1 Então respondeu Zofar, o naamatita, e disse:

2 Visto que os meus pensamentos me fazem responder,

eu me apresso.

3 Eu ouvi a repreensão,

que me envergonha,

mas o espírito do meu entendimento responderá por mim.

4 Porventura não sabes tu que

desde a antiguidade,

desde que o homem foi posto

sobre a terra,

5 O júbilo dos ímpios é breve,

e a alegria dos hipócritas momentânea?

6 Ainda que a sua altivez suba

até ao céu,

e a sua cabeça chegue até às nuvens.

7 Contudo, como o seu próprio esterco,

perecerá para sempre;

e os que o viam dirão:

Onde está?

8 Como um sonho voará,

e não será achado,

e será afugentado

como uma visão da noite.

9 O olho, que já o viu,

jamais o verá,

nem o seu lugar o verá mais.

10 Os seus filhos procurarão agradar aos pobres,

e as suas mãos restituirão os seus bens.

11 Os seus ossos estão cheios do vigor da sua mocidade,

mas este se deitará

com ele no pó.

12 Ainda que o mal lhe seja doce na boca,

e ele o esconda debaixo da sua língua,

13 E o guarde,

e não o deixe,

antes o retenha no seu paladar,

14 Contudo a sua comida se mudará nas suas entranhas;

fel de áspides será interiormente.

15 Engoliu riquezas,

porém vomitá-las-á;

do seu ventre Deus as lançará.

16 Veneno de áspides sorverá;

língua de víbora o matará.

17 Não verá as correntes,

os rios e os ribeiros de mel

e manteiga.

18 Restituirá o seu trabalho,

e não o engolirá;

conforme ao poder de sua mudança,

e não saltará de gozo.

19 Porquanto oprimiu

e desamparou os pobres,

e roubou a casa que não edificou.

20 Porquanto não sentiu sossego no seu ventre;

nada salvará das coisas por ele desejadas.

21 Nada lhe sobejará do que coma;

por isso as suas riquezas não durarão.

22 Sendo plena a sua abastança,

estará angustiado;

toda a força da miséria virá

sobre ele.

23 Mesmo estando ele a encher a sua barriga,

Deus mandará

sobre ele o ardor da sua ira,

e a fará chover sobre ele

quando for comer.

24 Ainda que fuja das armas de ferro,

o arco de bronze o atravessará.

25 Desembainhará a espada

que sairá do seu corpo,

e resplandecendo virá do seu fel;

e haverá sobre ele assombros.

26 Toda a escuridão se ocultará nos seus esconderijos;

um fogo não assoprado o consumirá,

irá mal com o que ficar na sua tenda.

27 Os céus manifestarão a sua iniquidade;

e a terra se levantará

contra ele.

28 As riquezas de sua casa serão transportadas;

no dia da sua ira todas se derramarão.

29 Esta, da parte de Deus,

é a porção do homem ímpio;

esta é a herança que Deus lhe decretou.

1 Felele pedig a Naamából való Czófár, és monda: 2 Mindamellett az én gondolataim feleletre kényszerítenek engem, és e miatt nagy az izgatottság bennem. 3 Hallom gyalázatos dorgáltatásomat, de az én értelmes lelkem megfelel majd értem. 4 Tudod-é azt, hogy eleitől fogva, mióta az embert e földre helyheztette, 5 Az istentelenek vígassága rövid ideig tartó, és a képmutató öröme egy szempillantásig való? 6 Ha szinte az égig érne is az ő magassága, és a felleget érné is a fejével: 7 Mint az emésztete, úgy vész el örökre, és a kik látták, azt mondják: Hol van ő? 8 Mint az álom, úgy elrepül és nem találják őt; eltünik, mint az éjjeli látomás. 9 A szem, a mely rá ragyogott, nem látja többé, és az ő helye sem törődik már vele. 10 Fiai a szegények kedvében járnak, és kezei visszaadják az ő rablott vagyonát. 11 Csontjai, ha megtelnek is ifjú erővel, de vele együtt roskad az a porba. 12 Ha édes az ő szájában a gonoszság, és elrejti azt az ő nyelve alá; 13 És kedvez annak és ki nem veti azt, hanem ott tartogatja ínyei között: 14 Az ő étke elváltozik az ő gyomrában, vipera mérgévé lesz a belében. 15 Gazdagságot nyelt el, de kihányja azt, az ő hasából kiűzi azt az Isten. 16 A viperának mérgét szopta és a siklónak fulánkja öli meg őt, 17 Hogy ne lássa a folyóvizeket, a tejjel és mézzel folyó patakokat. 18 A mit másoktól szerzett, vissza kell adnia, nem nyelheti el, ép így az ő cserébe kapott vagyonát is, hogy ne örvendezhessen annak. 19 Mert megrontotta és ott hagyta a szegényeket, házat rabolt, de nem építi meg azt. 20 Mivel gyomra nem tudott betelni, nem is mentheti meg semmi drágaságát. 21 Az ő falánksága elől semmi sem maradt meg, azért nem lesz tartós az ő jóléte. 22 Mikor teljes az ő bősége, akkor is szükséget lát, és mindenféle nyomorúság támad reá. 23 Mikor meg akarja tölteni a hasát, reá bocsátja haragjának tüzét, és azt önti rá étele gyanánt. 24 Mikor vasból csinált fegyver elől fut, aczélból csinált íj veri át. 25 Kihúzza és az kijön a testéből és kivillan az epéjéből; rettegés támad felette. 26 Mindenféle titkos sötétség van az ő vagyonán; fúvás nélkül való tűz emészti meg őt; elpusztíttatik az is, a mi sátrában megmaradt. 27 Megjelentik álnokságát az egek, és a föld ellene támad. 28 Házának jövedelme eltünik, szétfoly az az ő haragjának napján. 29 Ez a gonosz ember fizetése Istentől, és az ő beszédének jutalma a Mindenhatótól.