1 Poderás tirar

com anzol o leviatã,

ou ligarás a sua língua

com uma corda?

2 Podes pôr um anzol no seu nariz,

ou com um gancho furar a sua queixada?

3 Porventura multiplicará as súplicas

para contigo,

ou brandamente falará?

4 Fará ele aliança contigo,

ou o tomarás tu por servo

para sempre?

5 Brincarás com ele,

como se fora um passarinho,

ou o prenderás

para tuas meninas?

6 Os teus companheiros farão dele um banquete,

ou o repartirão

entre os negociantes?

7 Encherás a sua pele de ganchos,

ou a sua cabeça

com arpões de pescadores?

8 Põe a tua mão sobre ele,

lembra-te da peleja,

e nunca mais tal intentarás.

9 Eis que é vã a esperança de apanhá-lo;

pois não será o homem derrubado só ao vê-lo?

10 Ninguém há tão atrevido,

que a despertá-lo se atreva; quem,

pois, é aquele

que ousa erguer-se diante de mim?

11 Quem primeiro me deu,

para que eu haja de retribuir-lhe? Pois o que está debaixo de todos os céus é meu.

12 Não me calarei a respeito dos seus membros,

nem da sua grande força,

nem a graça da sua compostura.

13 Quem descobrirá a face da sua roupa?

Quem entrará na sua couraça dobrada?

14 Quem abrirá as portas do seu rosto?

Pois ao redor dos seus dentes está o terror.

15 As suas fortes escamas são o seu orgulho,

cada uma fechada como

com selo apertado.

16 Uma à outra se chega tão perto,

que nem o ar passa por entre elas.

17 Umas às outras se ligam;

tanto aderem entre si,

que não se podem separar.

18 Cada um dos seus espirros faz resplandecer a luz,

e os seus olhos são

como as pálpebras da alva.

19 Da sua boca saem tochas;

faíscas de fogo saltam dela.

20 Das suas narinas procede fumaça,

como de uma panela fervente,

ou de uma grande caldeira.

21 O seu hálito faz incender os carvões;

e da sua boca sai chama.

22 No seu pescoço reside a força;

diante dele até a tristeza salta de prazer.

23 Os músculos da sua carne estão pegados entre si; cada um está firme nele,

e nenhum se move.

24 O seu coração é firme

como uma pedra

e firme como a mó de baixo.

25 Levantando-se ele,

tremem os valentes;

em razão dos seus abalos se purificam.

26 Se alguém lhe tocar com a espada,

essa não poderá penetrar,

nem lança,

dardo ou flecha.

27 Ele considera o ferro como palha,

e o cobre como pau podre.

28 A seta o não fará fugir;

as pedras das fundas se lhe tornam em restolho.

29 As pedras atiradas são

para ele como arestas,

e ri-se do brandir da lança;

30 Debaixo de si tem conchas pontiagudas;

estende-se sobre coisas pontiagudas como na lama.

31 As profundezas faz ferver,

como uma panela;

torna o mar

como uma vasilha de unguento.

32 Após si deixa uma vereda luminosa;

parece o abismo tornado em brancura de cabelos.

33 Na terra não há coisa

que se lhe possa comparar,

pois foi feito para estar sem pavor.

34 Ele vê tudo que é alto;

é rei sobre todos os filhos da soberba.

1 Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel? 2 Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é? 3 Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel? 4 Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul? 5 Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é? 6 Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt? 7 Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét? 8 Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed. 9 Ímé, az ő reménykedése csalárd; puszta látása is halálra ijeszt! 10 Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe? 11 Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém! 12 Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét. 13 Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be? 14 Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület lakik!15 Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva mintegy szorító pecséttel. 16 Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy. 17 Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok. 18 Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái. 19 A szájából szövétnekek jőnek ki, és tüzes szikrák omlanak ki. 20 Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből. 21 Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő. 22 Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik. 23 Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog. 24 Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő. 25 Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak. 26 Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, legyen bár dárda, kopja vagy kelevéz. 27 Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát. 28 A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta. 29 Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását. 30 Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett. 31 Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény. 32 Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné valaki, a tenger megőszült. 33 Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen. 34 Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett.