1 Eis que reinará um

rei com justiça,

e dominarão os

príncipes segundo o juízo.

2 E será aquele homem

como um esconderijo contra o vento,

e um refúgio contra a tempestade,

como ribeiros de águas

em lugares secos, e

como a sombra de uma grande

rocha em terra sedenta.

3 E os olhos dos

que veem não olharão para trás;

e os ouvidos dos

que ouvem estarão atentos.

4 E o coração dos imprudentes

entenderá o conhecimento;

e a língua dos gagos estará pronta

para falar distintamente.

5 Ao vil nunca mais se

chamará liberal;

e do avarento nunca mais se dirá

que é generoso.

6 Porque o vil fala obscenidade,

e o seu coração pratica a iniquidade,

para usar hipocrisia,

e para proferir mentiras

contra o Senhor,

para deixar vazia a alma do faminto,

e fazer com que o sedento

venha a ter falta de bebida.

7 Também todas as armas

do avarento são más;

ele maquina invenções malignas,

para destruir os mansos

com palavras falsas,

mesmo quando o pobre

chega a falar retamente.

8 Mas o liberal projeta

coisas liberais,

e pela liberalidade está em pé.

9 Levantai-vos, mulheres,

que estais sossegadas, e ouvi a minha voz; e

vós, filhas, que estais tão seguras,

inclinai os ouvidos

às minhas palavras.

10 Porque num ano

e dias vireis a ser turbadas, ó

mulheres que estais tão seguras;

porque a vindima se acabará,

e a colheita não virá.

11 Tremei, mulheres

que estais sossegadas,

e turbai-vos vós,

que estais tão seguras;

despi-vos, e ponde-vos nuas,

e cingi com saco os vossos

lombos.

12 Baterão nos peitos,

pelos campos desejáveis, e

pelas vinhas frutíferas.

13 Sobre a terra do

meu povo virão

espinheiros e sarças,

como também

sobre todas as casas

onde há alegria, na

cidade jubilosa.

14 Porque os palácios serão abandonados,

a multidão da cidade cessará; e

as fortificações

e as torres servirão de cavernas

para sempre,

para alegria dos jumentos monteses, e

para pasto dos rebanhos;

15 Até que se derrame

sobre nós o Espírito lá do alto;

então o deserto se

tornará em campo fértil,

e o campo fértil será

reputado por um bosque.

16 E o juízo habitará no deserto,

e a justiça morará no campo fértil.

17 E o efeito da justiça será paz,

e a operação da justiça,

repouso e segurança para sempre.

18 E o meu povo habitará em

morada de paz,

e em moradas bem seguras,

e em lugares quietos de descanso.

19 Mas, descendo ao bosque,

cairá saraiva

e a cidade será

inteiramente abatida.

20 Bem-aventurados vós os

que semeais junto a todas as águas; e

deixais livres os pés do boi

e do jumento.

1 Ímé, igazság szerint uralkodik a király, és a fejedelmek fők lesznek az ítélettételben; 2 Olyan lesz mindegyik, mint a rejtek szél ellen, mint oltalom zivatar ellen, mint patakok száraz vidéken, mint nagy kőszál árnyéka a szomjúhozó földön. 3 És nem lesznek zárva többé a látóknak szemei, és a hallók fülei figyelmeznek; 4 A hebehurgyák szíve ismerni tanul, és a dadogóknak nyelve gyorsan és világosan szól. 5 Nem nevezik a bolondot többé nemesnek, és a csalárdot sem hívják nagylelkűnek. 6 Mert a bolond csak bolondot beszél, és az ő szíve hamisságot forral, hogy istentelenséget cselekedjék, és szóljon az Úr ellen tévelygést, hogy az éhező lelkét éhen hagyja, és a szomjazó italát elvegye. 7 A csalárdnak eszközei csalárdok, ő álnokságot tervel, hogy elveszesse az alázatosokat hazug beszéddel, ha a szegény igazat szólna is. 8 De a nemes nemes dolgokat tervel, és a nemes dolgokban meg is marad. 9 Ti gondtalan asszonyok, keljetek fel, halljátok szavam’, és ti elbizakodott leányzók, vegyétek füleitekbe beszédem’! 10 Kevés idő multán megháborodtok ti elbizakodottak, mert elvész a szüret, és gyümölcsszedés sem lesz. 11 Reszkessetek, ti gondtalanok, rettenjetek meg, ti elbizakodottak; vetkezzetek mezítelenre és övezzétek fel ágyékaitokat gyászruhával. 12 Gyászolják az emlőket, a szép mezőket, a termő szőlőtőket. 13 Népemnek földét tüske, tövis verte fel, és az örvendő városnak minden öröm-házait; 14 A paloták elhagyatvák, a város zaja elnémult, torony és bástya barlangokká lettek örökre, hol a vadszamár kedvére él, a nyájak meg legelnek. 15 Míglen kiöntetik reánk a lélek a magasból, és lészen a puszta termőfölddé, és a termőföld erdőnek tartatik; 16 És lakozik a pusztában jogosság, és igazság fog ülni a termőföldön; 17 És lesz az igazság műve békesség, és az igazság gyümölcse nyugalom és biztonság mindörökké. 18 Népem békesség hajlékában lakozik, biztonság sátraiban, gondtalan nyugalomban. 19 De jégeső hull és megdől az erdő, és a város elsülyedve elsülyed! 20 Oh boldogok ti, a kik minden vizek mellett vettek, és szabadon eresztitek a barmok és szamarak lábait!