1 Respondeu mais o Senhor a Jó, dizendo:

2 Porventura o contender

contra o Todo-Poderoso é sabedoria?

Quem repreende assim a Deus,

responda por isso.

3 Então Jó respondeu ao Senhor, dizendo:

4 Eis que sou vil;

que te responderia eu?

A minha mão ponho à boca.

5 Uma vez tenho falado,

e não replicarei; ou ainda duas vezes,

porém não prosseguirei.

6 Então o Senhor respondeu a Jó de um redemoinho, dizendo:

7 Cinge agora os teus lombos como homem;

eu te perguntarei,

e tu me explicarás.

8 Porventura também tornarás tu vão o meu juízo,

ou tu me condenarás,

para te justificares?

9 Ou tens braço

como Deus,

ou podes trovejar

com voz como ele o faz?

10 Orna-te, pois, de excelência

e alteza;

e veste-te de majestade e de glória.

11 Derrama os furores da tua ira,

e atenta para todo o soberbo,

e abate-o.

12 Olha para todo o soberbo,

e humilha-o,

e atropela os ímpios no seu lugar.

13 Esconde-os juntamente no pó;

ata-lhes os rostos em oculto.

14 Então também eu a ti confessarei

que a tua mão direita te poderá salvar.

15 Contemplas agora o beemote,

que eu fiz contigo,

que come a erva

como o boi.

16 Eis que a sua força está nos seus lombos,

e o seu poder nos músculos do seu ventre.

17 Quando quer,

move a sua cauda

como cedro;

os nervos das suas coxas estão entretecidos.

18 Os seus ossos são como tubos de bronze;

a sua ossada é

como barras de ferro.

19 Ele é obra-prima dos caminhos de Deus;

o que o fez o proveu da sua espada.

20 Em verdade os montes lhe produzem pastos,

onde todos os animais do campo folgam.

21 Deita-se debaixo das árvores sombrias,

no esconderijo das canas

e da lama.

22 As árvores sombrias o cobrem,

com sua sombra;

os salgueiros do ribeiro o cercam.

23 Eis que um rio transborda,

e ele não se apressa,

confiando ainda

que o Jordão se levante até à sua boca.

24 Podê-lo-iam porventura caçar à vista de seus olhos,

ou com laços lhe furar o nariz?

1 Ekkor szóla az Úr Jóbnak a forgószélből, és monda: 2 Nosza! övezd fel, mint férfi, derekadat; én kérdezlek, te pedig taníts engem! 3 Avagy semmivé teheted-é te az én igazságomat; kárhoztathatsz-é te engem azért, hogy te igaz légy? 4 És van-é ugyanolyan karod, mint az Istennek, mennydörgő hangon szólasz-é, mint ő? 5 Ékesítsd csak fel magadat fénynyel és méltósággal, ruházd fel magadat dicsőséggel és fenséggel! 6 Öntsd ki haragodnak tüzét, és láss meg minden kevélyt és alázd meg őket! 7 Láss meg minden kevélyt és törd meg őket, és a gonoszokat az ő helyükön tipord le! 8 Rejtsd el őket együvé a porba, orczájukat kösd be mélységes sötéttel: 9 Akkor én is dicsőítlek, hogy megtartott téged a te jobbkezed! 10 Nézd csak a behemótot, a melyet én teremtettem, a miként téged is, fűvel él, mint az ökör! 11 Nézd csak az erejét az ő ágyékában, és az ő erősségét hasának izmaiban! 12 Kiegyenesíti farkát, mint valami czédrust, lágyékának inai egymásba fonódnak. 13 Csontjai érczcsövek, lábszárai, mint a vasrudak. 14 Az Isten alkotásainak remeke ez, az ő teremtője adta meg néki fegyverét. 15 Mert füvet teremnek számára a hegyek, és a mező minden vadja ott játszadozik. 16 Lótuszfák alatt heverész, a nádak és mocsarak búvóhelyein. 17 Befedezi őt a lótuszfák árnyéka, és körülveszik őt a folyami fűzfák. 18 Ha árad is a folyó, nem siet; bizton van, ha szájához a Jordán csapna is. 19 Megfoghatják-é őt szemei láttára, vagy átfúrhatják-é az orrát tőrökkel?!