1 Então respondeu Elifaz o temanita, e disse:

2 Porventura proferirá o sábio vã sabedoria?

E encherá do vento oriental o seu ventre,

3 Arguindo com palavras

que de nada servem,

e com razões,

de que nada aproveita?

4 E tu tens feito vão o temor,

e diminuis os rogos diante de Deus.

5 Porque a tua boca declara a tua iniquidade;

e tu escolhes a língua dos astutos.

6 A tua boca te condena,

e não eu,

e os teus lábios testificam

contra ti.

7 És tu porventura o primeiro homem

que nasceu?

Ou foste formado

antes dos outeiros?

8 Ou ouviste o secreto conselho de Deus

e a ti só limitaste a sabedoria?

9 Que sabes tu,

que nós não saibamos?

Que entendes,

que não haja em nós?

10 Também há

entre nós encanecidos

e idosos,

muito mais idosos do que teu pai.

11 Porventura fazes pouco caso das consolações de Deus,

e da suave palavra

que te dirigimos?

12 Por que te arrebata o teu coração,

e por que piscam os teus olhos?

13 Para virares

contra Deus o teu espírito,

e deixares sair tais palavras da tua boca?

14 Que é o homem,

para que seja puro?

E o que nasce da mulher,

para ser justo?

15 Eis que ele não confia nos seus santos,

e nem os céus são puros aos seus olhos.

16 Quanto mais abominável

e corrupto é o homem

que bebe a iniquidade

como a água?

17 Escuta-me, mostrar-te-ei;

e o que tenho visto te contarei

18 (O que os sábios anunciaram,

ouvindo-o de seus pais,

e o não ocultaram;

19 Aos quais somente se dera a terra,

e nenhum estranho passou por

entre eles):

20 Todos os dias o ímpio é atormentado,

e se reserva,

para o tirano,

um certo número de anos.

21 O sonido dos horrores está nos seus ouvidos;

até na paz lhe sobrevém o assolador.

22 Não crê que tornará das trevas,

mas que o espera a espada.

23 Anda vagueando por pão,

dizendo:

Onde está?

Bem sabe que já o dia das trevas lhe está preparado, à mão.

24 Assombram-no a angústia

e a tribulação;

prevalecem contra ele,

como o rei preparado

para a peleja;

25 Porque estendeu a sua mão

contra Deus,

e contra o Todo-Poderoso se embraveceu.

26 Arremete contra ele

com a dura cerviz,

e contra os pontos grossos dos seus escudos.

27 Porquanto cobriu o seu rosto

com a sua gordura,

e criou gordura nos lombos.

28 E habitou em cidades assoladas,

em casas em

que ninguém morava,

que estavam a ponto de fazer-se montões de ruínas.

29 Não se enriquecerá,

nem subsistirá a sua fazenda,

nem se estenderão pela terra as suas possessões.

30 Não escapará das trevas;

a chama do fogo secará os seus renovos,

e ao sopro da sua boca desaparecerá.

31 Não confie,

pois, na vaidade,

enganando-se a si mesmo,

porque a vaidade será a sua recompensa.

32 Antes do seu dia ela se consumará;

e o seu ramo não reverdecerá.

33 Sacudirá as suas uvas verdes,

como as da vide,

e deixará cair a sua flor

como a oliveira,

34 Porque a congregação dos hipócritas se fará estéril,

e o fogo consumirá as tendas do suborno.

35 Concebem a malícia,

e dão à luz a iniquidade,

e o seu ventre prepara enganos.

1 Majd felele a Témánból való Elifáz és monda: 2 Vajjon a bölcs felelhet-é ilyen szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel? 3 Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít. 4 Te már semmivé akarod tenni az Isten félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is! 5 Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad. 6 A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened. 7 Te születtél-é az első embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok? 8 Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é? 9 Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg? 10 Ősz is, agg is van közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál. 11 Csekélységek-é előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled? 12 Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid? 13 Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon? 14 Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik? 15 Ímé, még az ő szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében: 16 Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?! 17 Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el; 18 A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót; 19 A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala. 20 Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma. 21 A félelem hangja cseng az ő füleiben; a békesség idején tör rá a pusztító! 22 Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve. 23 Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja. 24 Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király. 25 Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen; 26 Kinyujtott nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt. 27 Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára; 28 És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dűlőfélben vannak: 29 Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet. 30 Nem menekül meg a setétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétől pusztul el. 31 Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma. 32 Nem idejében telik el élete, és az ága ki nem virágzik. 33 Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint az olajfa az ő virágát. 34 Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat. 35 Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az ő méhök csalárdságot érlel.