1 Depois disto o Senhor respondeu a Jó de um redemoinho, dizendo:

2 Quem é este

que escurece o conselho com palavras

sem conhecimento?

3 Agora cinge os teus lombos,

como homem;

e perguntar-te-ei, e tu me ensinarás.

4 Onde estavas tu,

quando eu fundava a terra?

Faze-mo saber,

se tens inteligência.

5 Quem lhe pôs as medidas,

se é que o sabes?

Ou quem estendeu

sobre ela o cordel?

6 Sobre que estão fundadas as suas bases,

ou quem assentou a sua pedra de esquina,

7 Quando as estrelas da alva juntas alegremente cantavam,

e todos os filhos de Deus jubilavam?

8 Ou quem encerrou o mar

com portas,

quando este rompeu e saiu da madre;

9 Quando eu pus as nuvens por sua vestidura,

e a escuridão por faixa?

10 Quando eu lhe tracei limites,

e lhe pus portas e ferrolhos,

11 E disse:

Até aqui virás,

e não mais adiante,

e aqui se parará o orgulho das tuas ondas?

12 Ou desde os teus dias deste ordem à madrugada,

ou mostraste à alva o seu lugar;

13 Para que pegasse nas extremidades da terra,

e os ímpios fossem sacudidos dela;

14 E se transformasse

como o barro sob o selo,

e se pusessem

como vestidos;

15 E dos ímpios se desvie a sua luz,

e o braço altivo se quebrante;

16 Ou entraste tu

até às origens do mar,

ou passeaste no mais profundo do abismo?

17 Ou descobriram-se-te as portas da morte,

ou viste as portas da sombra da morte?

18 Ou com o teu entendimento chegaste às larguras da terra?

Faze-mo saber,

se sabes tudo isto.

19 Onde está o caminho onde mora a luz?

E, quanto às trevas,

onde está o seu lugar;

20 Para que as tragas aos seus limites,

e para que saibas as veredas da sua casa?

21 Decerto tu o sabes,

porque já então eras nascido,

e por ser grande o número dos teus dias!

22 Ou entraste tu

até aos tesouros da neve,

e viste os tesouros da saraiva,

23 Que eu retenho

até ao tempo da angústia,

até ao dia da peleja e da guerra?

24 Onde está o caminho em que se reparte a luz,

e se espalha o vento oriental

sobre a terra?

25 Quem abriu

para a inundação um leito,

e um caminho

para os relâmpagos dos trovões,

26 Para chover sobre a terra,

onde não há ninguém,

e no deserto,

em que não há homem;

27 Para fartar a terra deserta

e assolada,

e para fazer crescer os renovos da erva?

28 A chuva porventura tem pai?

Ou quem gerou as gotas do orvalho?

29 De que ventre procedeu o gelo?

E quem gerou a geada do céu?

30 Como debaixo de pedra as águas se endurecem,

e a superfície do abismo se congela.

31 Ou poderás tu ajuntar as delícias do Sete-Estrelo ou soltar os cordéis do Órion?

32 Ou produzir as constelações a seu tempo,

e guiar a Ursa

com seus filhos?

33 Sabes tu as ordenanças dos céus,

ou podes estabelecer o domínio deles

sobre a terra?

34 Ou podes levantar a tua voz

até às nuvens,

para que a abundância das águas te cubra?

35 Ou mandarás aos raios

para que saiam,

e te digam:

Eis-nos aqui?

36 Quem pôs a sabedoria no íntimo,

ou quem deu à mente o entendimento?

37 Quem numerará as nuvens

com sabedoria?

Ou os odres dos céus,

quem os esvaziará,

38 Quando se funde o pó numa massa,

e se apegam os torrões uns aos outros?

39 Porventura caçarás tu presa

para a leoa,

ou saciarás a fome dos filhos dos leões,

40 Quando se agacham nos covis,

e estão à espreita nas covas?

41 Quem prepara aos corvos o seu alimento,

quando os seus filhotes gritam a Deus e andam vagueando,

por não terem o que comer?

1 Majd felele az Úr Jóbnak a forgószélből és monda: 2 Ki az, a ki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel? 3 Nosza övezd fel, mint férfiú derekadat, én majd kérdezlek, te meg taníts engem! 4 Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat! 5 Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérő zsinórt? 6 Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét; 7 Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának? 8 És kicsoda zárta el ajtókkal a tengert, a mikor előtünt, az anyaméhből kijött; 9 Mikor ruházatává a felhőt tevém, takarójául pedig a sürű homályt? 10 Mikor reávontam törvényemet, zárat és ajtókat veték eléje: 11 És azt mondám: Eddig jőjj és ne tovább; ez itt ellene áll kevély habjaidnak! 12 Parancsoltál-é a reggelnek, a mióta megvagy? Kimutattad-é a hajnalnak a helyét? 13 Hogy belefogózzék a földnek széleibe, és lerázassanak a gonoszok róla. 14 Hogy átváltozzék mint a megpecsételt agyag, és előálljon, mint egy ruhában. 15 Hogy a gonoszoktól elvétessék világosságuk, és a fölemelt kar összetöressék? 16 Eljutottál-é a tenger forrásáig, bejártad-é a mélységnek fenekét? 17 Megnyíltak-é néked a halálnak kapui; a halál árnyékának kapuit láttad-é? 18 Áttekintetted-é a föld szélességét, mondd meg, ha mindezt jól tudod? 19 Melyik út visz oda, hol a világosság lakik, és a sötétségnek hol van a helye? 20 Hogy visszavinnéd azt az ő határába, és hogy megismernéd lakása útjait. 21 Tudod te ezt, hiszen már akkor megszülettél; napjaidnak száma nagy! 22 Eljutottál-é a hónak tárházához; vagy a jégesőnek tárházát láttad-é? 23 A mit fentartottam a szükség idejére, a harcz és háború napjára? 24 Melyik út visz oda, a hol szétoszlik a világosság, és szétterjed a keleti szél a földön? 25 Ki hasított nyílást a záporesőnek, és a mennydörgő villámnak útat? 26 Hogy aláessék az ember nélkül való földre, a pusztaságra, holott senki sincsen; 27 Hogy megitasson pusztát, sivatagot, és hogy sarjaszszon zsenge pázsitot? 28 Van-é atyja az esőnek, és ki szülte a harmat cseppjeit? 29 Kinek méhéből jött elő a jég, és az ég daráját kicsoda szülte? 30 Miként rejtőznek el a vizek mintegy kő alá, és mint zárul be a mély vizek színe? 31 Összekötheted-é a fiastyúk szálait; a kaszáscsillag köteleit megoldhatod-é? 32 A hajnalcsillagot előhozhatod-é az ő idejében, avagy a gönczölszekeret forgathatod-é fiával együtt? 33 Ismered-é az ég törvényeit, vagy te határozod-é meg uralmát a földön? 34 Felemelheted-é szavadat a felhőig, hogy a vizeknek bősége beborítson téged? 35 Kibocsáthatod-é a villámokat, hogy elmenjenek, vagy mondják-é néked: Itt vagyunk? 36 Ki helyezett bölcseséget a setét felhőkbe, vagy a tüneményeknek ki adott értelmet? 37 Ki számlálta meg a bárányfelhőket bölcseséggel, és ki üríti ki az égnek tömlőit; 38 Mikor a por híg sárrá változik, és a göröngyök összetapadnak?