1 Em ti, Senhor, confio;

nunca seja eu confundido.

2 Livra-me na tua justiça, e faze-me escapar;

inclina os teus ouvidos para mim,

e salva-me.

3 Sê tu a minha habitação forte,

à qual possa recorrer continuamente.

Deste um mandamento que me salva,

pois tu

és a minha rocha

e a minha

fortaleza.

4 Livra-me, meu Deus,

das mãos do ímpio,

das mãos do homem injusto

e cruel.

5 Pois tu és a minha esperança, Senhor Deus;

tu és a

minha confiança

desde a minha mocidade.

6 Por ti tenho sido sustentado desde o ventre;

tu és aquele que me tiraste das entranhas de minha mãe;

o meu louvor

será para ti

constantemente.

7 Sou como um prodígio para muitos,

mas tu és

o meu refúgio forte.

8 Encha-se a minha boca

do teu louvor

e da tua glória todo o dia.

9 Não me rejeites no tempo da velhice;

não me desampares,

quando se for

acabando a minha força.

10 Porque os meus inimigos falam contra mim,

e os

que espiam a minha

alma consultam juntos,

11 Dizendo: Deus o desamparou;

persegui-o e tomai-o,

pois não há quem o livre.

12 Ó Deus, não te alongues de mim;

meu Deus,

apressa-te em ajudar-me.

13 Sejam confundidos e consumidos os que são adversários da minha alma;

cubram-se de

opróbrio e

de confusão

aqueles que

procuram o meu mal.

14 Mas eu esperarei continuamente,

e te louvarei cada vez mais.

15 A minha boca manifestará

a tua justiça

e a tua salvação todo o dia,

pois não

conheço o número

delas.

16 Sairei na força do Senhor Deus,

farei menção da tua justiça,

e só dela.

17 Ensinaste-me, ó Deus, desde a minha mocidade;

e até aqui

tenho anunciado as

tuas maravilhas.

18 Agora também,

quando estou velho e de cabelos brancos, não me desampares, ó Deus,

até que tenha

anunciado a tua força a esta geração,

e o teu

poder a todos os vindouros.

19 Também a tua justiça, ó Deus,

está muito alta,

pois fizeste grandes coisas.

Ó Deus, quem é semelhante a ti?

20 Tu, que me tens feito ver muitos males e angústias,

me darás ainda a vida,

e me tirarás

dos abismos

da terra.

21 Aumentarás a minha grandeza,

e de novo me consolarás.

22 Também eu te louvarei com o saltério,

bem como à tua verdade,

ó meu Deus;

cantarei com harpa a ti,

ó Santo

de Israel.

23 Os meus lábios exultarão quando eu te cantar,

assim como a

minha alma,

que tu remiste.

24 A minha língua falará da tua justiça todo o dia;

pois estão confundidos

e envergonhados

aqueles que

procuram o meu mal.

1 Te benned bízom, Uram! Ne szégyenüljek meg soha. 2 A te igazságod szerint ments meg és szabadíts meg engem; hajtsd hozzám füledet és tarts meg engem. 3 Légy sziklaváram, a hova menekülhessek szüntelen; rendelkezzél megtartásom felől, mert kőszálam és erősségem vagy te. 4 Én Istenem, szabadíts meg engem a gonosznak kezéből; a hamisnak és kegyetlennek markából! 5 Mert te vagy az én reménységem, oh Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtől fogva! 6 Reád támaszkodom születésem óta; anyámnak méhéből te vontál ki engem; rólad szól az én dicséretem szüntelen. 7 Mintegy csudává lettem sokaknak; de te vagy az én erős bizodalmam. 8 Megtelik szájam dicséreteddel, minden napon a te dicsőségeddel. 9 Ne vess el engem az én vénségemnek idején; mikor elfogy az én erőm, ne hagyj el engem! 10 Mert felőlem szólanak elleneim, és a kik életemre törnek, együtt tanácskoznak, 11 Mondván: Az Isten elhagyta őt! Kergessétek és fogjátok meg, mert nincs, a ki megszabadítsa. 12 Oh Isten, ne távozzál el tőlem! Én Istenem, siess segítségemre! 13 Szégyenüljenek meg és enyészszenek el életemnek ellenségei; borítsa szégyen és gyalázat azokat, a kik vesztemre törnek! 14 Én pedig szüntelen reménylek, és szaporítom minden te dicséretedet. 15 Szájam beszéli a te igazságodat, minden nap a te szabadításodat, mert számát sem tudom. 16 Az Úr Istennek nagy tetteivel járok; csak a te igazságodról emlékezem! 17 Oh Isten, gyermekségemtől tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a te csudadolgaidat. 18 Vénségemig és megőszülésemig se hagyj el engem, oh Isten, hogy hirdessem a te karodat e nemzetségnek, és minden következendőnek a te nagy tetteidet. 19 Hisz a te igazságod, oh Isten, felhat az égig, mert nagyságos dolgokat cselekedtél; kicsoda hasonló te hozzád, oh Isten?! 20 A ki sok bajt és nyomorúságot éreztettél velünk, de ismét megelevenítesz, és a föld mélységéből ismét felhozol minket. 21 Megsokasítod az én nagyságomat; hozzám fordulsz és megvigasztalsz engem. 22 Én is tisztellek téged lanttal a te hűségedért, én Istenem! Éneklek néked hárfával, oh Izráelnek szentje! 23 Örvendeznek az én ajakim, hogy énekelhetek néked, és lelkem is, a melyet megváltottál. 24 Nyelvem is minden napon hirdeti a te igazságodat, mert megszégyenültek és gyalázattal illettettek, a kik vesztemre törnek.