1 Depois disto abriu Jó a sua boca, e amaldiçoou o seu dia. 2 E Jó, falando, disse:

3 Pereça o dia em que nasci,

e a noite em que se disse:

Foi concebido um homem!

4 Converta-se aquele dia em trevas;

e Deus, lá de cima,

não tenha cuidado dele,

nem resplandeça

sobre ele a luz.

5 Contaminem-no as trevas

e a sombra da morte;

habitem sobre ele nuvens;

a escuridão do dia o espante!

6 Quanto àquela noite,

dela se apodere a escuridão;

e não se regozije ela

entre os dias do ano;

e não entre no número dos meses!

7 Ah! Que solitária seja aquela noite,

e nela não

entre voz de júbilo!

8 Amaldiçoem-na aqueles

que amaldiçoam o dia,

que estão prontos

para suscitar o seu pranto.

9 Escureçam-se as estrelas do seu crepúsculo;

que espere a luz,

e não venha;

e não veja as pálpebras da alva;

10 Porque não fechou as portas do ventre;

nem escondeu dos meus olhos a canseira.

11 Por que não morri eu

desde a madre?

E em saindo do ventre,

não expirei?

12 Por que me receberam os joelhos?

E por que os peitos,

para que mamasse?

13 Porque já agora jazeria

e repousaria;

dormiria,

e então haveria repouso para mim.

14 Com os reis

e conselheiros da terra,

que para si edificam casas nos lugares assolados,

15 Ou com os príncipes

que possuem ouro,

que enchem as suas casas de prata,

16 Ou como aborto oculto,

não existiria;

como as crianças que não viram a luz.

17 Ali os maus cessam de perturbar;

e ali repousam os cansados.

18 Ali os presos juntamente repousam,

e não ouvem a voz do exator.

19 Ali está o pequeno

e o grande,

e o servo livre de seu senhor.

20 Por que se dá luz ao miserável,

e vida aos amargurados de ânimo?

21 Que esperam a morte,

e ela não vem;

e cavam em procura dela mais do que de tesouros ocultos;

22 Que de alegria saltam,

e exultam,

achando a sepultura?

23 Por que se dá luz ao homem,

cujo caminho é oculto,

e a quem Deus o encobriu?

24 Porque antes do meu pão vem o meu suspiro;

e os meus gemidos se derramam

como água.

25 Porque aquilo que temia me sobreveio;

e o que receava me aconteceu.

26 Nunca estive tranquilo,

nem sosseguei, nem repousei,

mas veio sobre mim a perturbação.

1 Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját. 2 És szóla Jób, és monda: 3 Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott. 4 Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon. 5 Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé. 6 Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz. 7 Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon. 8 Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt. 9 Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját! 10 Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot. 11 Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem? 12 Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?! 13 Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék – 14 Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek. 15 Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat. 16 Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek? 17 Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt. 18 A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát. 19 Kicsiny és nagy ott egyenlő, és a szolga az ő urától szabad. 20 Mért is ad Isten a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek? 21 A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset. 22 A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót. 23 A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül. 24 Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok. 25 Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam. 26 Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.