1 Fiz aliança com os meus olhos;

como, pois,

os fixaria numa virgem?

2 Que porção teria eu do Deus lá de cima,

ou que herança do Todo-Poderoso

desde as alturas?

3 Porventura não é a perdição

para o perverso,

o desastre

para os que praticam iniquidade?

4 Ou não vê ele os meus caminhos,

e não conta todos os meus passos?

5 Se andei com falsidade,

e se o meu pé se apressou

para o engano

6 (Pese-me em balanças fiéis,

e saberá Deus a minha sinceridade),

7 Se os meus passos se desviaram do caminho,

e se o meu coração segue os meus olhos,

e se às minhas mãos se apegou qualquer coisa,

8 Então semeie eu

e outro coma,

e seja a minha descendência arrancada

até à raiz.

9 Se o meu coração se deixou seduzir por uma mulher,

ou se eu armei traições à porta do meu próximo,

10 Então moa minha mulher

para outro,

e outros se encurvem

sobre ela,

11 Porque é uma infâmia,

e é delito pertencente aos juízes.

12 Porque é fogo

que consome

até à perdição,

e desarraigaria toda a minha renda.

13 Se desprezei o direito do meu servo ou da minha serva,

quando eles contendiam comigo;

14 Então que faria eu

quando Deus se levantasse?

E, inquirindo a causa,

que lhe responderia?

15 Aquele que me formou no ventre não o fez também a ele?

Ou não nos formou do mesmo modo na madre?

16 Se retive o que os pobres desejavam,

ou fiz desfalecer os olhos da viúva,

17 Ou se, sozinho comi o meu bocado,

e o órfão não comeu dele

18 (Porque desde a minha mocidade cresceu comigo

como com seu pai,

e fui o guia da viúva

desde o ventre de minha mãe),

19 Se alguém vi perecer por falta de roupa,

e ao necessitado por não ter coberta,

20 Se os seus lombos não me abençoaram,

se ele não se aquentava

com as peles dos meus cordeiros,

21 Se eu levantei a minha mão

contra o órfão,

porquanto na porta via a minha ajuda,

22 Então caia do ombro a minha espádua,

e separe-se o meu braço do osso.

23 Porque o castigo de Deus era

para mim um assombro,

e eu não podia suportar a sua grandeza.

24 Se no ouro pus a minha esperança,

ou disse ao ouro fino:

Tu és a minha confiança;

25 Se me alegrei de que era muita a minha riqueza,

e de que a minha mão tinha alcançado muito;

26 Se olhei para o sol,

quando resplandecia,

ou para a lua,

caminhando gloriosa,

27 E o meu coração se deixou enganar em oculto,

e a minha boca beijou a minha mão,

28 Também isto seria delito à punição de juízes;

pois assim negaria a Deus que está lá em cima.

29 Se me alegrei da desgraça do que me tem ódio,

e se exultei

quando o mal o atingiu

30 (Também não deixei pecar a minha boca,

desejando a sua morte

com maldição);

31 Se a gente da minha tenda não disse:

Ah! Quem nos dará da sua carne?

Nunca nos fartaríamos dela.

32 O estrangeiro não passava a noite na rua;

as minhas portas abria ao viandante.

33 Se, como Adão,

encobri as minhas transgressões,

ocultando o meu delito no meu seio;

34 Porque eu temia a grande multidão,

e o desprezo das famílias me apavorava,

e eu me calei,

e não saí da porta;

35 Ah! Quem me dera um

que me ouvisse!

Eis que o meu desejo é que o Todo-Poderoso me responda,

e que o meu adversário escreva um livro.

36 Por certo

que o levaria

sobre o meu ombro,

sobre mim o ataria por coroa.

37 O número dos meus passos lhe mostraria;

como príncipe me chegaria a ele.

38 Se a minha terra clamar

contra mim,

e se os seus sulcos juntamente chorarem,

39 Se comi os seus frutos

sem dinheiro,

e sufoquei a alma dos seus donos,

40 Por trigo me produza cardos,

e por cevada joio. Acabaram-se as palavras de Jó.

1 Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem. 2 És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból? 3 Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é veszedelem? 4 Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet? 5 Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett: 6 Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat! 7 Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt: 8 Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől! 9 Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján: 10 Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája. 11 Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bűn. 12 Mert tűz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná. 13 Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem: 14 Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki? 15 Nem az teremtette-é őt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében? 16 Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem; 17 És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett; 18 Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve vezettem őt! 19 Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt; 20 Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett; 21 Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet; 22 A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom! 23 Hiszen úgy rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék! 24 Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam! 25 Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem; 26 Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt, 27 És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet: 28 Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent! 29 Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte; 30 (De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az ő lelkére!) 31 Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az ő húsával jól nem lakott? 32 (A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.) 33 Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bűnömet: 34 Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék és az ajtón sem lépnék ki! 35 Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm. 36 Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném! 37 Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá! 38 Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak; 39 Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam: 40 Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei.