1 Ai da coroa de soberba

dos bêbados de Efraim,

cujo glorioso ornamento é como

a flor que cai,

que está sobre a cabeça do

fértil vale dos vencidos do vinho.

2 Eis que o Senhor tem um forte

e poderoso;

como tempestade de saraiva,

tormenta destruidora,

e como tempestade

de impetuosas águas

que transbordam,

ele, com a mão,

derrubará por terra.

3 A coroa de soberba

dos bêbados de Efraim

será pisada aos pés.

4 E a flor caída do seu

glorioso ornamento,

que está sobre a cabeça

do fértil vale,

será como o fruto temporão

antes do verão, que,

vendo-o alguém, e

tendo-o ainda na mão, o engole.

5 Naquele dia o Senhor

dos Exércitos será por

coroa gloriosa,

e por diadema formosa,

para os restantes de seu povo.

6 E por espírito de juízo,

para o que se

assenta a julgar,

e por fortaleza para os

que fazem recuar a

peleja até à porta.

7 Mas também estes

erram por causa do vinho,

e com a bebida

forte se desencaminham; até

o sacerdote

e o profeta erram

por causa da bebida

forte; são absorvidos

pelo vinho;

desencaminham-se

por causa da bebida

forte; andam

errados na visão e

tropeçam no juízo.

8 Porque todas as suas mesas

estão cheias de vômitos e imundícia,

e não há lugar limpo.

9 A quem, pois,

se ensinaria o

conhecimento? E

a quem se daria

a entender doutrina?

Ao desmamado do leite,

e ao arrancado

dos seios?

10 Porque é mandamento sobre mandamento,

mandamento sobre mandamento,

regra sobre regra, regra sobre regra,

um pouco aqui, um pouco ali.

11 Assim por lábios

gaguejantes,

e por outra língua,

falará a este povo.

12 Ao qual disse: Este é

o descanso,

dai descanso ao cansado;

e este é o refrigério;

porém não quiseram ouvir.

13 Assim, pois, a palavra do Senhor

lhes será mandamento sobre mandamento,

mandamento sobre mandamento,

regra sobre regra,

regra sobre regra,

um pouco aqui, um pouco ali;

para que vão, e caiam para trás,

e se quebrantem e se enlacem,

e sejam presos.

14 Ouvi, pois,

a palavra do Senhor,

homens escarnecedores,

que dominais este povo

que está em Jerusalém.

15 Porquanto dizeis:

Fizemos aliança com a morte,

e com o inferno fizemos acordo;

quando passar o dilúvio do açoite,

não chegará a nós,

porque pusemos a mentira

por nosso refúgio,

e debaixo da falsidade nos escondemos.

16 Portanto assim diz o Senhor Deus:

Eis que eu assentei em Sião uma pedra,

uma pedra já provada, pedra preciosa de esquina, que está bem

firme e fundada;

aquele que crer não se apresse.

17 E regrarei o juízo pela linha, e a justiça pelo prumo,

e a saraiva varrerá o refúgio da mentira, e as águas cobrirão o esconderijo.

18 E a vossa aliança com a

morte se anulará;

e o vosso acordo com o inferno

não subsistirá;

e, quando o dilúvio do açoite passar,

então sereis por ele pisados.

19 Desde que comece a passar,

vos arrebatará,

porque manhã após manhã passará,

de dia e de noite;

e será que somente o ouvir tal

notícia causará grande turbação.

20 Porque a cama será tão curta

que ninguém se poderá estender nela;

e o cobertor tão estreito

que ninguém se

poderá cobrir com ele.

21 Porque o Senhor se levantará

como no monte Perazim,

e se irará,

como no vale de Gibeão,

para fazer a sua obra,

a sua estranha obra,

e para executar o seu ato,

o seu estranho ato.

22 Agora, pois,

não mais escarneçais,

para que vossos grilhões

não se façam mais fortes;

porque já ao Senhor Deus

dos Exércitos ouvi falar

de uma destruição,

e essa já está determinada

sobre toda a terra.

23 Inclinai os ouvidos,

e ouvi a minha voz;

atendei bem

e ouvi o meu discurso.

24 Porventura lavra

todo o dia o

lavrador,

para semear? Ou abre

e desterroa todo o dia

a sua terra?

25 Não é antes assim:

quando já tem nivelado a sua superfície,

então espalha nela ervilhaca,

e semeia cominho;

ou lança nela do melhor trigo,

ou cevada escolhida, ou centeio,

cada qual no seu lugar?

26 O seu Deus o ensina,

e o instrui acerca do que há de fazer.

27 Porque a ervilhaca

não se trilha com trilho,

nem sobre o cominho

passa roda de carro;

mas com uma vara

se sacode a

ervilhaca,

e o cominho com um pau.

28 O trigo é esmiuçado,

mas não se trilha

continuamente,

nem se esmiúça com

as rodas do seu carro,

nem se quebra com

os seus cavaleiros.

29 Até isto procede do Senhor

dos Exércitos; porque

é maravilhoso em conselho e

grande em obra.

1 Jaj Efraim részegei kevély koronájának és dicsőséges ékessége hervadó virágának, mely a bortól megverettek kövér völgye fején van. 2 Ímé, egy erős és hatalmas jő az Úrtól, mint jégfergeteg, veszedelmes szélvész, mint özönlő erős vizeknek áradása: földhöz veri kezével azt! 3 Lábbal tapodtatik meg Efraim részegeinek kevély koronája, 4 És úgy jár dicsőséges ékességének hervadó virága, a mely a kövér völgynek fején van, mint a korai füge a gyümölcsszedés előtt, a melyet mihelyt valaki meglát, alig veszi kezébe, lenyeli. 5 Ama napon a seregek Ura lesz ékes koronája és dicsőséges koszorúja népe maradékának; 6 És ítéletnek lelke annak, a ki az ítélőszékben ül, és erősség azoknak, a kik visszanyomják a kapuig az ellenséget. 7 De ezek is tántorognak a bor miatt, és szédülnek a részegítő italtól: pap és próféta tántorog részegítő ital miatt, a bor elnyelte őket, szédülnek a részegítő ital miatt, tántorognak a jövendőlátásban, és inognak az ítéletmondásban; 8 Mert minden asztal telve undok okádással, úgy hogy hely sincs a nélkül. 9 Kit tanít tudományra? A tanítást kivel érteti meg? A tejtől elszakasztottakkal-é és a csecstől elválasztottakkal-é? 10 Mivel parancsra új parancs, parancsra új parancs, szabályra új szabály, szabályra új szabály; itt egy kicsi, ott egy kicsi. 11 Ezért dadogó ajakkal és idegen nyelven fog szólni e néphez, 12 Ő, a ki ezt mondá nékik: Ez a nyugalom, hogy nyugtassátok meg a megfáradottat, és ez a pihenés! És nem akarták hallani! 13 És lőn nékik az Úr beszéde parancsra új parancs, parancsra új parancs, szabályra új szabály, szabályra új szabály; itt egy kicsi, ott egy kicsi; hogy járjanak és hátra essenek és összetöressenek és tőrbe jussanak és megfogassanak! 14 Ezért halljátok az Úrnak beszédét, csúfoló férfiak, a kik uralkodtok e népen, a mely Jeruzsálemben lakik. 15 Mert így szóltok: Frigyet kötöttünk a halállal, a sírral meg szövetséget csináltunk; az ostorozó áradat ha jő, nem ér el minket; mert a hazugságot választók oltalmunkul, és csalásba rejtezénk el!

16 Ezért így szól az Úr Isten: Ímé, Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága szegletkövet, erős alappal, a ki benne hisz, az nem fut! 17 És a jogosságot mérőkötéllé tevém, és az igazságot színlelővé, és jég söpri el a hazugság oltalmát, és vizek ragadják el a rejteket. 18 És eltöröltetik a halállal való frigyetek, és a sírral való szövetségtek meg nem áll; az ostorozó áradat ha eljő, eltapod titeket, 19 S a hányszor eljő, elragad titeket; mert minden reggel eljő, nappal és éjszaka; borzalom megértetni e tanítást; 20 Mert rövid lesz az ágy, hogy benne kinyujtózhassék, és a takaró szűk lesz az elrejtőzéskor. 21 Mert mint a Perázim hegyén, felkel az Úr, és mint Gibeon völgyében, megharagszik, hogy megtegye munkáját, a mely szokatlan lesz, és hogy cselekedje dolgát a mely hallatlan lesz. 22 És most ne csúfolódjatok, hogy köteleitek szorosabbak ne legyenek; mert elvégzett pusztítást hallottam az Úrtól, a seregek Urától, az egész föld felett.

23 Vegyétek füleitekbe és halljátok szavam’, figyeljetek és hallgassátok beszédem’! 24 Hát mindig szánt-é a szántó, hogy vessen, és barázdálja és boronálja-é földét? 25 Nemde, mikor elegyengette színét, hint fekete köményt, és szór illatos köményt, s vet sorban búzát és árpát a kijelölt földbe, és tönkölyt a szélére? 26 Így szoktatá őt rendre és tanítá Istene. 27 Mert nem cséplő szánkával csépelik a fekete köményt, és nem szekér kerekével tapodják az illatos köményt; a fekete köményt bottal verik ki, és az illatost pálczával; 28 A búzát csépelik; de nem örökre csépli azt, és bár hajtja rajta szekere kerekét és lovait, de szét nem töreti. 29 Ez is a seregek Urától származott: Ő ád csodás tanácsot és nagyságos bölcseséget!