1 Respondeu, porém, Jó, dizendo:

2 Ouvi atentamente as minhas razões;

e isto vos sirva de consolação.

3 Sofrei-me,

e eu falarei;

e havendo eu falado, zombai.

4 Porventura eu me queixo de algum homem?

Porém, ainda que assim fosse, por

que não se angustiaria o meu espírito?

5 Olhai para mim,

e pasmai;

e ponde a mão sobre a boca.

6 Porque, quando me lembro disto me perturbo,

e a minha carne é sobressaltada de horror.

7 Por que razão vivem os ímpios,

envelhecem,

e ainda se robustecem em poder?

8 A sua descendência se estabelece

com eles perante a sua face;

e os seus renovos perante os seus olhos.

9 As suas casas têm paz,

sem temor;

e a vara de Deus não está sobre eles.

10 O seu touro gera,

e não falha;

pare a sua vaca,

e não aborta.

11 Fazem sair as suas crianças,

como a um rebanho,

e seus filhos andam saltando.

12 Levantam a voz, ao som do tamboril e da harpa,

e alegram-se ao som do órgão.

13 Na prosperidade gastam os seus dias,

e num momento descem à sepultura.

14 E, todavia, dizem a Deus:

Retira-te de nós;

porque não desejamos ter conhecimento dos teus caminhos.

15 Quem é o Todo-Poderoso,

para que nós o sirvamos?

E que nos aproveitará

que lhe façamos orações?

16 Vede, porém,

que a prosperidade não está nas mãos deles;

esteja longe de mim o conselho dos ímpios!

17 Quantas vezes sucede

que se apaga a lâmpada dos ímpios,

e lhes sobrevém a sua destruição?

E Deus na sua ira lhes reparte dores!

18 Porque são

como a palha diante do vento,

e como a pragana,

que arrebata o redemoinho.

19 Deus guarda a sua violência

para seus filhos,

e dá-lhe o pago,

para que o conheça.

20 Seus olhos verão a sua ruína,

e ele beberá do furor do Todo-Poderoso.

21 Por que,

que prazer teria na sua casa,

depois de morto, cortando-se-lhe o número dos seus meses?

22 Porventura a Deus se ensinaria conhecimento,

a ele que julga os excelsos?

23 Um morre na força da sua plenitude,

estando inteiramente sossegado e tranquilo.

24 Com seus baldes cheios de leite,

e a medula dos seus ossos umedecida.

25 E outro,

ao contrário,

morre na amargura do seu coração,

não havendo provado do bem.

26 Juntamente jazem no pó,

e os vermes os cobrem.

27 Eis que conheço bem os vossos pensamentos;

e os maus intentos com que injustamente me fazeis violência.

28 Porque direis:

Onde está a casa do príncipe,

e onde a tenda em

que moravam os ímpios?

29 Porventura não perguntastes aos

que passam pelo caminho,

e não conheceis os seus sinais,

30 Que o mau é preservado

para o dia da destruição;

e arrebatado no dia do furor?

31 Quem acusará diante dele o seu caminho,

e quem lhe dará o pago do que faz?

32 Finalmente é levado à sepultura,

e vigiam-lhe o túmulo.

33 Os torrões do vale lhe são doces,

e o seguirão todos os homens;

e adiante dele foram inumeráveis.

34 Como, pois,

me consolais

com vaidade?

Pois nas vossas respostas ainda resta a transgressão.

1 Felele pedig Jób, és monda: 2 Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok helyett. 3 Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet. 4 Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem? 5 Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra. 6 Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet. 7 Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak? 8 Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt. 9 Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok. 10 Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél. 11 Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik. 12 Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének. 13 Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba; 14 Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk! 15 Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte? 16 Mindazáltal az ő javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem! 17 Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájok az ő veszedelmök! Hányszor osztogatja részöket haragjában. 18 Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el. 19 Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd. 20 Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik. 21 Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?! 22 Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz ő ítéli meg a magasságban levőket is! 23 Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan; 24 Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad. 25 Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval. 26 Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket. 27 Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem; 28 Mert ezt mondjátok: Hol van ama főembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora? 29 Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik sokat utaznak és jeleiket nem ismeritek-é? 30 Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul. 31 Kicsoda veti szemére az ő útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért? 32 Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él. 33 Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok mentek el előtte. 34 Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.