1 Respondeu mais Eliú, dizendo:

2 Ouvi, vós, sábios,

as minhas razões;

e vós, entendidos,

inclinai os ouvidos para mim.

3 Porque o ouvido prova as palavras,

como o paladar experimenta a comida.

4 O que é direito escolhamos

para nós;

e conheçamos

entre nós o que é bom.

5 Porque Jó disse: Sou justo,

e Deus tirou o meu direito.

6 Apesar do meu direito sou considerado mentiroso;

a minha ferida é incurável,

embora eu esteja

sem transgressão.

7 Que homem há como Jó,

que bebe a zombaria

como água?

8 E caminha em companhia dos que praticam a iniquidade,

e anda com homens ímpios?

9 Porque disse:

De nada aproveita ao homem o comprazer-se em Deus.

10 Portanto vós,

homens de entendimento,

escutai-me:

Longe de Deus esteja o praticar a maldade

e do Todo-Poderoso o cometer a perversidade!

11 Porque, segundo a obra do homem,

ele lhe paga;

e faz a cada um segundo o seu caminho.

12 Também, na verdade,

Deus não procede impiamente;

nem o Todo-Poderoso perverte o juízo.

13 Quem lhe entregou o governo da terra?

E quem fez todo o mundo?

14 Se ele pusesse o seu coração contra o homem,

e recolhesse

para si o seu espírito

e o seu fôlego,

15 Toda a carne juntamente expiraria,

e o homem voltaria

para o pó.

16 Se, pois,

há em ti entendimento,

ouve isto;

inclina os ouvidos ao som da minha palavra.

17 Porventura o que odiasse o direito se firmaria?

E tu condenarias aquele

que é justo

e poderoso?

18 Ou dir-se-á a um rei:

Oh! Vil?

Ou aos príncipes:

Oh! Ímpios?

19 Quanto menos àquele,

que não faz acepção das pessoas de príncipes,

nem estima o rico mais do que o pobre;

porque todos são obras de suas mãos.

20 Eles num momento morrem;

e até à meia-noite os povos são perturbados,

e passam,

e os poderosos serão tomados não por mão humana.

21 Porque os seus olhos estão

sobre os caminhos de cada um,

e ele vê todos os seus passos.

22 Não há trevas

nem sombra de morte,

onde se escondam os que praticam a iniquidade.

23 Porque Deus não sobrecarrega o homem mais do que é justo,

para o fazer ir a juízo diante dele.

24 Quebranta aos fortes,

sem que se possa inquirir,

e põe outros em seu lugar.

25 Ele conhece, pois,

as suas obras;

de noite os transtorna,

e ficam moídos.

26 Ele os bate

como ímpios que são, à vista dos espectadores;

27 Porquanto se desviaram dele,

e não compreenderam nenhum de seus caminhos,

28 De sorte que o clamor do pobre subisse até ele,

e que ouvisse o clamor dos aflitos.

29 Se ele aquietar,

quem então inquietará?

Se encobrir o rosto,

quem então o poderá contemplar?

Seja isto para com um povo,

seja para com um homem só,

30 Para que o homem hipócrita nunca mais reine,

e não haja laços no povo.

31 Na verdade,

quem a Deus disse:

Suportei castigo, não ofenderei mais.

32 O que não vejo,

ensina-me tu;

se fiz alguma maldade,

nunca mais a hei de fazer?

33 Virá de ti como há de ser a recompensa,

para que tu a rejeites?

Faze tu,

pois, e não eu,

a escolha;

fala logo o que sabes.

34 Os homens de entendimento dirão comigo,

e o homem sábio

que me ouvir:

35 Jó falou sem conhecimento;

e às suas palavras falta prudência.

36 Pai meu!

Meu desejo é

que Jó seja provado até ao fim,

pelas suas respostas a homens malignos.

37 Porque ao seu pecado acrescenta a transgressão;

entre nós bate palmas,

e multiplica

contra Deus as suas palavras.

1 És szóla Elihu, és monda: 2 Halljátok meg bölcsek az én szavaimat, és ti tudósok hajtsátok hozzám füleiteket! 3 Mert a fül próbálja meg a szót, mint az íny kóstolja meg az ételt. 4 Keressük csak magunk az igazságot, értsük meg magunk között, mi a jó? 5 Mert Jób azt mondá: Igaz vagyok, de Isten megtagadja igazságomat. 6 Igazságom ellenére kell hazugnak lennem; halálos nyíl talált hibám nélkül! 7 Melyik ember olyan, mint Jób, a ki iszsza a csúfolást, mint a vizet. 8 És egy társaságban forog a gonosztevőkkel, és az istentelen emberekkel jár! 9 Mert azt mondja: Nem használ az az embernek, ha Istennel békességben él. 10 Azért, ti tudós emberek, hallgassatok meg engem! Távol legyen Istentől a gonoszság, és a Mindenhatótól az álnokság! 11 Sőt inkább, a mint cselekszik az ember, úgy fizet néki, és kiki az ő útja szerint találja meg, a mit keres. 12 Bizonyára az Isten nem cselekszik gonoszságot, a Mindenható el nem ferdíti az igazságot! 13 Kicsoda bízta reá a földet és ki rendezte az egész világot? 14 Ha csak ő magára volna gondja, lelkét és lehellését magához vonná: 15 Elhervadna együtt minden test és az ember visszatérne a porba. 16 Ha tehát van eszed, halld meg ezt, és a te füledet hajtsd az én beszédeimnek szavára! 17 Vajjon, a ki gyűlöli az igazságot, kormányozhat-é? Avagy az ellenállhatatlan igazat kárhoztathatod-é? 18 A ki azt mondja a királynak: Te semmirevaló! És a főembereknek: Te gonosztevő! 19 A ki nem nézi a fejedelmek személyét és a gazdagot a szegénynek fölibe nem helyezteti; mert mindnyájan az ő kezének munkája. 20 Egy pillanat alatt meghalnak; éjfélkor felriadnak a népek és elenyésznek, a hatalmas is eltűnik kéz nélkül! 21 Mert ő szemmel tartja mindenkinek útját, és minden lépését jól látja. 22 Nincs setétség és nincs a halálnak árnyéka, a hova elrejtőzhessék a gonosztevő; 23 Mert nem sokáig kell szemmel tartania az embert, hogy az Isten elé kerüljön ítéletre! 24 Megrontja a hatalmasokat vizsgálat nélkül, és másokat állít helyökbe. 25 Ekképen felismeri cselekedeteiket, és éjjel is ellenök fordul és szétmorzsoltatnak. 26 Gonosztevők gyanánt tapodja meg őket olyan helyen, a hol látják. 27 A kik azért távoztak el, és azért nem gondoltak egyetlen útjával sem, 28 Hogy a szegény kiáltását hozzájok juttatja, és ő a nyomorultak kiáltását meghallja. 29 Ha ő nyugalmat ád, ki kárhoztatja őt? Ha elrejti arczát, ki láthatja meg azt? Akár nép elől, akár ember elől egyaránt; 30 Hogy képmutató ember ne uralkodjék, és ne legyen tőre a népnek. 31 Bizony az Istenhez így való szólani: Elszenvedem, nem leszek rossz többé; 32 A mit át nem látok, arra te taníts meg engemet; ha gonoszságot cselekedtem, többet nem teszem! 33 Avagy te szerinted fizessen-é csak azért, mert ezt megveted, és hogy te szabd meg és nem én? Nos, mit tudsz? Mondd! 34 Az okos emberek azt mondják majd nékem, és a bölcs férfiú, a ki reám hallgat: 35 Jób tudatlanul szól, és szavai megfontolás nélkül valók. 36 Óh, bárcsak megpróbáltatnék Jób mind végiglen, a miért úgy felel, mint az álnok emberek! 37 Mert vétkét gonoszsággal tetézi, csapkod közöttünk, és Isten ellen szószátyárkodik.