1 Louvai ao Senhor.

Louvai ao Senhor,

porque ele é bom,

porque

a sua misericórdia dura para sempre.

2 Quem pode contar

as obras poderosas do Senhor?

Quem anunciará os seus louvores?

3 Bem-aventurados os

que guardam o juízo,

o que pratica justiça

em todos os tempos.

4 Lembra-te de mim, Senhor,

segundo a tua boa vontade

para com o teu povo;

visita-me com a tua salvação.

5 Para que eu veja

os bens de teus escolhidos,

para que eu me alegre com

a alegria da tua nação,

para que me glorie com a tua herança.

6 Nós pecamos como

os nossos pais,

cometemos a iniquidade, andamos perversamente.

7 Nossos pais

não entenderam as tuas maravilhas no Egito;

não

se lembraram da multidão

das tuas misericórdias;

antes o provocaram no mar,

sim no Mar Vermelho.

8 Não obstante,

ele os salvou por amor do seu nome,

para fazer conhecido o seu poder.

9 Repreendeu, também, o Mar Vermelho,

e este se secou,

e os fez caminhar pelos abismos

como pelo deserto.

10 E os livrou da mão daquele

que os odiava,

e os remiu da mão do inimigo.

11 E as águas cobriram

os seus adversários;

nem um só deles ficou.

12 Então creram nas suas palavras,

e cantaram os seus louvores.

13 Porém cedo

se esqueceram das suas obras;

não esperaram

o seu conselho.

14 Mas deixaram-se levar

à cobiça no deserto,

e tentaram

a Deus na solidão.

15 E ele lhes cumpriu

o seu desejo,

mas enviou magreza às suas almas.

16 E invejaram a Moisés no campo,

e a Arão,

o santo do Senhor.

17 Abriu-se a terra, e engoliu a Datã,

e cobriu o grupo de Abirão.

18 E um fogo

se acendeu no seu grupo;

a chama abrasou os ímpios.

19 Fizeram um bezerro

em Horebe

e adoraram a imagem fundida.

20 E converteram

a sua glória

na figura de um boi

que come erva.

21 Esqueceram-se de Deus,

seu Salvador,

que fizera grandezas

no Egito,

22 Maravilhas na terra de Cão,

coisas tremendas no Mar Vermelho.

23 Por isso disse que os destruiria,

não houvesse Moisés,

seu escolhido,

ficado perante ele na brecha,

para desviar a sua indignação,

a fim de não os destruir.

24 Também desprezaram

a terra aprazível;

não creram

na sua palavra.

25 Antes murmuraram nas suas tendas,

e não deram ouvidos

à voz do Senhor.

26 Por isso levantou a sua mão contra eles,

para os derrubar no deserto;

27 Para derrubar também

a sua semente entre

as nações,

e espalhá-los pelas terras.

28 Também se juntaram com Baal-Peor,

e comeram

os sacrifícios dos mortos.

29 Assim o provocaram à ira

com as suas invenções;

e a peste rebentou entre eles.

30 Então se levantou Fineias,

e fez juízo,

e cessou aquela peste.

31 E isto lhe foi contado

como justiça,

de geração em geração,

para sempre.

32 Indignaram-no também junto

às águas da contenda,

de sorte que sucedeu mal a Moisés,

por causa deles;

33 Porque irritaram o seu espírito,

de modo

que falou imprudentemente com seus lábios.

34 Não destruíram os povos,

como

o Senhor lhes dissera.

35 Antes se misturaram

com os gentios,

e aprenderam as suas obras.

36 E serviram aos seus ídolos,

que vieram

a ser-lhes um laço.

37 Demais disto,

sacrificaram seus filhos e suas filhas aos demônios,

38 E derramaram sangue inocente,

o sangue de seus filhos

e de suas filhas

que sacrificaram aos ídolos de Canaã;

e

a terra foi manchada com sangue.

39 Assim se contaminaram com

as suas obras,

e se corromperam com os seus feitos.

40 Então se acendeu

a ira do Senhor contra o seu povo,

de modo

que abominou a sua herança.

41 E os entregou

nas mãos dos gentios;

e aqueles que

os odiavam se assenhorearam deles.

42 E os seus inimigos os oprimiram,

e foram humilhados debaixo

das suas mãos.

43 Muitas vezes os livrou,

mas

o provocaram com o seu conselho,

e foram

abatidos pela sua iniquidade.

44 Contudo,

atendeu à sua aflição,

ouvindo o seu clamor.

45 E se lembrou

da sua aliança,

e se arrependeu segundo

a multidão

das suas misericórdias.

46 Assim, também fez com

que deles tivessem misericórdia

os que os levaram cativos.

47 Salva-nos, Senhor nosso Deus,

e congrega-nos dentre os gentios,

para que louvemos

o teu nome santo,

e nos gloriemos no teu louvor.

48 Bendito seja o Senhor Deus de Israel,

de eternidade em eternidade,

e todo o povo diga:

Amém. Louvai ao Senhor.

1 Dicsérjétek az Urat.

Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az ő kegyelme. 2 Ki beszélhetné el az Úr nagy tetteit? és jelenthetné ki minden dicsőségét? 3 Boldog, a ki megtartja a törvényt, és igazán cselekszik minden időben. 4 Emlékezzél reám, Uram, népedhez való jóságodért; jőjj el hozzám szabadításoddal, 5 Hogy láthassam választottaidhoz való jóvoltodat, és örvendezhessek néped örömében; hogy dicsekedjem a te örökségeddel! 6 Vétkeztünk atyáinkkal együtt; bűnösök, gonoszok valánk. 7 Atyáink nem értették meg Égyiptomban csodáidat, nem emlegették meg kegyelmed nagyságát, hanem daczoskodtak a tengernél, a veres tengernél. 8 De ő megsegíté őket az ő nevéért, hogy megismertesse a maga erejét. 9 Rákiálta a veres tengerre és kiszáradt, s úgy vivé őket a mélységeken, mint egy síkon. 10 És kisegíté őket a gyűlölő kezéből; kimentette őket ellenség kezéből. 11 Szorongatóikat víz borította el, egy sem maradt meg belőlük. 12 És hittek az ő beszédeinek, és énekelték az ő dicséretét. 13 Hirtelen elfeledék cselekedeteit; nem várák az ő tanácsát! 14 Epekedés epeszté őket a pusztában, és próbára tevék Istent a sivatagon. 15 És megadá nékik, a mit kivántak; és ösztövérséget bocsáta lelkökbe. 16 És irigységre indulának Mózes ellen a táborban, az Úr szentje, Áron ellen. 17 Megnyilt a föld és elnyelé Dátánt, és beborítá Abirám seregét. 18 És tűz gyulladt fel azok seregében, láng égeté el a gonoszokat. 19 Borjút csináltak a Hóreb alatt, és hajlongtak az öntött bálvány előtt. 20 Felcserélték az ő dicsőségöket: ökörnek képével, a mely füvet eszik. 21 Elfeledkezének Istenről, szabadítójokról, a ki nagy dolgokat művelt Égyiptomban, 22 Csodákat a Khám országában, félelmetes dolgokat a veres tenger mellett. 23 Gondolta, hogy kipusztítja őket; de Mózes, az ő választottja, elébe állott a résre, hogy elfordítsa haragját, hogy el ne veszítse őket. 24 És becsmérelték a kivánatos földet, nem hittek az ő igéretének. 25 És morgolódtak sátraikban, és nem hallgattak az Úr szavára. 26 De ő felemelé kezét reájok, hogy lesújtsa őket a pusztában; 27 S hogy a pogányok közé dobja magvaikat, és szétszórja őket a tartományokban. 28 Majd hozzácsapódtak a Baál-Peorhoz, és ették a holtak áldozatait. 29 És felingerelték cselekedeteikkel, és zúdult reájok a csapás. 30 Ekkor felállott Fineás és ítélt; és a csapásnak vége lőn. 31 És igazságul tulajdoníttaték néki firól-fira mindörökké. 32 Megharagíták a Meribáh vizeinél is, és baja támadt Mózesnek miattok, 33 Mert megkeseríték az ő szívét, és gondatlanul szólt ajkaival. 34 Nem irtották ki a népeket sem, a mint utasította őket az Úr. 35 Sőt összeelegyedtek a pogányokkal, és eltanulták cselekedeteiket. 36 És tisztelték azoknak bálványait, és tőrré levének azok reájok. 37 És feláldozák fiaikat és leányaikat az ördögöknek, 38 És ártatlan vért ontának: fiaik és leányaik vérét, a kiket Kanaán bálványainak áldoztak, és megfertőzteték a föld öldökléssel. 39 És tisztátalanokká lőnek cselekedeteikben, és paráznákká tetteikben. 40 De felgyúlt az Úr haragja népe ellen, és megútálta az ő örökségét. 41 És odaadá őket pogányok kezébe, és gyűlölőik uralkodtak rajtok. 42 És sanyargatták őket ellenségeik, és görnyedtek azoknak hatalma alatt! 43 Számtalanszor megmentette őket, de ők felháboríták szándékaikkal, és mélyebben merültek bűneikbe. 44 De reájok tekintett a nyomorúság napján, mikor meghallgatá rimánkodásukat; 45 És megemlékezett velök kötött szövetségéről, és nagy kegyelmessége szerint megengesztelődék. 46 És könyörületességre indítá irántok mindazokat, a kik őket fogva elvivék.

47 Segíts meg minket, Urunk Istenünk, és gyűjts össze minket a pogányok közül, hogy dicsőítsük a te szent nevedet, és dicsekedjünk a te dicséreteddel. 48 Áldott legyen az Úr, Izráel Istene örökkön örökké, és minden nép mondja: Ámen. Dicsérjétek az Urat.