1 Na verdade,

há veios de

onde se extrai a prata,

e lugar onde se refina o ouro.

2 O ferro tira-se da terra,

e da pedra se funde o cobre.

3 Ele põe fim às trevas,

e toda a extremidade ele esquadrinha,

a pedra da escuridão

e a da sombra da morte.

4 Abre um poço de mina longe dos homens,

em lugares esquecidos do pé;

ficando pendentes longe dos homens,

oscilam de um lado

para outro.

5 Da terra procede o pão,

mas por baixo é revolvida

como por fogo.

6 As suas pedras são o lugar da safira,

e tem pó de ouro.

7 Essa vereda a ave de rapina a ignora,

e não a viram os olhos da gralha.

8 Nunca a pisaram filhos de animais altivos,

nem o feroz leão passou por ela.

9 Ele estende a sua mão

contra o rochedo,

e revolve os montes

desde as suas raízes.

10 Dos rochedos faz sair rios,

e o seu olho vê tudo o que há de precioso.

11 Os rios tapa,

e nem uma gota sai deles,

e tira à luz o que estava escondido.

12 Porém onde se achará a sabedoria,

e onde está o lugar da inteligência?

13 O homem não conhece o seu valor,

e nem ela se acha na terra dos viventes.

14 O abismo diz:

Não está em mim; e o mar diz:

Ela não está comigo.

15 Não se dará por ela ouro fino,

nem se pesará prata em troca dela.

16 Nem se pode comprar por ouro fino de Ofir,

nem pelo precioso ônix,

nem pela safira.

17 Com ela não se pode comparar o ouro

nem o cristal;

nem se trocará por joia de ouro fino.

18 Não se fará menção de coral

nem de pérolas;

porque o valor da sabedoria é melhor

que o dos rubis.

19 Não se lhe igualará o topázio da Etiópia,

nem se pode avaliar por ouro puro.

20 Donde, pois,

vem a sabedoria,

e onde está o lugar da inteligência?

21 Pois está encoberta aos olhos de todo o vivente,

e oculta às aves do céu.

22 A perdição

e a morte dizem:

Ouvimos com os nossos ouvidos a sua fama.

23 Deus entende o seu caminho,

e ele sabe o seu lugar.

24 Porque ele vê as extremidades da terra;

e vê tudo o que há debaixo dos céus.

25 Quando deu peso ao vento,

e tomou a medida das águas;

26 Quando prescreveu leis

para a chuva

e caminho

para o relâmpago dos trovões;

27 Então a viu

e relatou;

estabeleceu-a,

e também a esquadrinhou.

28 E disse ao homem:

Eis que o temor do Senhor é a sabedoria,

e apartar-se do mal é a inteligência.

1 Bizony az ezüstnek bányája van, és helye az aranynak, a hol tisztítják. 2 A vasat a földből hozzák elő, a követ pedig érczczé olvasztják. 3 Határt vet az ember a setétségnek, és átkutatja egészen és végig a homálynak és a halál árnyékának kövét. 4 Aknát tör távol a lakóktól: mintha lábukról is megfelejtkeznének, alámerülnek és lebegnek emberektől messze. 5 Van föld, a melyből kenyér terem, alant pedig fel van forgatva, mintegy tűz által; 6 Köveiben zafir található, göröngyeiben arany van. 7 Van ösvény, a melyet nem ismer a sas, sem a sólyom szeme nem látja azt. 8 Nem tudják azt büszke vadak, az oroszlán sem lépked azon. 9 Ráveti kezét az ember a kovakőre, a hegyeket tövükből kiforgatja. 10 A sziklákban tárnákat hasít, és minden drága dolgot meglát a szeme. 11 Elköti a folyók szivárgását, az elrejtett dolgot pedig világosságra hozza. 12 De a bölcseség hol található, és az értelemnek hol van a helye? 13 Halandó a hozzá vivő utat nem ismeri, az élők földén az nem található. 14 A mélység azt mondja: Nincsen az bennem; a tenger azt mondja: én nálam sincsen. 15 Színaranyért meg nem szerezhető, ára ezüsttel meg nem fizethető. 16 Nem mérhető össze Ofir aranyával, nem drága onikszszal, sem zafirral. 17 Nem ér fel vele az arany és gyémánt, aranyedényekért be nem cserélhető. 18 Korall és kristály említni sem való; a bölcseség ára drágább a gyöngyöknél. 19 Nem ér fel vele Kúsnak topáza, színaranynyal sem mérhető össze. 20 A bölcseség honnan jő tehát, és hol van helye az értelemnek? 21 Rejtve van az minden élő szemei előtt, az ég madarai elől is fedve van. 22 A pokol és halál azt mondják: Csak hírét hallottuk füleinkkel! 23 Isten tudja annak útját, ő ismeri annak helyét. 24 Mert ő ellát a föld határira, ő lát mindent az ég alatt. 25 Mikor a szélnek súlyt szerzett, és a vizeket mértékre vette; 26 Mikor az esőnek határt szabott, és mennydörgő villámoknak útat: 27 Akkor látta és kijelentette azt, megalapította és meg is vizsgálta azt. 28 Az embernek pedig mondá: Ímé az Úrnak félelme: az a bölcseség, és az értelem: a gonosztól való eltávozás.