1 Então respondeu Bildade, o suíta, e disse:

2 Até quando poreis fim às palavras?

Considerai bem,

e então falaremos.

3 Por que somos tratados

como animais,

e como imundos aos vossos olhos?

4 Oh tu, que despedaças a tua alma na tua ira,

será a terra deixada por tua causa?

Remover-se-ão as rochas do seu lugar?

5 Na verdade,

a luz dos ímpios se apagará,

e a chama do seu fogo não resplandecerá.

6 A luz se escurecerá nas suas tendas,

e a sua lâmpada

sobre ele se apagará.

7 Os seus passos firmes se estreitarão,

e o seu próprio conselho o derrubará.

8 Porque por seus próprios pés é lançado na rede,

e andará nos fios enredados.

9 O laço o apanhará pelo calcanhar,

e a armadilha o prenderá.

10 Está escondida debaixo da terra uma corda,

e uma armadilha na vereda.

11 Os assombros o espantarão de todos os lados,

e o perseguirão a cada passo.

12 Será faminto o seu vigor,

e a destruição está pronta ao seu lado.

13 Serão devorados os membros do seu corpo;

sim, o primogênito da morte devorará os seus membros.

14 A sua confiança será arrancada da sua tenda,

e isto o fará caminhar

para o rei dos terrores.

15 Morará na sua mesma tenda,

o que não lhe pertence;

espalhar-se-á enxofre

sobre a sua habitação.

16 Por baixo se secarão as suas raízes

e por cima serão cortados os seus ramos.

17 A sua memória perecerá da terra,

e pelas praças não terá nome.

18 Da luz o lançarão nas trevas,

e afugentá-lo-ão do mundo.

19 Não terá filho

nem neto entre o seu povo,

e nem quem lhe suceda nas suas moradas.

20 Do seu dia se espantarão os do ocidente,

assim como se espantam os do oriente.

21 Tais são, na verdade,

as moradas do perverso,

e este é o lugar do que não conhece a Deus.

1 Felele pedig a sukhi Bildád, és monda: 2 Mikor akartok a beszédnek véget vetni? Értsétek meg a dolgot, azután szóljunk. 3 Miért állíttatunk barmoknak, és miért vagyunk tisztátalanok a ti szemeitekben? 4 Te éretted, a ki szaggatja lelkét haragjában, vajjon elhagyattatik-é a föld, és felszakasztatik-é a kőszikla helyéről? 5 Sőt inkább a gonoszok világa kialuszik, és nem fénylik az ő tüzöknek szikrája. 6 A világosság elsötétedik az ő sátorában, szövétneke kialszik felette. 7 Erős léptei aprókká lesznek, saját tanácsa rontja meg őt. 8 Mert lábaival hálóba bonyolódik, és ó-verem felett jár. 9 A sarka tőrbe akad, és kelepcze fogja meg őt. 10 Hurok rejtetett el a földbe ellene, és zsineg az ő szokott ösvényén. 11 Mindenfelől félelmek rettentik őt, és üldözik őt léptennyomon. 12 Éhség emészti fel az ő erejét, és nyomorúság leselkedik oldala mellett. 13 Megemészti testének izmait, megemészti izmait a halál zsengéje. 14 Eltünik sátorából az ő bátorsága, és a félelmek királyához folyamodik ő. 15 Az lakik sátorában, a ki nem az övé, és hajlékára kénkövet szórnak. 16 Alant elszáradnak gyökerei, és felülről levágatik az ága. 17 Emlékezete elvész a földről, még az utczákon sem marad fel a neve. 18 A világosságról a sötétségbe taszítják, a föld kerekségéről elüldözik őt. 19 Sem fia, sem unokája nem lesz az ő népében, és semmi maradéka az ő tanyáján. 20 Az ő pusztulásától megborzadnak, a kik következnek és rettegés fogja el a most élő embereket. 21 Ilyenek az álnok embernek hajlékai, és ilyen annak lakóhelye, a ki nem tiszteli Istent.