1 Respondeu mais Eliú, dizendo:

2 Tens por direito dizeres:

Maior é a minha justiça do que a de Deus?

3 Porque disseste:

De que te serviria?

Que proveito tiraria mais do que do meu pecado?

4 Eu te darei resposta,

a ti e aos teus amigos contigo.

5 Atenta para os céus, e vê;

e contempla as mais altas nuvens,

que são mais altas do que tu.

6 Se pecares,

que efetuarás

contra ele?

Se as tuas transgressões se multiplicarem,

que lhe farás?

7 Se fores justo,

que lhe darás,

ou que receberá ele da tua mão?

8 A tua impiedade faria mal a outro tal como tu;

e a tua justiça aproveitaria ao filho do homem.

9 Por causa das muitas opressões os homens clamam por causa do braço dos grandes.

10 Porém ninguém diz:

Onde está Deus

que me criou,

que dá salmos durante a noite;

11 Que nos ensina mais do que aos animais da terra

e nos faz mais sábios do que as aves dos céus?

12 Clamam, porém ele não responde,

por causa da arrogância dos maus.

13 Certo é que Deus não ouvirá a vaidade,

nem atentará

para ela o Todo-Poderoso.

14 E quanto ao que disseste,

que o não verás,

juízo há perante ele;

por isso espera nele.

15 Mas agora,

porque a sua ira ainda não se exerce,

nem grandemente considera a arrogância,

16 Logo Jó em vão abre a sua boca,

e sem conhecimento multiplica palavras.

1 Tovább is felele Elihu, és monda: 2 Azt gondolod-é igaznak, ha így szólsz: Az én igazságom nagyobb, mint Istené? 3 Hogyha ezt mondod: Mi hasznod belőle? Mivel várhatok többet, mintha vétkezném? 4 Én megadom rá néked a feleletet, és barátaidnak te veled együtt. 5 Tekints az égre és lásd meg; és nézd meg a fellegeket, milyen magasan vannak feletted! 6 Hogyha vétkezel, mit tehetsz ellene; ha megsokasítod bűneidet, mit ártasz néki? 7 Ha igaz vagy, mit adsz néki, avagy mit kap a te kezedből? 8 Az olyan embernek árt a te gonoszságod, mint te vagy, és igazságod az ilyen ember fiának használ. 9 A sok erőszak miatt kiáltoznak; jajgatnak a hatalmasok karja miatt; 10 De egy sem mondja: Hol van Isten, az én teremtőm, a ki hálaénekre indít éjszaka; 11 A ki többre tanít minket a mezei vadaknál, és bölcsebbekké tesz az ég madarainál? 12 Akkor azután kiálthatnak, de ő nem felel a gonoszok kevélysége miatt; 13 Mert a hiábavalóságot Isten meg nem hallgatja, a Mindenható arra nem tekint. 14 Hátha még azt mondod: Te nem látod őt; az ügy előtte van és te reá vársz! 15 Most pedig, mivel nem büntet haragja, és nem figyelmez a nagy álnokságra: 16 Azért tátja fel Jób hívságra a száját, és szaporítja a szót értelem nélkül.