntelen égő tűz. 6 Ímé, feliratott előttem: nem hallgatok, csak ha előbb megfizetek, megfizetek keblökben: 7 Vétkeitekért és atyáitok vétkeiért mind együtt, szól az Úr, a kik hegyeken tettek jóillatot és halmokon csúfoltak engemet meg, és visszamérem először jutalmokat keblökre. 8 Így szól az Úr: Mint a mikor mustot lelnek a fürtben, ezt mondják: ne veszesd el, mert áldás van benne, ekként cselekszem szolgáimért, és nem vesztek mindent el! 9 És nevelek Jákóbból magot, és Júdából, a ki hegyeimnek örököse legyen, és bírják azt választottaim, és szolgáim lakjanak ott! 10 És lesz Sáron nyájak legelőjévé, és Ákhor völgye barmok fekvőhelyévé népem számára, a mely engem keresett.

11 Ti pedig, a kik az Urat elhagyátok, a kik szent hegyemről elfeledkezétek, ti, kik Gádnak asztalt készítetek, és Meninek italáldozatot töltötök, 12 Titeket én a kard alá számlállak, és mindnyájan leborultok megöletésre: mert hívtalak és nem feleltetek, szóltam és nem hallottátok: a gonoszt cselekedtétek szemeim előtt, és a mit nem szerettem, azt választottátok. 13 Azért így szól az Úr Isten: Ímé, szolgáim esznek, ti pedig éheztek, ímé, szolgáim isznak, ti pedig szomjúhoztok, ímé, szolgáim örvendnek, de ti megszégyenültök! 14 Ímé, szolgáim vígadnak szívök boldogságában, és ti kiáltani fogtok szívetek fájdalmában, és megtört lélekkel jajgatni fogtok; 15 És átok gyanánt hagyjátok itt neveteket az én választottaimnak, és megöl titeket az Úr Isten, és szolgáit más névvel nevezi, 16 Hogy a ki magát áldja e földön, áldja magát az igaz Istenben, és a ki esküszik e földön, esküdjék az igaz Istenre, mert elfeledvék a régi nyomorúságok, és mert elrejtvék szemeim elől.

17 Mert ímé, új egeket és új földet teremtek, és a régiek ingyen sem emlittetnek, még csak észbe sem jutnak; 18 Hanem örüljetek és örvendjetek azoknak mindörökké, a melyeket én teremtek; mert ímé, Jeruzsálemet vígassággá teremtem, és az ő népét örömmé. 19 És vígadok Jeruzsálem fölött, és örvendek népem fölött, és nem hallatik többé abban siralomnak és kiáltásnak szava! 20 Nem lesz ott többé csupán néhány napot ért gyermek, sem vén ember, a ki napjait be nem töltötte volna, mert az ifjú száz esztendős korában hal meg és a bűnös száz esztendős korában átkoztatik meg. 21 Házakat építnek és bennök lakoznak, és szőlőket plántálnak és eszik azok gyümölcsét. 22 Nem úgy építnek, hogy más lakjék benne; nem úgy plántálnak, hogy más egye a gyümölcsöt, mert mint a fáké, oly hosszú lesz népem élete, és kezeik munkáját elhasználják választottaim. 23 Nem fáradnak hiába, nem nemzenek a korai halálnak, mivel az Úr áldottainak magva ők, és ivadékaik velök megmaradnak. 24 És mielőtt kiáltanának, én felelek, ők még beszélnek, és én már meghallgattam. 25 A farkas és bárány együtt legelnek, az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik, és a kígyónak por lesz az ő kenyere. Nem ártanak és nem pusztítnak sehol szentségemnek hegyén; így szól az Úr.