1 Então respondeu Elifaz, o temanita, dizendo:

2 Porventura será o homem de algum proveito a Deus?

Antes a si mesmo o prudente será proveitoso.

3 Ou tem o Todo-Poderoso prazer em

que tu sejas justo,

ou algum lucro em

que tu faças perfeitos os teus caminhos?

4 Ou te repreende,

pelo temor que tem de ti,

ou entra contigo em juízo?

5 Porventura não é grande a tua malícia,

e sem termo as tuas iniquidades?

6 Porque sem causa penhoraste a teus irmãos,

e aos nus despojaste as vestes.

7 Não deste ao cansado água a beber,

e ao faminto retiveste o pão.

8 Mas para o poderoso era a terra,

e o homem tido em respeito habitava nela.

9 As viúvas despediste vazias,

e os braços dos órfãos foram quebrados.

10 Por isso é

que estás cercado de laços,

e te perturba um pavor repentino,

11 Ou trevas em

que nada vês,

e a abundância de águas

que te cobre.

12 Porventura Deus não está na altura dos céus?

Olha para a altura das estrelas;

quão elevadas estão.

13 Se dizes:

Que sabe Deus?

Porventura julgará ele através da escuridão?

14 As nuvens são esconderijo

para ele,

para que não veja;

e passeia pelo circuito dos céus.

15 Porventura queres guardar a vereda antiga,

que pisaram os homens iníquos?

16 Eles foram arrebatados

antes do seu tempo;

sobre o seu fundamento um dilúvio se derramou.

17 Diziam a Deus:

Retira-te de nós. E:

Que foi que o Todo-Poderoso nos fez?

18 Contudo ele encheu de bens as suas casas;

mas o conselho dos ímpios esteja longe de mim.

19 Os justos o veem,

e se alegram,

e o inocente escarnece deles.

20 Porquanto o nosso adversário não foi destruído,

mas o fogo consumiu o que restou deles.

21 Apega-te, pois, a ele,

e tem paz,

e assim te sobrevirá o bem.

22 Aceita, peço-te,

a lei da sua boca,

e põe as suas palavras no teu coração.

23 Se te voltares ao Todo-Poderoso,

serás edificado;

se afastares a iniquidade da tua tenda,

24 E deitares o teu tesouro no pó,

e o ouro de Ofir nas pedras dos ribeiros,

25 Então o Todo-Poderoso será o teu tesouro,

e a tua prata acumulada.

26 Porque então te deleitarás no Todo-Poderoso,

e levantarás o teu rosto

para Deus.

27 Orarás a ele,

e ele te ouvirá,

e pagarás os teus votos.

28 Determinarás tu algum negócio,

e ser-te-á firme,

e a luz brilhará em teus caminhos.

29 Quando te abaterem, então tu dirás:

Haja exaltação!

E Deus salvará ao humilde.

30 E livrará até ao que não é inocente;

porque será libertado pela pureza de tuas mãos.

1 Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda: 2 Az Istennek használ-é az ember? Sőt önmagának használ az okos! 3 Gyönyörűségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz? 4 A te isteni félelmedért fedd-é téged, és azért perel-é veled? 5 Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod? 6 Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted. 7 Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezőtől megtagadtad a kenyeret. 8 A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyű volt, az lakik vala rajta. 9 Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek. 10 Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés; 11 Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít! 12 Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak! 13 És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van? 14 Sűrű felhők leplezik el őt és nem lát, és az ég körületén jár. 15 Az ősvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak; 16 A kik időnap előtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?! 17 A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tőlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható? 18 Ő pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tőlem. 19 Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja őket: 20 Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az ő maradékjokat tűz emészti meg! 21 Bízd csak azért magadat ő reá és légy békességben: ezekből jó származik reád. 22 Végy csak oktatást az ő szájából, és vésd szívedbe az ő beszédeit! 23 Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, és az álnokságot távol űzöd a te sátorodtól. 24 Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat: 25 És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd. 26 Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled. 27 Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat. 28 Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik. 29 Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost megtartja. 30 Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.