1 Então respondendo Bildade o suíta, disse:

2 Até quando falarás tais coisas,

e as palavras da tua boca serão como um vento impetuoso?

3 Porventura perverteria Deus o direito?

E perverteria o Todo-Poderoso a justiça?

4 Se teus filhos pecaram

contra ele,

também ele os lançou na mão da sua transgressão.

5 Mas, se tu de madrugada buscares a Deus,

e ao Todo-Poderoso pedires misericórdia;

6 Se fores puro e reto,

certamente logo despertará por ti,

e restaurará a morada da tua justiça.

7 O teu princípio,

na verdade,

terá sido pequeno,

porém o teu último estado crescerá em extremo.

8 Pois, eu te peço,

pergunta agora às gerações passadas;

e prepara-te

para a inquirição de seus pais.

9 Porque nós somos de ontem,

e nada sabemos;

porquanto nossos dias

sobre a terra são como a sombra.

10 Porventura não te ensinarão eles,

e não te falarão,

e do seu coração não tirarão palavras?

11 Porventura cresce o junco

sem lodo?

Ou cresce a espadana sem água?

12 Estando ainda no seu verdor,

ainda que não cortada,

todavia antes de qualquer outra erva se seca.

13 Assim são as veredas de todos quantos se esquecem de Deus;

e a esperança do hipócrita perecerá.

14 Cuja esperança fica frustrada;

e a sua confiança será como a teia de aranha.

15 Encostar-se-á à sua casa,

mas ela não subsistirá;

apegar-se-á a ela,

mas não ficará em pé.

16 Ele é viçoso perante o sol,

e os seus renovos saem

sobre o seu jardim;

17 As suas raízes se entrelaçam,

junto à fonte;

para o pedregal atenta.

18 Se Deus o consumir do seu lugar,

negá-lo-á este, dizendo: Nunca te vi!

19 Eis que este é a alegria do seu caminho,

e outros brotarão do pó.

20 Eis que Deus não rejeitará ao reto;

nem toma pela mão aos malfeitores;

21 Até que de riso te encha a boca,

e os teus lábios de júbilo.

22 Os que te odeiam se vestirão de confusão,

e a tenda dos ímpios não existirá mais.

1 Akkor felele a sukhi Bildád, és monda: 2 Meddig szólasz még efféléket, és lesz a te szádnak beszéde sebes szél? 3 Elforgatja-é Isten az ítéletet, avagy a Mindenható elforgatja-é az igazságot? 4 Ha a te fiaid vétkeztek ellene, úgy az ő gonoszságuk miatt vetette el őket. 5 De ha te az Istent buzgón keresed, és a Mindenhatóhoz bocsánatért könyörögsz; 6 Ha tiszta és becsületes vagy, akkor legott felserken éretted, és békességessé teszi a te igazságodnak hajlékát. 7 És ha előbbi állapotod szegényes volt, ez utáni állapotod boldog lesz nagyon. 8 Mert kérdezd meg csak az azelőtti nemzedéket, és készülj csak fel az ő atyáikról való tudakozódásra! 9 Mert mi csak tegnapiak vagyunk és semmit nem tudunk, mert a mi napjaink csak árnyék e földön. 10 Nem tanítanak-é meg azok téged? Nem mondják-é meg néked, és nem beszélik-é meg szívök szerint néked?! 11 Felnövekedik-é a káka mocsár nélkül, felnyúlik-é a sás víz nélkül? 12 Még gyenge korában, ha fel nem szakasztják is, minden fűnél elébb elszárad. 13 Ilyenek az ösvényeik mindazoknak, a kik Istenről elfeledkeznek, és a képmutatónak reménysége is elvész. 14 Mivel szétfoszol bizakodása, és bizodalma olyan lesz, mint a pókháló. 15 Házára támaszkodik, és nem áll meg; kapaszkodik belé, és nem marad meg. 16 Bő nedvességű ez a napfényen is, és ágazata túlnő a kertjén. 17 Gyökerei átfonódnak a kőhalmon; átfúródnak a szikla-rétegen. 18 Ámha kiirtják helyéről, megtagadja ez őt: Nem láttalak! 19 Ímé ez az ő pályájának öröme! És más hajt ki a porból. 20 Ímé az Isten nem veti meg az ártatlant, de a gonoszoknak sem ád előmenetelt. 21 Még betölti szádat nevetéssel, és ajakidat vigassággal. 22 Gyűlölőid szégyenbe öltöznek, és a gonoszok sátora megsemmisül.