1 E prosseguiu Jó no seu discurso, dizendo:

2 Ah! Quem me dera ser

como eu fui nos meses passados,

como nos dias em que Deus me guardava!

3 Quando fazia resplandecer a sua lâmpada

sobre a minha cabeça e quando eu pela sua luz caminhava pelas trevas.

4 Como fui nos dias da minha mocidade,

quando o segredo de Deus estava

sobre a minha tenda;

5 Quando o Todo-Poderoso ainda estava comigo,

e os meus filhos em redor de mim.

6 Quando lavava os meus passos na manteiga,

e da rocha me corriam ribeiros de azeite;

7 Quando eu saía

para a porta da cidade,

e na rua fazia preparar a minha cadeira,

8 Os moços me viam,

e se escondiam,

e até os idosos se levantavam e se punham em pé;

9 Os príncipes continham as suas palavras,

e punham a mão

sobre a sua boca;

10 A voz dos nobres se calava,

e a sua língua apegava-se ao seu paladar.

11 Ouvindo-me algum ouvido,

me tinha por bem-aventurado;

vendo-me algum olho,

dava testemunho de mim;

12 Porque eu livrava o miserável,

que clamava,

como também o órfão

que não tinha quem o socorresse.

13 A bênção do que ia perecendo vinha

sobre mim,

e eu fazia

que rejubilasse o coração da viúva.

14 Vestia-me da justiça,

e ela me servia de vestimenta;

como manto

e diadema era a minha justiça.

15 Eu me fazia de olhos para o cego,

e de pés para o coxo.

16 Dos necessitados era pai,

e as causas de que eu não tinha conhecimento inquiria

com diligência.

17 E quebrava os queixos do perverso,

e dos seus dentes tirava a presa.

18 E dizia:

No meu ninho expirarei,

e multiplicarei os meus dias

como a areia.

19 A minha raiz se estendia junto às águas,

e o orvalho permanecia

sobre os meus ramos;

20 A minha honra se renovava em mim,

e o meu arco se reforçava na minha mão.

21 Ouviam-me

e esperavam,

e em silêncio atendiam ao meu conselho.

22 Havendo eu falado,

não replicavam,

e minhas razões destilavam

sobre eles;

23 Porque me esperavam,

como à chuva;

e abriam a sua boca,

como à chuva tardia.

24 Se eu ria

para eles,

não o criam,

e a luz do meu rosto não faziam abater;

25 Eu escolhia o seu caminho,

assentava-me como chefe,

e habitava como rei

entre as suas tropas;

como aquele que consola os que pranteiam.

1 Jób pedig folytatá az ő beszédét, és monda: 2 Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, a mikor Isten őrzött engem! 3 Mikor az ő szövétneke fénylett fejem fölött, s világánál jártam a setétet; 4 A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra! 5 Mikor még a Mindenható velem volt, és körültem voltak gyermekeim; 6 Mikor lábaimat édes tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott; 7 Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám: 8 Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek és állottak. 9 A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyeröket szájukra tették. 10 A főemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt. 11 Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett én felőlem. 12 Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége. 13 A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém. 14 Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem. 15 A vaknak én szeme valék, és a sántának lába. 16 A szűkölködőknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém. 17 Az álnoknak zápfogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala. 18 Azt gondoltam azért: fészkemmel veszek el, és mint a homok, megsokasodnak napjaim. 19 Gyökerem a víznek nyitva lesz, és ágamon hál meg a harmat. 20 Dicsőségem megújul velem, és kézívem erősebbé lesz kezemben. 21 Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra. 22 Az én szavaim után nem szóltak többet, s harmatként hullt rájok beszédem. 23 Mint az esőre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra. 24 Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arczom derüjét nem sötétíték be. 25 Örömest választottam útjokat, mint főember ültem ott; úgy laktam ott, mint király a hadseregben, mint a ki bánkódókat vigasztal.