1 Chama agora;

há alguém

que te responda?

E para qual dos santos te virarás?

2 Porque a ira destrói o louco;

e o zelo mata o tolo.

3 Bem vi eu o louco lançar raízes;

porém logo amaldiçoei a sua habitação.

4 Seus filhos estão longe da salvação;

e são despedaçados às portas,

e não há quem os livre.

5 A sua messe,

o faminto a devora,

e até dentre os espinhos a tira;

e o salteador traga a sua fazenda.

6 Porque do pó não procede a aflição,

nem da terra brota o trabalho.

7 Mas o homem nasce

para a tribulação,

como as faíscas se levantam

para voar.

8 Porém eu buscaria a Deus;

e a ele entregaria a minha causa.

9 Ele faz coisas grandes

e inescrutáveis,

e maravilhas

sem número.

10 Ele dá a chuva sobre a terra,

e envia águas sobre os campos.

11 Para pôr aos abatidos num lugar alto;

e para que os enlutados se exaltem na salvação.

12 Ele aniquila as imaginações dos astutos,

para que as suas mãos não possam levar coisa alguma a efeito.

13 Ele apanha os sábios na sua própria astúcia;

e o conselho dos perversos se precipita.

14 Eles de dia encontram as trevas;

e ao meio-dia andam às apalpadelas

como de noite.

15 Porém ao necessitado livra da espada,

e da boca deles,

e da mão do forte.

16 Assim há esperança

para o pobre;

e a iniquidade tapa a sua boca.

17 Eis que bem-aventurado é o homem a quem Deus repreende;

não desprezes,

pois, a correção do Todo-Poderoso.

18 Porque ele faz a chaga,

e ele mesmo a liga;

ele fere, e as suas mãos curam.

19 Em seis angústias te livrará;

e na sétima o mal não te tocará.

20 Na fome te livrará da morte;

e na guerra,

da violência da espada.

21 Do açoite da língua estarás encoberto;

e não temerás a assolação,

quando vier.

22 Da assolação

e da fome te rirás,

e os animais da terra não temerás.

23 Porque até

com as pedras do campo terás o teu acordo,

e as feras do campo serão pacíficas contigo.

24 E saberás

que a tua tenda está em paz;

e visitarás a tua habitação,

e não pecarás.

25 Também saberás

que se multiplicará a tua descendência

e a tua posteridade

como a erva da terra,

26 Na velhice irás à sepultura,

como se recolhe o feixe de trigo a seu tempo.

27 Eis que isto já o havemos inquirido,

e assim é;

ouve-o, e medita nisso

para teu bem.

1 Kiálts csak! Van-é, a ki felelne néked? A szentek közül melyikhez fordulsz? 2 Mert a bolondot boszúság öli meg, az együgyűt pedig buzgóság veszti el. 3 Láttam, hogy egy bolond gyökerezni kezdett, de nagy hamar megátkoztam szép hajlékát. 4 Fiai messze estek a szabadulástól: a kapuban megrontatnak, mert nincs, a ki kimentse őket. 5 A mit learatnak néki, az éhező eszi meg, a töviskerítésből is elviszi azt, kincseiket tőrvetők nyelik el. 6 Mert nem porból támad a veszedelem s nem földből sarjad a nyomorúság! 7 Hanem nyomorúságra születik az ember, a mint felfelé szállnak a parázs szikrái. 8 Azért én a Mindenhatóhoz folyamodnám, az Istenre bíznám ügyemet. 9 A ki nagy, végére mehetetlen dolgokat művel, és csudákat, a miknek száma nincsen. 10 A ki esőt ad a földnek színére, és a mezőkre vizet bocsát. 11 Hogy az alázatosokat felmagasztalja, és a gyászolókat szabadulással vidámítsa. 12 A ki semmivé teszi a csalárdok gondolatait, hogy szándékukat kezeik véghez ne vihessék. 13 A ki megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban, és a hamisak tanácsát hiábavalóvá teszi. 14 Nappal sötétségre bukkannak, és délben is tapogatva járnak, mint éjszaka. 15 A ki megszabadítja a fegyvertől, az ő szájoktól, és az erősnek kezéből a szegényt; 16 Hogy legyen reménysége a szegénynek, és a hamisság befogja az ő száját. 17 Ímé, boldog ember az, a kit Isten megdorgál; azért a Mindenhatónak büntetését meg ne utáljad! 18 Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak. 19 Hat bajodból megszabadít, és a hetedikben sem illet a veszedelem téged. 20 Az éhínségben megment téged a haláltól, és a háborúban a fegyveres kezektől. 21 A nyelvek ostora elől rejtve leszel, és nem kell félned, hogy a pusztulás rád következik. 22 A pusztulást és drágaságot neveted, és a fenevadaktól sem félsz. 23 Mert a mezőn való kövekkel is frigyed lesz, és a mezei vad is békességben lesz veled. 24 Majd megtudod, hogy békességben lesz a te sátorod, s ha megvizsgálod a te hajlékodat, nem találsz benne hiányt. 25 Majd megtudod, hogy a te magod megszaporodik, és a te sarjadékod, mint a mezőn a fű. 26 Érett korban térsz a koporsóba, a mint a maga idején takaríttatik be a learatott gabona. 27 Ímé ezt kutattuk mi ki, így van ez. Hallgass erre, jegyezd meg magadnak.