1 Respondeu, porém, Jó, dizendo:

2 Até quando afligireis a minha alma,

e me quebrantareis

com palavras?

3 Já dez vezes me vituperastes;

não tendes vergonha de injuriar-me.

4 Embora haja eu,

na verdade, errado,

comigo ficará o meu erro.

5 Se deveras vos quereis engrandecer

contra mim,

e repreender-me pelo meu opróbrio,

6 Sabei agora

que Deus é o que me transtornou,

e com a sua rede me cercou.

7 Eis que clamo: Violência!

Porém não sou ouvido. Grito:

Socorro!

Porém não há justiça.

8 O meu caminho ele entrincheirou,

e já não posso passar,

e nas minhas veredas pôs trevas.

9 Da minha honra me despojou;

e tirou-me a coroa da minha cabeça.

10 Quebrou-me de todos os lados,

e eu me vou;

e arrancou a minha esperança,

como a uma árvore.

11 E fez inflamar contra mim a sua ira,

e me reputou para consigo,

como a seus inimigos.

12 Juntas vieram as suas tropas,

e prepararam

contra mim o seu caminho,

e se acamparam ao redor da minha tenda.

13 Pôs longe de mim a meus irmãos,

e os que me conhecem,

como estranhos se apartaram de mim.

14 Os meus parentes me deixaram,

e os meus conhecidos se esqueceram de mim.

15 Os meus domésticos

e as minhas servas me reputaram

como um estranho,

e vim a ser um estrangeiro aos seus olhos.

16 Chamei a meu criado,

e ele não me respondeu;

cheguei a suplicar-lhe com a minha própria boca.

17 O meu hálito se fez estranho à minha mulher;

tanto que supliquei o interesse dos filhos do meu corpo.

18 Até os pequeninos me desprezam,

e, levantando-me eu,

falam contra mim.

19 Todos os homens da minha confidência me abominam,

e até os que eu amava se tornaram

contra mim.

20 Os meus ossos se apegaram à minha pele

e à minha carne,

e escapei só

com a pele dos meus dentes.

21 Compadecei-vos de mim,

amigos meus,

compadecei-vos de mim,

porque a mão de Deus me tocou.

22 Por que me perseguis assim

como Deus,

e da minha carne não vos fartais?

23 Quem me dera agora,

que as minhas palavras fossem escritas!

Quem me dera,

fossem gravadas num livro!

24 E que, com pena de ferro,

e com chumbo,

para sempre fossem esculpidas na rocha.

25 Porque eu sei que o meu Redentor vive,

e que por fim se levantará

sobre a terra.

26 E depois de consumida a minha pele,

contudo ainda em minha carne verei a Deus,

27 Vê-lo-ei,

por mim mesmo,

e os meus olhos,

e não outros o contemplarão;

e por isso as minhas entranhas se consomem no meu interior.

28 Na verdade,

que devíeis dizer:

Por que o perseguimos?

Pois a raiz da acusação se acha em mim.

29 Temei vós mesmos a espada;

porque o furor traz os castigos da espada,

para saberdes

que há um juízo.

1 Felele pedig Jób, és monda: 2 Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel? 3 Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem? 4 Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul. 5 Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett? 6 Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül. 7 Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság. 8 Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett. 9 Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé. 10 Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé. 11 Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel. 12 Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak. 13 Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem. 14 Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam. 15 Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök. 16 Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki. 17 Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt. 18 Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem. 19 Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak. 20 Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg. 21 Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem! 22 Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel? 23 Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének! 24 Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének! 25 Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll. 26 És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent. 27 A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem; 28 Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! látva, hogy a dolog gyökere én bennem rejlik. 29 Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!